köhögéscsillapító

Kakukkfű (Thymus vulgaris) Tömjénfű, balzsamfű, démutka, mézfű, vadcsombor.

20 cm magas fű, sok egyenes, négyszögletes ágacskával; keskenyen hegyezett, alul molyhos, végén visszakunkorodó levelekkel. A lila vagy bíborvörös virágzata a leveleknek hónaljában ül.

A drog neve thymi herba. Felhasználjuk olaj át és a Thymolt.

Hatóanyaga: thymol, carvacrol, oleum thymi aether, bomeol, sók stb.

Egyike a legmegbízhatóbb gyógyszereknek a szamárköhögés gyógyítására. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál, gyomor elnyálkásodásnál kitűnő házi-szer a fűből készült tea. (15 gr 250 gr vízzel leforrázva, a szüredék cukorral ízesítve, óránként 1 evőkanállal.)

Gyomorerősítő, használatos azon kívül a gyomortól származó fejfájásnál, gyomorsüllyedésből eredő kényelmetlenségeknél is. A légzőszervek és hörgők gennyes, katarrusos megbetegedéseinél, sőt tuberkulózisnál is kitűnő nyálkaoldó, használják továbbá kakukkfű kivonat alakjában tüdőgyulladás és difteritisznél a nyálka leválasztására. A fogászatban idegnyugtató.

Thymol hatóanyaga folytán, mint bedörzsölő, belégző, égett sebfájdalmat enyhítő, nyugtatószer van használatban.

Olaja cukorra cseppentve szintén nyálkaoldó, a fentebb említett esetekben, azon kívül bedörzsölő szer.

Scforulitkus gyermekeknél idegerősítő fürdőt készítenek főzetéből.

Olajával eceteket és füstölő esszenciákat illatosítanak. Ugyancsak olajából készül az antiszeptikus (fertőzés ellenes) thymol.

Kakukkfű szörp. 25 gr kakukkfüvet 50 gr vízzel leforrázunk és 20 percnyi állás után, leszűrjük. A szüredékhez 100 gr cukrot adunk és szirupsűrűségre befőzzük.

Szamárköhögés ellen. Veszünk 20 gr kakukkfüvet, 50 gr fehér fagyöngy szárát és levelét. Az egészet 150 gr vízben 10 percen át főzzük. A szüredékhez 50 gr mézet adunk és a betegnek 2 óránként 1 evőkanálnyit adagolunk.

A légúti hurutok hatékony köhögéscsillapító orvossága a kakukkfű: a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris L.) és a mezei kakukkfű (Thymus serpyllum L.). A latin thymus szó valószínűleg az óegyiptomi tham vagy thm szóból ered, mely balzsamozó növényt jelent. Az egyiptomiak ugyanis erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az elköltözöttek testének konzerválására, balzsamozására használták a kakukkfüvet. Ebből a tham szóból származik a görög thymon és a latin thymus szó. Kevésbé valószínű névszármaztatás szerint növénytani nevét, a bátorságot jelentő görög „thymos" szóból nyerte. A görögöknél ugyanis a kakukkfű a vitézség jelképe volt, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A méhek kedvelt növénye. Az ókorban a híres görögországi méz főleg Hümettosz hegyéről származott, a kakukkfű gazdag, nagy termőhelyéről.

Nagy Károly (742-814) kapituláréiban elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket – köztük kakukkfüvet. A kolostorokból került át a növény a parasztkertekbe. Illóolajának timol hatóanyagát Neumann Caspar fedezte fel 1719-ben. A kakukkfű évszázadokon keresztül a szegények antibiotikuma volt, más illatos növényekkel együtt fertőtlenítő, fertőzés elleni gyógyszer. Járványok idején a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, testbedörzsölésre és a „miazmák" elűzésére, füstölésre használták.

Illata miatt a magyar nép „balzsamfűnek", „tömjénfűnek" is nevezi. A magyar népi orvoslás főként köhögés ellen alkalmazza.

A vadkakukkfű kevesebb, 0,2-0,6%, a kerti kakukkfű több, kb. 1% illóolajat tartalmaz. Ennek fő hatóanyaga a mintegy 40%-nyi timol, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyag. (A hindu népi orvoslás féregűző szere a kakukkfű.) Az illóolajon kívül, keserűanyag és 4-7%-nyi cserzőanyag is van benne. A fertőtlenítő hatáson kívül a hörgők váladékát is oldja, és elősegíti kiürülését.

