lábadozás

Datolya (Phoenix dactylifera)

Különleges tulajdonsága: erőteljes köptető hatása van, mint a fügének, a mazsolának.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (tunéziai változatokban majdnem 60%) A-, B1-, B2-, C- és D-vitamin, foszfor kalcium, vas, magnézium, rostok.

Javallatok: vérszegénység, gyengeség, szellemi kimerültség kritikus élethelyzetek (fejlődés, lábadozás, terhesség, időskor), intenzív sportolási tevékenység, kalcium- és általános ásványianyag-hiány. Köptető, roboráló

Ideális fogyasztási módjai: nyersen, étkezések között energiapótlásra, főzésre való aszalt datolya, amellyel egyidejűleg helyettesíthetjük a vajat és a cukrot a kalóriadús házi süteményekben.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: azokban az országokban, ahol a datolyát termesztik (ahol jellemzően legalább hat hónapig állandó a 30 °C körüli hőmérséklet) a higiéniai szokások nem mindig a legmegfelelőbbek, és ezért nem ajánlatos felbontott datolyát vásárolni, mindenképpen tartózkodjanak a fogyasztásától azok, akik szigorú kalóriaszegény diétára szorulnak (100 g datolya 350 kalóriát tartalmaz).

Fügefa (Ficus carica Közönséges, vagy édes füge)

Cserje, ritkábban alacsony fa, termése kopasz, sárgászöld, vagy ibolyabarna, édes ízű.

Nálunk a Gellérthegyen és Pécs környékén félig meddig meghonosodott.

Hatóanyaga: gyümölcse 60-70% cukrot, mézgát, sókat tartalmaz.

Emésztésben beálló zavarokat szüntet, köhögés és tüdőbaj régi házi-szere a gyümölcs főzete. Apró magjainak bélizgató, bélmozgást előidéző hatása van. Régi házi-szer, hogy a szájban fellépő és foghús daganat megérlelésére tejbe főzött fügét, használunk.

Különleges tulajdonsága: mint a datolya és a mazsola, jelentős köptető hatással bír.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (több mint 70% a szárított fügében), A-, B1-, B2-, PP- és C-vitamin, vas, mangán, kálium, kalcium, bróm.

Javallatok: nehéz élethelyzetek (fejlődés, pubertáskor, lábadozás, terhesség, időskori tünetek), intenzív sportolás, vastagbélgyulladás, gyomorhurut, székrekedés, megfázás tünetei, légúti és húgyúti gyulladások, magas láz (vízkúra fügefőzettel), székrekedés (leve vagy pép). Vizelethajtó, köptető és hashajtó.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs, szárított gyümölcs, lekvár és kompót, főzve, hozzáadva a főzőlevet is, a megfázás tüneteire, vízkúrák, rossz emésztés és a krónikus székrekedésre való hajlam esetén.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: érett állapotban fogyasszuk, mert zölden, azon túl, hogy íze kevésbé élvezetes, irritáló anyagot tartalmaz, vegyük figyelembe erős hashajtó tulajdonságát (lekvár és kompót formájában is), tartózkodjunk fogyasztásától kalória- és cukorszegény diéta esetén.

Spenót (Spinacia oleracea)

Különleges tulajdonsága: a spenót az egyik legnagyobb ásványianyag-tartalommal rendelkező növény, éppen ezért nem javasolt túlzásba vinni a fogyasztását (bár a főzés általában jóval csökkenti az ásványi anyag mennyiségét, de a spenótot kevés vízzel főzzük, vagy pároljuk, ezért az ásványok koncentráltan maradnak meg benne).

Egyéb hasznos összetevők: glucidok, fehérjék, A-vitamin provitaminja, valamint B-, B9-, B12- és C-vitamin, nátrium, kálium, kalcium, foszfor, magnézium, kén, mangán, cink, réz, jód, arzén, klorofill, mézgák.

Javallatok: vérszegénység, ásványianyag-hiány, lábadozás, fáradtság és fizikai vagy szellemi kimerültség, az élet jelentős szakaszai (fejlődés, menopauza, időskor).

