kínai gyógynövények

Az emberek már az ősidőktől fogva használtak gyógynövényeket betegségeik kezelésére. A Ma Huang (Ephedra sinica), vagy ismertebb nevén kínai csikófark nyomai például 60 000 éves iraki sírokban is megtalálhatók. Ezt a növényt a kínaiak az asztma kezelésére használják, illetve ez a nyugati világban használt készítmény, az efedrin alapja is. A hagyomány szerint a kínai medicina Kr. e. 3000 körül kezdett gyógynövényeket használni. Az „Isteni Földműves", Sen Nung császár állítólag több száz gyógynövényt kóstolt meg, hogy megismerje gyógyító hatásukat, és ő volt az, aki a kínaiak körében elterjesztette a földművelés és állattenyésztés alapjait. Sen Nung gyógynövényekkel foglalkozó munkája, a Sen Nung Pen Cang Csing 365 növényi, állati és ásványi eredetű gyógyászati készítményt sorol fel. Ezek a készítmények képezik sok mai kínai recept alapját is a szinte töretlen 5000 éves hagyomány eredményeképp.

Ismerjük meg az ősi kínai gyógynövények adta lehetőségeket.

Kínai növényi ellenszerek

A kínai gyógynövények hatásainak hagyományos leírása zavarosnak tűnhet a nyugati fül számára. Egy növényt alkalmazhatunk „a káros tűz legyőzésére", „a nedvesség szárítására" vagy „a lép energiájának erősítésére". Ezekből is látható, hogy a hagyományos kínai medicina a betegségeket egy külső gonosz ártó hatásának vagy a belső egyensúly megbomlásának tulajdonítja. A gyógynövényi orvosságokat egzotikusnak ható tulajdonságok alapján is csoportosíthatjuk, így míg némely füvészkönyv ábécésorrendben közli a növényeket, mások olyan kategóriák szerint írnak róluk, mint „a külső problémákat enyhítő növények", „a véráramot szabályozó növények" vagy éppen „a túlzott hőt csökkentő növények".  A gyógynövényeket szinte mindig legalább három-négy összetevőből álló formulákban használják, ezért úgy tűnhet, hogy ugyanaz a növény, különböző tulajdonságokkal rendelkezik.

A Kínai medicina elmélete és gyakorlata több ezer év generációinak segítségével alakult ki. Minden növény hatása pontosan feltérképezett, a formulák összhatása csodálatosan megalkotott. A formulákban az egyes összetevők hatása a többi összetevőnek köszönhetően némileg megváltozik (synergia). A formulák összetevőit az egyes betegek és panaszok szerint variálni tudják.

A Kínai Orvoslás megfelelő szakértelem és elővigyázatosság mellett bizonyítottan biztonságos és hatásos.

A kínai gyógynövények elsőre furcsának, ízük szokatlannak tűnhet nyugati ízekhez szokott érzékeinknek. De viszonylag gyorsan meg tudjuk szokni ízvilágukat. Elkészítésük esetleg néha kicsit unalmas, fárasztó, de tekintsük ezt úgy, mint egy hathatós lépést a saját egészségünkkel való foglalkozás felé. A formulák porok (San), tabletták (Wan), vagy főzetek (Tang) formájában szerepelnek, világosan megkülönböztethető nevekkel.

A legtöbb kínai gyógyírt, gyakran külön erre a célra fenntartott nagy cserépedényben - főzet formájában készítik el, melyet „levesnek", vagy Tangnak neveznek. A Tangot általában napjában egyszer, reggelente fogyasztják. A Tang mellett egyre több por állagú kivonat és pirula jelenik meg a piacon, melyek jobban passzolnak a nyugati emberek stresszes életformájához, akiknek nincs idejük a hagyományos főzet készítésével bíbelődni minden nap.

