kőképződés
|
A drogkereskedelemben a hondurasi és veracruzi fajtájának gyökerét ismerik. Hatóanyaga: parillin, smila-saponin, sarsa-saponin, zsíros olaj, salétromsó és kevés illóolaj. A sarsaparillának elismerten jó hashajtó, vértisztító, vizelethajtó, izzasztó sajátsága van. Elsősorban anyagcserezavar és lues okozta bőrbajoknál, használják. Ott is rendelhetik, ahol a salvarsan túlérzékenység folytán nem alkalmazható, továbbá köszvényes, reumatikus bajoknál. Hólyaghurutnál, homok és kőképződésre való hajlamosságnál, sőt vesezsugornál is láttak eredményt. Vesekólikánál tinktúrájából 10 cseppet veszünk, ezzel eredményt fogunk elérni.
Újabb vizsgálatok szerint főzete 3-5 héten belül a vér nitrogén-salakanyagát a normálisra csökkenti. Ezzel együtt a fejfájás, étvágytalanság megszűnik, a beteg közérzése javul. A vesebajnál nagy fontosságú alkalmazása, mert a sótalan, fűszertelen konyha néha undort vált ki, ami által erőgyűjtésre alkalmatlanná teszi a szervezetet; míg ez esetben nem kell óvni annyira a beteget a fehérje tartalmú ételektől, mert ha ezek a nitrogén tartalmú feleslegek a vérpályába kerülnek is, nem fognak ott zavarólag hatni. A méregtelenítés a vizeletmennyiség fokozása nélkül, felesleges folyadék felvétel nélkül történik és így a veséket, nem terheljük meg. Az egészséges vesét nem izgatja.
|

Sarsaparilla, radit (Smilax)
Régi időben – nálunk is hivatalos gyógyszer volt – vérbajnál, köszvénynél, reumánál, scrofulosisnál, bőrkiütéseknél használták. Egyes vidéken, mint „édenkúrát" scrofulosisnál, fülfolyásnál, mirigydaganatnál, csontbetegségnél, még ma is használják főzetét (5 gr 200 gr vízben). A kúrát bizonyos dietikus szabályok figyelembevételével hajtják végre. A vértisztító és hashajtó keverékek állandó alkotórésze (Decoct. Zittmani).