kövérség

Arthrosis (nem gyulladásos ízületi betegség) esetében az ízületek, elkopásáról van szó, melyet adott ízületi területek terhelése, alkati sajátossága és teljesítőképessége közötti aránytalanság figyelmen kívül hagyása idézett elő. Rendkívül elterjedt betegség, idős korban, legalábbis enyhe formában, szinte mindenkinél jelentkezik. Kialakulásában az alábbi tényezők játszhatnak szerepet:

• veleszületett porcgyengeség
• egyenetlen ízületi terhelés X-láb vagy Ó-láb miatt
• hibásan összeforrt törések
• ízületi túlterhelés kövérség miatt
• túlzott igénybevétel sportoláskor
• hormonális hatások (így a klimaxon túli nők, a hormonháztartás megváltozása miatt, gyakrabban hajlamosak arthrosisra).

Az elváltozások kezdetben, a porcállományban jelentkeznek. A porc először elveszíti ruganyosságát, merevvé válik, végül szétporlad. A károsodás ezután a csontokra is átterjed.

Az arthrosis kezdeti tünetei, közé tartozik a feszülés-érzés. Merevség és fájdalom, melyek mozgáskifejtéskor csak tovább erősödnek. Mozgatáskor az érintett ízület helyén ropogás vagy pattogás hallható. Előrehaladott stádiumban a mozgásképesség beszűkülése egyre inkább fokozódik.

Arthrosis: szellemi-lelki elváltozás, önnön létünk deformálódása, hibás magatartás, nehézkesség

Az arthrosis jelzi

• már oly mértékben megváltoztam, hogy tulajdon lényem is deformálódott, azaz más alakot vettem fel. Az élet többé képtelen a maga útján fájdalommentesen haladni.
• hogy nem engedem el önmagam, tulajdon lényemet már deformáltam. Önmagammal szemben tanúsított hibás magatartásom következtében túlzott megterheléseket vállalok. Az adott elváltozás jelzi nekem, hogy helytelen létformát valósítok meg. Miért teszem ezt? Miért akarok különösen sokat teljesíteni? – Mert jelenlegi formámban nem vagyok megelégedve önmagammal, jobb formába szeretnék kerülni, győzni és győzedelmeskedni akarok, minthogy pillanatnyilag vesztesnek tekintem magam. Hiszen lelkem mélyén tudom, hogy nem lényemnek megfelelően élek.
• hogy önmagamtól jelentősen eltávolodtam, következésképp belsőleg és külsőleg egyaránt természetellenes létezési formát vettem fel. Nem csupán zavar valami önmagamban, hanem már meg is változtam.

Amit tenni kell

Meg kell kérdeznem magamtól: nyomaszt valójában? Miért nem viselkedem tulajdon lényemnek megfelelően?" Hisz arthrosist kaphatok akkor is, ha a helyeset elvetem, nem teszem meg.

Be kell látnom, hogy az X- vagy Ó-láb megléte hibás magatartásra utal. Fel kell hát tennem a kérdést: „Miben nem haladok a saját utamon? Milyen mértékben hajlok el saját magamtól? Mely téren nem vagyok képes kiegyenesedni?" Egy rosszul összeforrt törés jelzi nekem, hogy összetört bennem valami, nem vagyok teljes, és azon a ponton még mindig nem jöttem rendbe – nem vagyok „ép". Felszólít arra, hogy ismét eggyé váljak önmagammal.

A kövérség által kiváltott arthrosis esetében meg kell kérdeznem magamtól: „Miért vagyok ennyire nehéz vagy nehézkes? Miért hurcolok magammal oly sok hibás dolgot? Miért nem élek belső formámnak megfelelően, oly módon, amilyen tulajdonképpen vagyok?"

A változás éveiben fellépő arthrosis esetében fel kell tennem a kérdést: „Valóban önállóvá és felnőtté váltam-e, vagy csak megöregedtem? Mit kíván most tőlem az élet, miután betöltöttem a feleség és anya szerepét? Mit kell tennem, hogy valóban belső lényemnek megfelelően éljek?"

