kromoszóma

Down-kór (21-es triszómia) minden egyes sejtmag 21. kromoszómája dupla, és ez által egy teljesen más ember születik, túl sok van a központból és az alapokból. Az agy normális, megszokott fejlődésétől a páciensé számos eltérést mutat, kötőszöveti gyengeség, amely az izületek szélsőséges nyújthatóságával párosul. Egy sor eltérő külső jegy, mint például vágott szem, majombarázda mély barázda a tenyéren és a talpon, gyakori szívrendellenesség.

A kevesebb néha több elv alapján, túl sok öröklött betegség, szellemi fogyatékosság, ennek ellensúlyozásaként gyakran gazdag érzelemvilág. Az érzelmek mély megélésének képessége, például a legnagyszerűbb érzés, a szeretet teljességének intenzív megélése, a végtagok gyengesége akadályozza a Down-kóros pácienst a világ általános megélésében.

Nehezen tudja megragadni a világot és annak dolgait, nehezen és lassan tud csak közlekedni, munkaköri teendői ez által erősen korlátozottak, inkább csak kisebb, kevésbé felelősségteljes munkák elvégzésére képes. Nem teljesítményorientált a normális érési folyamat elmarad, az egységből egyre inkább kiváló individualizáció csak részlegesen, kismértékben jön létre, éppen ezért a személyiség kevésbé kiforrott, a páciens inkább a kollektív tartományban marad. A Down-kóros esetében egy újfajta emberről van szó, hiszen külső megjelenésében alig tér el a normális embertől, ép keze-lába, tehát valójában nem is fogyatékos, csupán egy életképes magzatnak felel meg, amely még nem fejlődött ki teljesen, hanem megmaradt az életképes egyed testet öltése előtti állapotban. Még diffúz, kevésbé strukturált, és még hiányzik belőle a pregnáns szellemi kifejlettség, veleszületett torzulások, a test végpontjai, például az orr és az ujjak fejletlenebbek, alacsony vérnyomás, az illető nem gyakorol nagy nyomást.

Hiányoznak a célirányos cselekedetek, differenciálatlan nyelvezet nem tiszta, nem következetes nyelvi kifejezések, az absztrakt gondolkodási készség fejletlen éppúgy, ahogyan a test hegyes részei is. A gondolkodás csúcsképessége szintén megrekedt a fejlődés egy korábbi állomásán, a differenciált világ, az egymástól élesen megkülönböztethető dolgok kívül rekednek a páciens látókörén, éppúgy, ahogy a gyermekek se képesek a saját magukon kívül eső dolgokra reflektálni, a struktúra - minőség - lényeg hármasából a struktúra maradt meg leginkább a regresszió állapotában, a regressziós tendenciák az élet folyamán egyre inkább felerősödnek.

Amit tenni kell!

Az érintettek számára, elfogadni a sors által rájuk mért szellemi fogyatékosságot, éppen ezért a páciensnek egyéb fejlődési lehetőségeket kell találnia. Az érzelmek intenzív megélése, a saját emocionális szükségletek kiélése, egyszerű munkák elvégzése, az illető abban a nagyszerű ajándékban részesülhet, hogy tovább maradhat gyermek, és élvezheti a Hold őselvének előnyeit.

A szülők, nevelők számára, a Down-kóros gyermek, mint más egészséges gyermek, ugyanúgy képes jelenlétével egyensúlyt teremteni a családon belül, az intellektuális súlypontú családban érzelem gazdag lényével ő képviselheti az ellensúlyt. A Down-kóros gyerekek mágikus világképpel rendelkeznek, a szülők előre gyártott elképzeléseit és igényeit korrigálják, hiszen nem felelnek meg azok elképzeléseinek, hanem valami teljesen újat hoznak a családba. Egyik szülőre se hasonlítanak, hiszen megvan a saját Down-családjuk, amelyre rasszoktól függetlenül hasonlítanak, még a Down-kóros majmok is ugyanazokat a jegyeket viselik. Ezek a gyermekek sokkal nagyobb és ráadásul addig ismeretlen feladatok és kihívások elé állítják a szülőket, egy teljesen más birodalomból („mongoloid" - Mongólia), és teljesen más korból az emberiség korai szakaszából, amikor még nem létezett az intellektus származó lények, az ebből következő feladatok. A teljesítményigényt a gyermekkel szemben relativizálni kell, a szülőknek meg kell vizsgálniuk saját, egyéni sorsukba vetett bizalmukat. Felismerni és elfogadni a tényt, hogy az élet végső soron nem tervezhető, tisztelet és alázat az élet minden formájával szemben. Aki különleges gyermeket akart, meg is kapja néha ezen a szokatlan módon, ami kihívás elé állítja a szülőt, akit hajtott és sürgetett a gyermek utáni vágy, az megkapja azt az igazán gyermeki lényt, aki a normálistól eltérő ideig szorul a szülő gondoskodására.

