izomfájdalom

Nyugaton a szél-hideg és szél-meleg szindrómákat a meghűlés, a kisebb légzőszervi fertőzések, az izomfájdalom és az influenza változataiként írnák le, ám a hagyományos kínai medicina mindegyiket különféleképp kezeli.

A szél-hideg szindrómák jellegzetes tünetei a következők: hidegrázás, hőemelkedés, esetleg láz, az izzadás hiánya, fejfájás vagy más fájdalmak, fehér réteg a nyelven és „lebegő" pulzus. Emellett előfordul, hogy a páciensek köhögésről vagy légzési problémákról panaszkodnak.

A megfázáshoz hasonlóan a szél-hideg szindrómák is okozhatnak duzzanatokat, furunkulusokat, asztmát, nyak-és fejfájást.

A szél-hideg bajok kezelésére meleg, fanyar gyógynövényeket használnak, melyeket főzetek formájában kombinálnak. Ide tartozik például a jól ismert gyömbértea és fahéjtea. Egy csésze vízben tíz percig főzzünk egy-két gyömbérgyökér darabot, majd adjunk hozzá egy csipetnyi fahéjat. Ezután az elegyet lefőzzük, és napjában háromszor fogyasztjuk. A nyugati konyhákban használt, kínai rokona helyettesítésére teljesen elfogadott fahéj, a Cinnamomum zeylanicum helyett célszerű inkább Kuj Csével dolgozni.

Trichinosis betegségnél a trichinella kórokozóval (borsóka) fertőzött sertéshús fogyasztását követően rosszullét és gyomorpanaszok bélpanaszok jelentkeznek. Később izomfájdalmak, láz, hasmenés, görcsök, csalánkiütések és vérzések is, megjelennek a sertéshúst fogyasztó lakosság kis százaléka jelenleg is fertőzött. A legtöbb embernél többnyire tünetmentes marad a betegség, ha azonban megjelennek a tünetek, akkor 5 százalék, halálozási rátával kell számolni. A szervezet elhárító harcot folytat az izmokra mért támadás ellen, a rosszullét, a hasmenés, valamint a gyomorpanaszok, és bélpanaszok azt jelentik, hogy a lenyelt dolgot nem megemészteni szeretnénk, hanem inkább szabadulnánk tőle. Az izomfájdalmak és görcsök az izmoknak a Trichinella kórokozó ellen folytatott küzdelméről tanúskodnak. A csalánkiütések határ menti védelmi harcokra utalnak, a vérzések megmutatják, hogy elfolyik az életerő.

Amit tenni kell!

Alaposan készüljünk fel a kemény szellemi csatákra, a mozgás területét meg kell védenünk, és tisztán kell tartanunk. El kell távolítani mindazt, ami kárt okoz, és meg kell védeni saját határainkat, és életenergiánkat fel kell használni a küzdelemben. Mérlegelni kell, hogy a sertéshús élvezete, ami számos egyéb hátránnyal is együtt jár, megéri-e a kockázatot. Vizsgáljuk meg, mi az, amivel táplálkozunk, ugyanis azzá válunk, amit elfogyasztunk. Amit saját magunknak „főztünk, együk is meg", azaz meg kell küzdenünk vele, szellemi területeinket bátran meg kell védeni.