A gyógynövények adagolása

A kínai patikákban minden szárított gyógynövényt külön fiókban tartanak, és mindig az adott recept előírásai szerint kombinálják őket. A gyógynövényeket hagyományosan a Csin, vagyis a teásdobozon alapuló ősi mértékegység szerint mérik ki. Mára a mértékeket szabványosították, így egy Csin 300 grammnak, egy Liang 30 grammnak, egy Csien 3 grammnak, egy Fen 0,3 grammnak, egy Li pedig 0,03 grammnak felel meg. Egy erős alapanyagból, például kagylóhéjból, egy adag akár egy liangnyit is tartalmazhat. Általában a receptek által előírt ellenszerek 4-12 hozzávalóból állnak, melyekből körülbelül 3-5 csiennyi szükséges.

A Tang elkészítése

A kínai páciensek a medicina elkészítéséhez általában a helyi gyógynövénypatikában vásárolják meg a papírzacskókba csomagolt gyógynövényeket, melyeket a patikus a recept alapján összeválogat, és napi porciókban kiadagol számukra.

A Tang többnyire sötétbarna színű és nagyon erős ízű. A kínai adagok sokkal nagyobbak a nyugati gyógynövény-kereskedők által használtaknál – az akár 90 grammot is nyomó kínai adagokban található gyógynövények általában túl erős ízűnek bizonyulnak a nyugati páciensek számára.

1. A gyógynövényeket helyezzük egy rozsdamentes acél-, cserép- vagy kerámiaedénybe a kínaiak általában kerámiaedényt használnak, és adjunk hozzá három csésze 750 ml vizet. Tilos alumínium, vagy öntöttvas edényeket használni.

2. Az elegyet 25-30 percig forraljuk, ez idő alatt a víz körülbelül a felére csökken. Néha az orvosságokat kétszer főzik le: először felforralják a fentiek szerint, majd leszűrik és a növényeket friss vízben, ismét felforralják. A két főzetet ezután együttesen adagolják.

3. A Tangot ezután leszűrjük, és minden reggel üres gyomorra elfogyasztunk belőle egy-egy adagot – így lesz a leghatékonyabb a felszívódása. Az adott gyógynövény-összetételtől függően az egyszer már lefőzött növényeket esetleg következő nap is, felhasználhatjuk. Ha azonban az elegy, oldódó anyagokat, például bizonyos ásványi sókat is tartalmaz, akkor minden nap új alapanyagokkal kell dolgoznunk.

A kínai gyógynövények nemcsak főzet, vagyis Tang formájában használatosak, hanem porként (San) vagy pirulaként (Wan) is. Ezeket sokkal egyszerűbb bevenni, hiszen az orvosságot nem kell lefőzni, hanem egyszerűen csak ki kell adagolni. A por állagú, elegyet általában elkeverik fél csésze (125 ml) meleg vízben, míg a pirulát általában őrölt növényekből és mézből gyúrják golyócska formájúra. Sok Tang-elegyet ma már por alakban fogyasztásra készen megvásárolhatunk.

Bár az őrölt és a nem őrölt gyógynövények közti különbség minimális, néhány kínai orvos mégis úgy gondolja, hogy a készítmény állagának megváltoztatása kihatással lehet gyógyhatására is. A kínai gyógynövények nyugati típusú oldatok formájában is megvásárolhatóak, amelyek alkohol és víz hozzáadásával készülnek. Mivel magát az alkoholt a kínai medicina, melegítő hatású szerként alkalmazza, az alkohol hozzáadásával készült oldatok esetleg melegebb természetűek lesznek, mint az eredeti növényi összetevők. Ez nagymértékben csökkentheti egy túlzott hővel járó betegségre használt hűsítő hatású gyógyír hatékonyságát.

Első alkalommal kezdjük az alacsony dózissal, és néhány nap alatt növeljük az adagokat, amennyiben még nem tapasztaljuk a hatását. Ne feledjük hogy hetek, néha hónapok kellenek, ahhoz hogy a teák, főzetek kifejtsék áldásos hatásukat! Krónikus betegségek esetében alacsony vagy közepes adagolást próbáljunk meg alkalmazni több héten keresztül.

Napi két alkalommal igyunk meg egy-egy adagot szobahőmérsékleten.