Elfogadni a szellemi fogyatékosságot, és egyfajta lehetőséggé átlényegíteni azt, önszántából lemondani az intellektuális, játszmákról, mélyebbre hatolni az agy és az emberi lét ősi, eredeti területein. Vállalni, hogy kívül áll a normákon, vagyis azon, amit a nagy többség normálisnak nevez, öntudatos kívülállóvá, érzelmi beállítottságú emberré válni naiv és természetes módon érzékelni a világ összetevőit. Az egyszerű, de lényeges dolgokat inkább szeretettel, mintsem értelemmel megközelíteni, megvalósítani a bencés szerzetesek vezérgondolatát: ora et labora „imádkozzál és dolgozzál”. Az egyszerűség megélése, az egységhez fűződő szoros kapcsolat gyakran szívbaj formájában tanít, Krisztus fontos példamondata „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa!". A triszómiás betegeket az aztékoknál szentként tisztelték teljesen jogosan, mert egyszerűségük Istenhez közelivé tette őket, előfordul, hogy a Down-kóros gyermekek szülei maguk is, túljutva az első sokkhatáson, gyermeküket később „angyalkának", „napsugárnak" vagy „az ég ajándékának" tartják és nevezik.

Vérzékenység vagy hemofilia az életenergia stabilizálási képességének az X-kromoszómán keresztül öröklődő hiánya, az elvérzés veszélye fenyeget. Az életenergia a vér az első adódó alkalommal tovaszökik, az életerő elvesztésének veszélye, álmosság, gyengeség, bágyadtság, külső-belső vérzések. A belső vérzések még veszélyesebbek például izületi vérzések, minden hirtelen mozdulat előidézheti. Fogínyvérzés az erőszak bölcsője az íny különösen érzékeny, veszélyeztetett, az élet oly drága vizével, a vérrel való kényszerű óvatos bánásmód, ez azt is jelenti, hogy magával az életerővel is csínján kell bánni, keretek között tartani működését, és minden lépésnél ellenőrizni.

A vértranszfúzió az életerő kölcsönzését jelenti, ami azonban csak rövid ideig tart ki, életfeladattá válik, hogy mindenfajta erőszakot a sebesülés legkisebb lehetőségét is el kell kerülni (a fizikai sík megélését a Mars princípium jelenléte nélkül „megúszni"). A korai halál Damoklesz-kardja ott függ a feje felett, fel kell ismerni a fizikai valóságon kívül létező lényeges dolgokat. Valamely örökletes dologért vérezni, megfizetni valaminek az árát.

Amit tenni kell!

A múlt örökségét komolyan venni, és magunkban feldolgozni. Meg kell tanulni saját életerőnknek nagylelkűen teret engedni, és energiát ajándékozni erő, pénz vagy idő formájában. Elengedési gyakorlatok, megtanulni elfogadni a segítséget, elfogadni, hogy külső támogatásra szorulunk, lelki szinten sebezhetővé válni. Figyelem-összpontosítási gyakorlatok (pl. zazen ülőgyakorlatok, vipassana meditáció), olyan gyakorlatok, amelyek abban segítenek, hogy le tudjunk mondani az agresszió szükségletéről, szelíddé, jámborrá válni „boldogak a szelídek, mert övék a mennyek országa". Tudatosan megtanulni, értékelni az időt és az életenergiát, meditációk a „halj meg, és szüless újjá" elvén. Önszántunkból áldozatot hozni valamiért, mielőtt még erre más kényszerítene bennünket, az életet lelki-szellemi síkra helyezni, hiszen a fizikai világ túlságosan veszélyes.

Elengedni az egó hatalmi törekvéseit, elismerni az élet ajándék mivoltát, tisztelet az élet minden formájával szemben. Kibékülés létünk bizonytalanságával és halálunk bizonyosságával.