járás
|
Amit tenni kell! Hagyjunk időt a regenerálódás számára, ahogy az orvostudomány is nyugalomra inti a csípőficamos beteget, hogy a vápa megfelelően tudjon regenerálódni. Foglalkozzunk az előrejutás alapvető problémájával. Sajátos járásunkat tekintsük szimbólumnak, és találjuk meg az ezzel párhuzamos lelki probléma gyökereit. Hagyjunk időt egyéni fejlődésünk számára, haladjunk a saját tempónk szerint, még ha az szokatlan és az átlagostól eltérő is. Fogadjuk el mozgásunk korlátait, lássuk be, hogy hatáskörünk, életterünk kisebb a megszokottnál. Lássuk be, hogy a külső léptek nehezünkre esnek, és összpontosítsunk belső fejlődésünkre, éljük meg tudatosan az élet magaslatait és mélységeit. A hosszú és nehézkes külső utak helyett térjünk át a belső ösvényekre, használjuk fel a külső nyugalmat arra, hogy belül, lelkileg fejlődhessünk.
Amit tenni kell! Barátkozzunk meg a lassú, de folyamatos előrejutással, haladjunk inkább belső valónk felé, ne pedig kifelé a dongaláb befelé mutat. Pótoljuk a korábbi fejlődési szakaszokat, a belső fejlődést helyezzük a külső elé. Engedjünk a kihívásoknak, hogy azok provokáljanak és segítsenek bennünket.
Amit tenni kell! Ez a félelem vagy bűntudat az életünkben való előrehaladással kapcsolatos, ezért jó lenne, ha megtalálnánk ennek a bizonytalanságnak az okát, és bízzunk jobban önmagunkban! Képzeljük el magunkat, amint egyre biztosabb és könnyebb léptekkel járunk, közben, pedig erősítsük a magunkba vetett hitet. Tudatosítsuk, hogy az élet fel fogja kínálni majd azokat az eszközöket, amelyek a továbbhaladásunkhoz kellenek.
|
|
|
Csípőficam esetén nehezünkre esik az előrehaladás a csontrendszer fejlődésének visszamaradása miatt, bicegő járás, amely nagyon lelassítja lépteinket, az előrejutás csak korlátozott mértékben lehetséges, éppen ezért a fizikai síkon való előrehaladás megkérdőjelezett, a nagy léptek, az ugrás lehetetlenné válik. Lábunk csak nehezen bírja el testünket, az élet súlya nehezen viselhető el, az elegáns járás lehetetlen, a polaritás kihangsúlyozása. A jobb és a bal pólus mélységeit vizsgáljuk minden lépésnél
Dongalábnál a lábfej erős befelé hajlása lappangó öröklődés, kétszer annyi fiú érintett, mint lány. A járásban akadályozottak vagyunk, testi fejlődésünk megkérdőjeleződik, fejlődési zavar. A dongaláb az 5. és a 12. terhességi hét között megfigyelhető embrionális lábfejre emlékeztető visszamaradottság gyakran konkrétan a járáskorlátozottság miatt, akadályok gördülnek elénk, amelyek torzulást okoznak, elegancia helyett esetlenség.
Járásképtelenség - abbázia. Bár az izomzattal vagy a teljes mozgatórendszerrel nincs probléma, a beteg csak nehezen tud járni, esetleg egyáltalán nem képes rá. A kisagyban található irányító központban van a baj, ami jelezhet sérülést, érrendszeri problémát vagy daganatot. Legtöbbször valamilyen erős félelemérzet miatt alakul ki, aminek eredményeképpen mozdulni sem bírunk.
A sántítás a járás egyenetlenségével jellemezhető. A kiváltó ok lehet izom- vagy idegi eredetű, egy láb, egy térd vagy egy comb bénulása, merevsége következtében is létrejöhet. Az bizonyos, hogy az életemben nem minden úgy működik, ahogy én szeretném. Szeretnék előrehaladni, azonban a félelmeim megakadályoznak abban, hogy harmonikusan haladjak. Ha felismerem ezeket a félelmeimet, akkor több harmóniát tudok vinni az életembe, amely egyre inkább segítene a járásom egyenletességének a visszanyerésében.