A betegségben rejlő felhívás megegyezik az arthritisnál leírtakkal, az arthrosis esetében viszont sokkal erőteljesebb, minthogy a deformálódás már látható formában megtörtént. Határozottan felszólít, hogy az ember végre legyen „önmaga", találja meg az utat valódi énjéhez és váljék „lényegileg azonossá" vele.

A combizom a haladás mozdulatát, erejét jelképezi. Aki hatalmas, erős combokkal rendelkezik, olyan ember lehet, aki erősen kötődik a földhöz, és akinek nagy felhasználható energiatartalékai vannak, amit tekintélyének megszilárdításához és szellemi, spirituális fejlődéséhez egyaránt felhasználhat. Ezek a természetes „tartalékok" a lelki állapotról is tanúskodnak. Ha túl sokáig maradok tétlen, talán felesleges tartalékokat halmozok fel. Ez azt jelzi, hogy félek elfoglalni a helyemet, és számos, fiatalkoromban megélt (főleg a szüleimmel kapcsolatos) helyzetet igazságtalannak tartottam, amelyeket nem voltam képes elfogadni, és amelyekkel szemben még mindig rengeteg ellenérzésem van. Nagyon félelmetes számomra annak lehetősége, hogy hiányt kell szenvednem valamiben, félek a nélkülözéstől! Ezért

„raktározok". Áramoltatom a combjaimban ezeket a tudat alatt lappangó gondolatokat, és cipelem a terjedelmes anyagot. Dühös vagyok, ellenérzéseim és frusztrációim vannak azzal kapcsolatban, hogy úgy érzem, nem vagyok túl sikeres a munkámban. Ha nagy, kövér és összeérő combjaim vannak, akkor az energia megreked ezen a helyen, és ennek következtében a szexuális érdeklődés megváltozhat, mivel ez az energia a medence közelében stagnál. Lehetséges, hogy mentális ellenállásom olyan korlátokat képez, amely megakadályoz engem az önkifejezésben, vagy abban, hogy megtaláljam a helyes irányt. Ideje, hogy felszabadítsam magam, és szabadjára engedjem azt a szeretetenergiát, amely így próbál kifejeződni. Engedem, hogy ez az energia lefelé, a combok, és a lábak felé áramoljon, amelyeknek nagyobb szükségük van rá. Mindez segíthet nekem abban, hogy gyökeret eresszek, amellyel nagyobb lesz az egyensúly a lelki és a fizikai oldalam között. A depresszióm könnyebben elmúlik. A testem egyensúlyba kerül, s megszabadulok a fiatalkoromban felhalmozott bosszúságtól.

Test és lélek kölcsönhatását talán semmi sem fejezi ki oly világosan, mint az étkezési szokások. A táplálékfelvétel mára csecsemőnél sem csupán egy alapvető szükséglet kielégítését jelenti, sokkal inkább a szeretettség és gondoskodás fokmérője. Ez az összefüggés - erősebb vagy gyengébb formában - életünk során mindvégig fennmarad. Ha később az-az érzésünk támad, hogy nem szeretnek eléggé, vagy hiányoljuk a meghittséget, ősi ösztönünk sugallatára többet eszünk, mintegy az egykori meghitt közelség jóleső érzését felélesztve.

A „szeretetéhséget" ezen a módon természetesen nem lehet csillapítani. Az evés befejeztével megtelünk ugyan, de nem töltődünk fel. Nem szűnik meg a belső űr. Az unalom és a ki nem teljesedett élet hasonló mechanizmust vált ki. A valóságban mindegyik esetben szeretetre, meghittségre és elismerésre vágyunk. Nem hiába mondja a szólás: „Férfiembert a gyomrán keresztül lehet meghódítani", vagy „Úgy szeretlek, majd megeszlek". Ha kiskorunkban jól viselkedtünk vagy bátran viseltük el a fájdalmat, édesanyánktól „jutalmul" édességet kaptunk. Ugyanígy későbbi életünkben is megjutalmazzuk magunkat, ha ezt az élettől nem remélhetjük. Mindez végeredményben „kövérséghez" vezet, egyben a frusztráció érzéséhez és bánathoz, mely egyenesen rákényszerít, hogy ismét csak az evésben keressünk feledést.