Mindezen hatásainak és a görcsös köhögést oldó hatásának köszönhetően asztma, asztmaszerű hörghurut, dohányosok idült hörghurutja, szamárköhögés, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás és minden görcsös köhögéssel járó légzőszervi baj gyógyszere a kakukkfű, annál is inkább, mert a megivott tea hatóanyagának legnagyobb része a tüdő léghólyagocskáiban választódik ki, tehát a betegség helyén, fészkében hat koncentráltan.

A kerti izsóp (Hyssopus officinalis) az ajakosvirágúak családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó, nálunk nagyban termesztett, illatos félcserje. Szára 50-70 cm magas, egyenes, négyoldalú, tövén elfásodó. Levelei keresztben átellenesen állnak, 2-4 cm hosszúak, hosszúkás lándzsa alakúak, hegyesek vagy tompák, ép szélűek.

A kerti izsóp virágok 7-9-esével álörvökben állnak, fehér, kék vagy piros színűek, július-augusztusban nyílnak.

A drog illóolajat, glikozidot, cseranyagot, keserűanyagot, festéket, gyantát, cukrot tartalmaz.

Hatása: köhögéscsillapító, izzadást gátló, szélhajtó, étvágyjavító, vérnyomásemelő, asztmás és hörghurutos bántalmakat szüntető. Ipari és háztartási fűszer. Illóolaját a konzerv- és likőripar alkalmazza.

A kígyónyelvűfű vagy lándzsásű útifű (Plantago lanceolate) az útifűfélék családjába tartozó, réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon sokfelé elterjedten élő, évelő növény.

Gyökértörzséből számos rostszerű mellékgyökér ered. Levelei tőrózsában á11nak, 10-30 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, hegyesek ép szélűek, nyélbe keskenyedők, kopaszok, 3-7 hossz-erűek. Tőkocsánya 10-30 cm magas csúcsán 5-7 mm vastag, majdnem gömbös, tömött füzérvirágzattal.

A kígyónyelvűfű virágok aprók, pártájuk fehéres színű, áprilistól júniusig nyílnak.

A drog nyálkát, C-vitamint, 6% cseranyagot, citromsavat, invertáz- és emulzin enzimeket, aukubin (rinantin) glikozidot, planteóz triszacharidot (galaktóz, fruktóz, glukóz), 18% proteinanyagot, 1-2% zsírt tartalmaz.

Az útifűfajok baktériumölő, sebgyógyító hatása az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható.

A kígyónyelvűfű tea nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatású. A drogból gyógycukorka is készül. Régi népi szerként a friss levelekkel nehezen gyógyuló sebeket kezelnek.

Lucfenyő Picea abies

Ma már számtalan változata díszlik kertjeinkben. Kúp alakú koronával rendelkező fa, tűlevelei egyesével fejlődnek csavarvonal mentén, körös-körül az ágakon. Tobozai éretten lefelé fordulnak, lelógnak, egészükben hullnak le a fáról. Összefüggő, nagy kiterjedésű erdőket képez a Kárpátokban, az erdők legfelsőbb övét alkotja. Gyakran ültetik az eredeti állományok pótlására.

A lucfenyő kérgéből, mely az erdőgazdálkodás (fafeldolgozás) mellékterméke, fenyőgyantát állítanak elő, ez részben helyettesíti az erdei fenyőtől (Pinus svlvestris) származó, jobb minőségű terméket (Colophonium). A fenyőgyanta diterpéneket és lignánokat tartalmaz, ezek vízben nem oldódó és nem illékony vegyületek. Ragtapaszok, kötszer, ragasztórögzítők nyerésére használják, ez utóbbi 44,5%-os fenyőgyanta oldata benzolban és szeszben. A természetes fenyőbalzsam (népiesen, fenyőszurok") kinyerése céljából a fák kérgét hosszirányban bemetszik, az összegyűlő terméket iparilag dolgozzák fel részben illóolaj, részben fenyőgyanta előállítására.

A lucfenyő tűleveleiből nyert illóolajos készítményeket gyógyfürdők formájában használják reumás bántalmakban, továbbá kozmetikai szerek illatosítására. A jegenyefenyő (Abies alba) tűleveleiből lepárolt illóolaj kellemesebb illatú.

A lucfenyő még fejlődésben levő, felfelé álló, piros, lágy tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető. A fiatal ágvégeket is használják.