keresztcsontfájás

Árnika (Arnica montana Szt. János virága, kappanőr, anyagyökér, hájvirág, Máriafű, Luciánfű, olasz útifű)

Kúszó gyökértörzséből fejlődik a 1/2 m magas, pelyhes, mirigyes szár, melyen rendesen 2 páronként ülnek a hosszúkás levelek. Virágzata bókoló és sárga színű.

Hazánk magas, hegyes, havasalji kaszálóin, rétjein, mészszegény talajon fordul elő.

Gyűjtjük gyöktörzsét arnicae rhizoma (radix), levelét (foloium) és virágját (flos).

Hatóanyaga: amicin, amicin-csersav, kékgyanta, illóolaj, zsírsav, viasz, só és főleg a gyökérben inulin. Újabban kimutattak egy kétértékű alkoholt: az arnidendiol-t.

Az ütő- és visszér- véredény- rendszerre erős hatással van, amennyiben a hajszálereket tágítani képes. Ezáltal vérbőség és fokozott vérellátás következik be. Akut és krónikussá vált sérülések összes eseteiben, izomfájdalom, csonttörés, levertség esetében belsőleg is adják az árnikát. Zúzódástól származó idegbénulásnál, agyrázkódásnál eredménnyel használják. Orr- és méhvérzésnél is bevált.

Az árnikából belső használatra alkoholos kivonat készüljön, mert a vizes főzet nem adagolható olyan pontosan, ami ennél a növénynél azért is fontos, mert általában a kelleténél nagyobb adag, vagy helytelenül használva, előidézője lehet múló rosszullétnek, hányás, hasmenés és fejfájásnak, émelygésnek, bélgyulladásnak.

Külsőleg az egész növényből készült tinktúra hatásosabb, mint a csak virágjából készült (1:2 vagy egyenlő rész vízzel használjuk). A legkülönbözőbb véraláfutásnál, mely ütés, horzsolás, megrándulás folytán állt elő, elcsodálkozunk hatásán, körömzúzódásnál, ahol biztosan számíthatunk rá, hogy a köröm leválik, a gyógyulás simán megy végbe. Térdkalács előtti nyálkatömlő gyulladásnál is eredményes. Hatása gyors egymásutánban és orrvérzéssel jelentkeznek, hígítva kell adagolni.

Gyomorgörcsöt szüntet, elrontott gyomrot megjavít, mivel a gyomor nyálkahártyájára hatással van. Egy liter cukros vízbe 50-60 cseppet teszünk a tinktúrából és azt tetszés szerinti időközökben kortyonként, fogyasszuk. Ugyanekkor ajánlatos a fájó testrészt a felhígított tiktúrával külsőleg is bedörzsölni. Rosszullét esetén gyors eredményt érünk el, ha a felhígított tinktúrából kockacukorra 10-15 cseppet cseppentünk és azt vesszük be. Mint bedörzsölő szer kitűnően bevált köszvény, keresztcsontfájás (Hexenschuss), derékfájás, rándulás, zsibbadás, reuma és hűlés eseteiben, mikor a tinktúra hatását felfokozhatjuk, ha hozzá még kámfort, mentol- vagy hangyasavszeszt keverünk. Véraláfutásra, bőrhorzsolásra, daganatra, kelésre, ín-és izomgyulladásra 1/2 1 cukros, ecetes vízbe 2-3 evőkanálnyi tinktúrát használjuk: Hígított árnika tinktúra zsírral való leforrázáskor borogatásként fájdalomcsillapító és mulasztó. Ólomvízhez is szoktak árnika tinktúrát cseppenteni.

Szemvizek és hajolajok értékes alkotórésze.

Odvas fogba és szúnyogcsípés ellen vattára csöppentve használható.

Érzékeny testbőrű emberek kiütést kaphatnak tőle. Ideges embereknek belsőleg egyáltalán nem ajánljuk az árnika tinktúrát.

Árnika tinktúra. Veszünk 10 gr árnika virágot (vagy gyökeret is) és 6 napig áztatjuk 70%-os alkoholban, amely kb. 100 gr legyen. 6 nap után leszűrjük, filtráljuk, és 100 gr-ra kiegészítjük a kész tinktúrát.

Fehér mustár (Sinapis alba Fehér repce, mustár)

Félméter magasra megnövő növény, szára hengeres, apró szőrökkel fedett. Levelei szárnyasan hasogatottak és egyes levélkék fogazottak. Virága sárgaszínű. Termése becő. A mag világossárga.

Elsősorban termesztik, de elvadulva is található.

Sinapis albae Bemen néven magja kereskedelmi cikket képez.

Hatóanyaga: myrosin, sinigrin, zsíros olaj stb.