A gyöngédség és meghittség utáni vágy testileg szintén „éhségben" nyilvánul meg, s ha ezt csillapítjuk, érzékelési felületünk, azaz a bőrünk kitágul. Ezáltal elméletileg az esélyünk is megnövekszik, hogy „érintkezésbe" kerüljünk egy másik emberrel. Ráadásul a tekintélyes testalkat maga is biztosíték arra, hogy észrevegyenek minket.

A mértéktelen evés mögött tehát mindig „én gyengeség" áll, melyet külső táplálással kompenzálni kell; ez persze nem vezet megoldáshoz. Az én gyengeség szükségszerű következménye az újabb kudarc, sőt félelemérzet, mely ismét csak evés révén csillapítható. Az ember, miközben megkísérli, hogy belső ürességérzetét evéssel szüntesse meg, magába fojtja félelmeit és frusztrációs érzéseit. Különösen gyakori ez olyan családokban, ahol a szülők is hasonló módon viselkedtek. Evéskor az ember nem érez elégedetlenséget, félelmet, csalódottságot, bánatot, bizonytalanságot, frusztrációt, elhagyatottságot, szorongást, depressziót és szeretethiányt. Ám amire voltaképpen szüksége van, az a kapcsolat, meghittség, gyöngédség, siker, elismerés és szeretet.

A túlsúlyos ember tehát olyan dolgokat hurcol magával, melyek megnehezítik számára az életet – mindenekelőtt hamis énképet. Tudata mélyén persze tisztában van vele, hogy igazi énje teljesen más. Mégis elutasítja saját lényét. Következésképp az életenergia képtelen szabadon áramolni benne, a megoldatlan problémák külső súlyként nehezednek rá, így az életet kétszeresen is terhesnek érzi. Meg kell tanulnia levetni az álarcot, eltávolítani az akadályokat, felhagyni a szerepjátszással s lebontani az őt körülvevő védőfalat. Hiszen élete csupán azért nehéz, mert megnehezíti magának.

De ha az életet terhesnek találom, ez egyben azt is jelenti, hogy az életnek is baja van velem. Szüntelenül akadályozom önmagam, igazi énem létezését. Életem azért vontatott, mert meggátolom szabad folyását – a lehetőséget, hogy valóban betöltse a pillanatot.

Az elhízott ember nemcsak saját magát utasítja el, de többnyire a környezetét is. Amit másokban kifogásol, azt valójában saját magában kifogásolja. A többiek csupán egyfajta tükröt jelentenek, melyet az élet elébe tart, hogy felismerje benne önmagát. Nem szabad arra törekednie, hogy más legyen, vagy környezete kedvére tegyen; igazán és csorbítatlanul önmagává kell válnia. Ha valóban önmagam vagyok, többé nem formálok igényt arra, hogy a középpontban álljak s minden az én kis „énem" körül forogjon. Hiszen akkor létem középpontjában élek, önmagamban nyugszom, lényem közepén, saját életem középpontja vagyok, s így képes leszek elfogadni környezetem másságát is.

Elhízás: belső üresség, szeretetéhség, gyöngédség iránti vágy, én gyengeség, hamis énkép.