Étkezés után min. 60, előtte minimum 30 perccel fogyasszuk.

Ne együk meg a növény maradékát.

Teázás előtt és után egy órával, ne vegyünk be semmilye gyógyszert.

Ha megfázunk vagy influenzásak, leszünk közben, hagyjuk abba.

Hagyjuk abba a szedést, ha bármilyen kellemetlen tünet jelentkezne.

Ne tegyünk semmilyen adalékot, édesítőt a készítménybe. Gyermekek számára egy kevés gyümölcslét adhatunk, ha szükséges.

Evés után fogyasszuk el.

Az elkészített főzetet hűtőben tárolhatjuk maximum egy hétig

A közölt információk nem helyettesítik az orvosi előírásokat. Az orvosi ellátásra szorulók mindenképp kérjék ki képzett orvos szakvéleményét. Kérjük, ne használja, amennyiben nem vállalja a teljes felelősséget.

Pueraria lobata

Bár az USA-ban veszedelmes gyomnövényként könyvelték el, kutatások kimutatták, hogy kiválóan alkalmas a függőségek, azon, belül is az alkoholizmus kezelésére. A Ko Ken kivonatát szedő pácienseken az alkoholbevitel nagymértékű csökkenése volt megfigyelhető. A kínai népi gyógyászatban főként a kudzu virágját használják részegség elleni orvosságként, bár a Sárga Császár szerint elsősorban a növény gyökere csökkenti a hányást és tisztítja ki a szervezetből a méreganyagokat.

Felhasználandó része:

Gyökere

Tulajdonságai:

Édes, csípős

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián, gyomor meridián

Hatásai:

Görcsoldó, keringésjavító, lázcsillapító, enyhe vérnyomáscsökkentő hatású, csökkenti a vércukorszintet

Alkalmazása:

• a szél-meleg és szél-hideg gonosz hatásának megszüntetésére
• a yang chi -jének emelésére
• a bőrön található kelések kezelésére, testnedvek termelésére és a test lehűtésére

Adagolása:

1-9 gramm

Együttes alkalmazása:

Míg a lázzal járó meghűlések esetén és a kanyaró kezdeti szakaszában Po Hóval együtt alkalmazzák, lép- és gyomorpanaszokkal járó hasmenés ellen San Jaóval (Dioscorea opposita, kínai jam) és a Fu Linggel kombinálják. Szél-hideg okozta gondok esetén Ma Huanggal, Kuj Csével és Faj Sao Jaóval együtt is használható.

Ellenjavallat:

Hasi borzongás és túlzott izzadás esetén ne alkalmazzuk.

Lycium chinense

A kínai orvoslás az ördögcérna bogyótermését és gyökerének kérgét (Ti Ku Pi) használja. A gyökér  kérgét Sen Nung az „elsőrangú fák” között említi, melyet a „gonosz chi" kezelésére alkalmaznak, bár manapság már a termés használata az elterjedtebb. A kínaiak otthon rizskásába keverve készítenek belőle orvosságot az impotenciával, a hát alsó részén észlelt fájdalommal, szédüléssel és fülzúgással járó chi hiány gyógyítására.

Felhasználandó része:

Termése

Tulajdonságai:

Édes

Érintett meridián csatornák:

Máj meridián, vese meridián

Hatásai:

Vérnyomáscsökkentő, csökkenti a vércukorszintet és a vér koleszterinszintjét, immunserkentő, élénkíti és erősíti a májat

Alkalmazása:

• a máj és a vese yin-jének táplálására
• a vér táplálására
• a szem fényesebbé tételére

Adagolása:

6-15 gramm

Együttes alkalmazása:

Általános gyengeség esetén Vu Vej Cével általános élénkítőként használható. A máj rendellenességeire, gyenge látásra és a szem megerőltetésére a Csü Huával, megrekedt máj chi okozta emésztési zavar esetén, pedig Tang Kujjal és Su Ti Huanggal kombinálják.

Ellenjavallat:

Túlzott meleg és nedvességgel járó léprendellenesség esetén nem alkalmazható.