A fehér mustárt kellő óvatosság mellett, belsőleg, mint bélizgatót, vizelethajtót, gyomormelegítőt, kőbántalomnál (lithiasis), vízkórnál, izületi lobnál hashajtónak szokták használni. (1 kávéskanálnyit éhgyomorra lenyelni.) Csuklásnál 1 kávéskanálnyit 120 gr vízzel leforrázunk, és ezt itatjuk. Elterjedtebb külső használata az, amikor magjából friss mustárlisztet készítenek. A mustárliszt felhasználása, mint mustárpép, hideg vízzel (a melegvíz myrosin anyagát elbontja), vagy növényecettel történik olyképpen, hogy a mustárpépet ruhára kenve, felhasználják vértolulás levezetésére, szúró mellfájdalmakra, tüdőgyulladásnál köpet leválasztására, keresztcsont fájdalmakra, ájulás, szenvtelenség (apátia) eseteiben. A mustárpépet részint a fájdalmas testrészre, részint a beteg talpára szokták helyezni, úgy, hogy a bőrre egy nedves kendőt borítunk, és erre tesszük a vászonba elhelyezett pépet, mely addig marad ott, amíg a beteg kibírja. Ezután a kivörösödött bőrre tiszta gézt teszünk. A fent említett betegségek enyhítésére mustárpapír is kapható a kereskedésekben, mely ugyancsak erélyes bőrizgató. A mustárolaj szesszel elkeverve (1 gr 50 gr alkoholra), igen erősen ható külsőszer és a fent elmondott esetekben is használható. E szerek alkalmazásánál kellő óvatosságot ajánlunk.

Nyirokdaganatra. 1:5 sapo kalinussal kenőcsöt készítünk friss mustárliszttel, és azt a bőrre kenjük. Valószínűleg a test melegétől keletkezett kéksavnak (cyansav) köszönhető a kenőcs gyógyító hatása.

Fekete mustár (Brassica nigra. Sinapis nigra)

Magasabbra nő meg, mint a fehérmustár, levelei közül az alsók nyelesek, szárnyasan szeldeltek, a felsőlevelek kisebbek, lándzsásak, fűrészesen fogazottak. Virága olyan, termése valamivel kisebb, mint a fehér mustáré. A mag színe azonban vöröses barna.

Főleg termesztik.

A drog neve: sinapis nigrae semen. Hatóanyaga: sinigrin, allylmustárolaj és zsíros olaj.

A fekete mustár magjából zsíros- és illóolaj készül és ugyanúgy, mint a fehér mustárnál, olajának kipréselése után visszamaradt mustárpogácsa igen jó állati táplálék. A fehér mustárral együtt igen értékes konyhafűszer és rendszerint vele együtt készülnek belőle a különböző gyártmányú sűrű és híg mustárfélék. Mint gyógyszer ugyanarra a célra szolgál, és ugyanolyan formában használják fel, mint a fehér mustárt.

Illóolaja a bőrre, főleg azonban a nyálkahártyákra erősen izgató. Belsőleg nem használjuk.

Mustár. Veszünk 500 gr fekete mustárlisztet, 500 gr fehér mustárlisztet, 100 gr fehérlisztet, 10-15 gr törött szegfűborsot, 5 gr gyömbérport, 5 gr törött borsot, 2 gr szegfűszegport, 100 gr konyhasót és ízlésünknek megfelelően 100-150 gr cukorport. E keverékhez lassanként keverés közben erősebb bor- vagy gyümölcsecetes vizet adunk annyit, míg kívánságunk szerint sűrűbb vagy vékonyabb pépet kapunk. A mustárt szokás borral, vagy musttal elkészíteni, de úgy is csinálhatjuk, hogy a fűszereket egyáltalában elhagyjuk.

Kányabangita, Vibumum opulus

Négy-öt méterre megnövő cserje, ágai zöldesszürkék vagy szürkék, világosabb foltokkal, barna paraszemölcsökkel. A levelek átellenesek, 3-5 karéjúak, a karéjok hegyesek, élük fogazott. A fehér virágok ernyőszerű bogvirágzatba tömörülnek, a szélsők jelentősen nagyobbak, mint a belsők. A termés vörös, gömbölyded, csonthéjas álbogyó, a csontár lapos. A termések átható, kellemetlen szaga az első fagyok után kifejezettebbé válik. Enyhén mérgező, hányingert okoz, a madarak sem eszik. Májusban, júniusban virágzik.

Bokros helyeken, nyirkosabb erdők szélén gyakori.

A kányabangita kérgét (Viburni cortex) a fiatalabb ágakról gyűjtik, a kéreg mélyebb repedéseinek kialakulása előtt. 40-50 °C-on szárítják.

Nyugtató és enyhe görcsoldó. Menstruációs zavarok következtében fellépő görcsös állapotok, keresztcsonti fájdalom kezelésében használják a macskagyökérhez (Valeriana officinalis) hasonlóan.