A túlsúlyosság jelzi

• a beteljesülés iránti sóvárgást, egy kiteljesedett, biztonságot adó és meghitt élet utáni vágyat.
• a régi viselkedésmintákat, például: a tányért üresre illik kikanalazni. Az ember akkor derék gyermek, megfelel mások elvárásainak.
• a másoktól remélt, beteljesületlen elvárásokat. Több szeretetet, törődést követelek a másiktól ahelyett, hogy adnék.
• az igényt, hogy éléskamrám, ínséges időkre, mindig tele legyen. „Birtokolni", kuporgatni, gyűjtögetni akarok a jövőre, ezért is nem tudok itt és most élni.
• elégedetlenségem, félelmem, csalódottságom, bánatom, bizonytalanságom, frusztrációm, elhagyatottságom, szorongásom, depresszióm és szeretethiányom elutasítását.
• hogy nem felelek meg „belső képemnek", mivel más akarok lenni, mint ami vagyok, így többé nem vagyok önmagam. Mikor a „teljességre" vágyom, voltaképpen önmagam hiányát érzem.
• próbálkozásomat, hogy több legyek annál, ami vagyok. Terjedelmesebb, nagyobb, erősebb és befolyásosabb, azaz „súlyos" személyiségnek számítsak.
• hogy nem engedem meg magamnak, hogy a dolgokat könnyedén vegyem, azok rám nehezednek.
• hogy képtelen vagyok lehetővé tenni az élet szabad folyását, nem tudok örömben és könnyedén élni.
• a kielégítetlen lét miatt érzett unalmamat. Mivel nem töltöm meg a pillanatot, magam sem töltődöm fel.
• hogy nem élek békében önmagammal, más akarok lenni, mint ami vagyok.
• hogy meg akarom kapni azt, amit saját magamnak sem adok meg: elismerést, meghittséget, gyöngédséget és szeretetet.

Amit tenni kell

Meg kell szabadulnunk mindenféle mércétől, nem szabad akarnunk többé másnak vagy „többnek" lenni; hanem meg kell engednünk magunknak, hogy önmagunk legyünk. El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, s teljes örömben azzá válnunk, amik valójában vagyunk. Nem lenne szabad többé szorongatott helyzetbe kerülnünk, hiszen, ezáltal csupán megzavarjuk tulajdon belső harmóniánkat.

A felgyülemlett energiákat szabadjára kell engedni, hagyni kell, hadd működjön maga az élet, hadd létezzünk mi, az élet és mások úgy, ahogy vannak.

Szabaduljon meg az önmagáról alkotott eszményképtől, nevezetesen, hogy milyen karcsúnak kellene lennie. Fogadja el a világot olyannak, ahogy létezik.

Nem fogja fel többé olyan nehéznek az életet, inkább lássa be: az élet valójában jóindulatú. Gondoljon arra, hogy „Nem kell semmit tennem, hogy jó legyek, hiszen eleve az vagyok."

Ismerje el tulajdon egyediségét. A Földön még soha nem létezett olyan ember, mint Ön, és soha nem is fog. Ön valóban egyedülálló lény.

Kétfajta kövérség, elhízás van. A kövérség, mint betegség és az úgynevezett divatos elhízás. Az elhízást matematikailag akarták meghatározni - szintén napjainkban. És sokféle formula és táblázat készült, ezek közül a legismertebb a testtömeg index. A 18 és 65 éves kor között jól használható index 20-25 közi értéke a normál tartomány. A 18-nál kevesebb és a 27-nél nagyobb BMI kockázatot jelez.

A testtömeg index kisméretű növekedése az életkorral fiziológiás, és nem jelent kockázatnövekedést. Valójában persze belátható, hogy egyetlen táblázat sem tartalmaz abszolút értékeket, és az elhízást két kritérium szerint kell osztályozni:

1. Először morfológiai azaz alaktani kritérium és a test alakja szerint. Így megkülönböztethető:

• Férfi típusú, elhízó amikor a teher, többlet túlsúly nagyobb fele a felsőtesten van.
• Női típusú, elhízás, a test alsó felén zsíros vérbőséggel, vérbő hájjal.
• Végül a lokalizált, helyi elhízások zsírzacskókkal, sejt szövet gyulladásról van szó, ez társaink, feleségeink kétségbeejtője. Sajátságosan női baj, zsírlerakódások keletkezhetnek a csípőn, a combon, a térden vagy a bokacsonton.

Mindegyik elhízás típusnak megvan a maga saját kórtana. A férfi típusú elhízás magas vérnyomással és szívbetegségekkel társul. A női típusú az alsó tagok érbetegségeivel értágulások, érhártyagyulladások. Ami a sejt szövet gyulladást illeti, ez lelki betegséggel jár: kétségbe ejti azt, akit megbetegített, mert még az általános lefogyás után sem tűnik el a betegség.