Ideális fogyasztási módjai: különleges jellemzőjének köszönhetően jobb hozzászokni a nyers spenót fogyasztásához úgy, hogy vékonyan felszeletelve keverjük a vegyes salátákba, nagy klorofill tartalma miatt, nyers leve regenerálja a vért, és lehetővé teszi a növényben levő ásványok megfelelő hasznosítását (keverhetjük sárgarépa és zeller, vagy zsázsa levével).

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: vashiány esetén elősegíthetjük a spenótban, nagy mennyiségben jelen levő vas nehezen végbemenő felszívódását, ha aszkorbinsav-tartalmú étellel párosítjuk (például citrommal vagy kivivel), nagy oxálsav tartalma miatt kerüljék a fogyasztását azok, akik vesebetegségben (különösen, akinek veseköve van) és májmegbetegedésben, ízületi gyulladásban és reumában, gyomorfekélyben vagy nyombélfekélyben szenvednek.

Szőlő (Vitis vinifera)

A szőlőművelés eredete a régmúltra nyúlik vissza, ezért a szőlőtőke származási helyére vonatkozó adatok bizonytalanok, az viszont biztos, hogy a Földközi-tenger medencéjében ideális körülményekre talált. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával indult hanyatlásnak, majd a középkor kezdetén ismét töretlen erőre kapott, amely kezdetben kapcsolatban állt a szerzetesrendek földművelésével, akiknek szükségük volt a borra a mise szertartásához. Amerika felfedezése után új, vad tőkéket hoztak Európába, amelyek keresztezés útján új fajtáknak adtak életet, és amelyek igen hasznosnak bizonyultak a 19. század végén, amikor az európai szőlőültetvények ennek köszönhetően megmenekültek a filoxéra pusztító támadásától.

Gondolatmenetünkben a csemegeszőlő-fajtákról beszélünk, amelyeket a szőlőfürt alakja, a szőlőszem nagysága, kiterjedése, színe és állaga jellemez, valamint a különböző érési idők, amelyek között gyakoriak a korai fajták. Még sincs semmi akadálya annak, hogy az úgynevezett borszőlőt friss gyümölcsként együk akkor is, ha termelője arra különösképp kényes, hiszen ugyanolyan hasznos az egészség számára és íze hasonlóképp élvezetes, mint a csemegeszőlőé.

Összetétel és hatóanyagok

A szőlőtőkék gyümölcse 20-25% cukrot tartalmaz (dextrózt, fruktózt, levulózt, szacharózt), szerény mennyiségben fehérjét, értékes szerves savakat (borkősavat és almasavat), karotint,

A-, B1-, B2-, B9- és C-vitamint és antocianidineket (P-vitamin faktorokat), melyek védik a véredényeket és a látás élességét, ásványi sókat és nyomelemeket (káliumot, mangánt, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, klórt, foszfort, jódot és arzént), és még pektint és annint (a szőlő hashajtó hatásáért felel és szabályozza azt). Tegyünk említést arról, hogy a fent említett antocianidinekkel együtt a vörös szőlő héjára jellemző egy kék glukozid (enozid) és egy színezék (nocianin) jelenléte, amely roboráló hatású. Meglepődve tapasztaljuk, hogy ami az alapvető tápanyagokat illeti, a szőlő összetétele nagyon hasonló az emberi anyatejhez. Kalóriaértéke nagyon magas (1 kg = 900 kalória).

Javallatok

Az anyatejhez való hasonlósága lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén szőlőlevet adjunk az anyatejes baba étrendjének kiegészítéseként. Még nem említettük azt, hogy az alapfontosságú „biológiai" víz, amelyet a szőlő tartalmaz, tökéletes összetételű, a cukrok –többségében monoszacharidok – kompenzálják a hiányzó zsírokat, és közvetlenül kerülnek be a keringésbe az emésztőrendszer különösebb igénybevétele nélkül. Ez az ital ugyanezen okokból és az alacsony sótartalma miatt hasznos az idősek, a lábadozók, az állapotos nők vagy a szoptatós anyák számára, a legyengült vagy kimerült embereknek, a sportolóknak és annak, akinek gyenge az emésztése. Mindaz, amit elmondtunk a levére vonatkozólag, nyilvánvalóan érvényes a szőlőre magára is, amely egyenesen főszereplője egy speciális kúrának, a szőlőkúrának, amelyet már az antikvitás híres természetgyógyászai és orvosai is ajánlottak, mint az idősebb Plinius, Celsus vagy Galénosz.