könyökízület
| ||||||||
|
2. pont: Tulajdonképpen egy-egy pont az előbbi fölött és alatt egy harántujjnyira. 3. pont: Az alkar kézháti oldalán, a csukló harántredőjének közepétől három harántujjnyira. 4. pont: Behajlított könyöknél a könyökhajlat belső végén. 5. pont: A lábszár külső oldalán, a szárkapocscsont fejecse alatt és előtt levő gödröcskében.
Teniszkönyöknél az 1., 2., 3. pontokat kezeljük.
A könyökfájdalom közvetlen oka többnyire egyoldalú megterhelés vagy megerőltetés. Bizonyos sportágakban és egyes foglalkozásokban az egyoldalú mozgás miatt a könyökízület környékén, ahol az alkar izmai és inai a könyökízülettel összeköttetésben állnak, izgalmi állapot vagy gyulladás alakul ki (pl. teniszkönyök). Gyakori, hogy a könyökfájdalmak együtt járnak a nyaki csigolyák bántalmaival. A „locus dolendi" pontot (a fájdalom helyét) kell akupresszúrázni. A tó öble. Legjobb a fájdalmas könyököt a másik kézbe venni és a pontot a középső ujjal nyomni, közben a fájó karral könnyedén forgó mozgásokat kell végezni (mintha kulcsot forgatna). Kéztőcsontok. Az akupresszúrát a könyök irányában kell végezni. Ha a nyaki gerinccel problémák vannak, akkor a megfelelő pontokat is kezelni kell.
|
||||||||
1. pont: Behajlított könyöknél a könyökhajlat külső végén.
A könyökízület segítségével tudjuk a világot magunkhoz ölelni, magunkat, pedig átverekedni rajta. Ez az a klasszikus emelő, amellyel minden követ megmozgatunk, másokat kibillentünk vagy gyengéden magunkhoz tudunk húzni. Egyesek olyan kemény könyökvédőkkel dolgoznak, hogy szarupikkelyből páncél nő a könyökükön. Ez a pikkelysömör egyik kedvenc helye, gyakran innen indul ki. Az elszarusodott felületek egyfajta konfliktusokkal terhes könyökvédők. Hogy mennyire szükség van időnként rájuk, azt a ruháink is mutatják. Vagy már eleve megerősítik a könyökünket, vagy utólag kell a könyöknél kikopott ruhaujjakat varrogatni. Az a kifejezés, hogy „könyökölni", finoman írja körül azt, amikor az ember könyöke segítségével nyomul előre az élet különböző területein.
A teniszkönyök elterjedt betegség. Az okozza, hogy a könyök emelőszerű alkalmazása szakszerűtlenül és túlzott igénybevétel mellett történik. Klasszikus példája az ütésre való impulzus és az egyidejű ütési gátlás párhuzamos létezésének. Az ütő, mint a kar meghosszabbítása, rendkívüli módon megnöveli az emelő erejét. Ha ezután az ember görcsösen összehúzódott tartásban „játszik", pl. azt, hogy hoznia kell egy bizonyos teljesítményt, vagy szorongatja a becsvágya, túlzottan nagy nyomásként nehezedik rá, akkor túlerőlteti az emelőízületét. A fájdalmak ezt azonnal jelzik, és jó esetben innen minden szükséges dologra sor kerülhetne annak rendje s módja szerint. Egy fájó könyök ellenáll a további játéknak, és gondoskodik a szükséges gondolkodási szünetről. Ezalatt a játékosnak alkalma nyílik felülvizsgálnia, hogy milyen motívumok hajtják erre a túlfeszített játékra. Csak az jelent problémát, amikor az érintettek nem veszik figyelembe a test világos jelzését, és könyörtelenül játszanak tovább ugyanúgy, mint addig, hogy lefőzzék a másikat. Az lenne a dolguk, hogy átlássák, a játék az, játék, és ennek megfelelően valóban játszva játsszanak. A teniszkönyökkel kapcsolatban leírtak természetesen nemcsak a teniszezésre, hanem más analóg helyzetekre is vonatkoznak. Annak is lehet teniszkönyöke, aki még életében nem fogott teniszütőt a kezében.
Teniszkönyök néven ismert betegség a könyökízület gyulladását jelenti. A könyök adja meg a kellő rugalmasságot ahhoz, hogy irányt tudjak változtatni. Egy gyulladás esetében tudatosítanom kell, hogy miért, és mivel szemben tanúsítok ekkora ellenállást. Lehetséges, hogy frusztrációt érzek az életem bizonyos, ismétlődő eseményei miatt, és úgy érzem, hogy állandóan ejtenem kell a labdákat. Ezután, elfogadom, hogy elengedem az elavult gondolataimat, és a berögzült gondolati sémáimat azért, hogy a fejlődésemet leginkább segítő, legjobb irányt kiválaszthassam. Ezen kívül elfogadom, hogy szeretettel itatom át azokat az eseményeket, amelyeket felém sodor az élet.