2. Számolni kell a pszichológiai, lélektani faktorokkal, tényezőkkel

• vannak boldog, derűs kövérek, akik „jól érzik magukat a bőrükben". Elhízásukat csak nagyon óvatosan szabad érinteni, azoknak a kockázatoknak említésével, amelyeknek kiteszik magukat.
• vannak nem igazi ál kövérek, és főként nők, akik a mérleg nyelvére függesztett szemmel élnek, és akiket meg kell győzni arról, hogy súlytöbbletük nem veszélyezteti létüket,  és ez a meggyőzés nem könnyű!
• És vannak a többiek, akiknek igazán le kellene fogyniuk, és akik szenvednek a súlyuk miatt

A vélemények az orvostudományban mindig nagyon különbözőek voltak. Legelőször a mirigyeket, és különösen az éppen felfedezett endokrin mirigyeket okolták, mert a ritka betegségek ritkán járnak súlytöbblettel, kivétel a mixödéma. Azután a freudi korszakban  a szertelen táplálkozást okolták, amikor az egyén az evés fázisában orális fázis, leblokkol.

Végül századunkban, visszatérvén az átörökléshez, igyekeznek a túltápláltságért felelős géneket azonosítani.

Mindegyik elméletben van részigazság.

• Való igaz, hogy az öröklődő faktor, tényező gyakran közrejátszik, és vannak elhízott családok, ez a faktor különben eléggé hasonló a cukorbetegséghez, hiszen a két betegség gyakran egyszerre lép fel.   .
• Az is igaz, hogy a rossz tulajdonságok is öröklődnek, a tömés, telezabálás már gyermekkorban elkezdődik, és túl sokat esznek, anélkül, hogy észrevennék.
• A mai rossz életkörülmények a túl sok ülés a hivatalban vagy az autóban, az üzleti, munkaétkezések, a nehéz ételek túlterhelik az egyént. Pszichológiai, lélektani okai is vannak. az ember egész nap rágcsál, hogy kompenzálja, elűzze unalmát vagy szorongását.
• És újabban felfedezték, hogy a vegyi közvetítők, az idegrendszer e titokzatos hírvivői szintén okozhatják az elhízást, a felnőttek elhízásában stimulálják az inzulin kiválasztást, aminek hatására a hízást okozó sejtek növekednek. A gyermekeknél túlzott a prolaktin elválasztás, ez a hormon felelős normálisan a tejképződésért, és ez sokszorozza meg a hízást okozó zsírsejtek számát.

Hagyományos kezelés

Minden kezelés alapja a szigorú diéta. Számtalan van belőlük. Nehézséget nem a fogyás jelent, hanem a súlyveszteség fenntartása a továbbiakban az élet folyamán. Hogyan segítsünk hát magunkon? És vannak-e fogyasztó gyógyszerek? Ne habozzunk a válasszal: nagyon kevés van. És beszéljünk legelőször azokról, amelyeket kerülni kell, az étvágyszabályozó a pajzsmirigykivonatok és a vízhajtók, vizelethajtók. Az elsők veszélyesek az idegekre, a két másik variáció nem logikus, mert sem a pajzsmirigy-test, sem a víz nem okai az elhízásnak. Mi marad hát? Néhány enzim, a homeopátiás kezelés hatásos, ha jól végzik.

Akupresszúra pontok

A klasszikus kínai medicinát nemigen érdekelte az elhízás, kövérség, mivel a kövérség náluk a társadalmi siker jele. Néhány év óta jelentős erőfeszítések történtek, hogy pontosabban meghatározzák a különösen az étvágyra hatékony akupunktúra, akupresszúra pontokat.

Kettő a testen, kettő a fülön, található és egyformán fontosak.

A testen lévő pontok.

Az első a lábikra külső felén van, egytenyérnyire a behajlított térd redői térdhajlat alatt. Második a test oldalán, a mellkas alsó szélén, a hullámzó oldal csúcsán.

A fülben lévő pontok.

Az első pont 1 mm-nyire van a fülkagyló előtt elhelyezkedő kis púp, domborulat, a fülgát alsó széle előtt. A második a fül mélyén, a fület lefelé befejező lebeny fölött.

Kezelés Ezeket a pontokat ujjal 20 percig kell stimulálni, vagy elektromosan 10 percig. A diétával együtt elért eredmények gyakran kiválóak.