leukémia

Ismertebb nevén mandulagomba (Agaricus blazei Murrill) már 1893-ban azonosították, de a Brazíliában őshonos gomba gyógyhatására csak 1965-ben figyeltek fel japán tudósok. A gomba vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, probiotikus ballasztanyagok, esszenciális aminosavak és magas bioaktivitással rendelkező alkotórészek tárháza.

A mandulagomba növeli az immunrendszer védekezőképességét, csökkentheti a koleszterinszintet, jótékony hatással bír a szív- és érrendszerre, javítja a májműködést, csökkenti az inzulin rezisztenciát. A fő hatóanyagának számító poliszacharidokról kiderült, hogy az immunrendszer aktiválásán keresztül rákellenes hatást fejtenek ki. Javítják a rákbetegségben szenvedők életminőségét, erősítik az immunrendszerüket és csökkentik a kemoterápiájuk mellékhatásait.

Kínai vizsgálatok megerősítették, hogy az Agaricus blazei Murill kivonatának forró vizes (tea) változata javítja a kemoterápiás kezelésben részesülő akut limfoid leukémiás betegek vérképzőrendszeri paramétereit és életkilátásait.

Ez a gombafajta egy vízben oldódó poliszacharidot (cukrokból álló makromolekula), béta-glükánt tartalmaz, immunerősítő hatását ennek a vegyületnek köszönheti. Több kutatás is bebizonyította daganatölő és vírusölő hatását, valamint eredményességét a vércukor és a koleszterinszint csökkentésében.

Tudományos munkák beszámoltak a gomba kivonatának (2x20g napi adagban 3 hónapig) jótékony hatására a krónikus hepatitis B betegekre, akiknek csökkent a hasi puffadása, a fáradtságuk, a májtáji fájdalmuk, a májmegnagyobbodásuk és a lépmegnagyobbodásuk.

Ez alatt a betegség alatt az arcon fellépő herpes zostert értik, azt, amelyik övsömör néven ismeretesebb. Ebben a betegségben a trigeminus neuralgiához hasonló rendkívüli fájdalmak világosan látható külső jegyekkel járnak együtt, még ha egészen másmilyenek is, mint a facialis paresis esetében. A varicella-zoster vírussal való másodfertőzésről van szó. A vírus az első fertőzésnél bárányhimlőt okoz. Gyakorlatilag mindenki magában hordozza ezt a vírust, a lakosság fertőzöttsége a 100%-ot is megközelíti. A bárányhimlő egy ártalmatlan, ám rendkívül fertőző gyerekbetegség. A vírus nemcsak cseppfertőzéssel, hanem a levegőn át is terjed. A beteg körül kétméteres körzetben ott lebegnek a kórokozók a levegőben, és a szél továbbítja őket.

Látszólag jól ki lehet gyógyulni ebből a betegségből. A kórokozók azonban soha többé nem hagyják el a szervezetet, hanem beülnek a gerincvelői idegek hátulsó gyökereibe. Egyedül a fej területén 24 ilyen „parkolási lehetőségük" van a 12 agyideg párnak megfelelően. Így a fertőzés tulajdonképpen bárhol felléphet. A gyakorlatban azonban a vírus határozott előszeretettel választ ki magának bizonyos helyeket, és így az arcon mindenekelőtt a bőr, ritkábban a fül és még ritkábban a szem az a hely, ahol megjelenik. Főleg az 50. és 70. életév között támad, ám minden más életkorban lesújthat a betegség.

A betegség lefolyása olyan, mint a tipikus gyulladásé. A kiütések megjelenése legtöbbször heveny égető és húzó fájdalmakkal jár. Végül kialakulnak a kis hólyagok, szigorúan az érintett ideg beidegzési területére korlátozva és majdnem mindig egy oldalon.

Csak nagyon ritkán támad, mindkét oldalon vagy terjed ki két vagy több idegszegmens területére. A folyadékkal töltött hólyagocskák végül beszáradnak és bevarasodnak, általában anélkül, hogy heget hagynának maguk után. Ezzel viszont a dolog még nincs elintézve, a vírus ugyanis újra és újra bebizonyítja az alattomosságát. Néha a bőrtünetek lecsengése után egy-két évvel is még heves fájdalmakkal és rendkívüli érzékenységgel gondoskodik arról, hogy ne feledkezzenek meg róla.

Mivel minden bőrterületet idegek látnak el, a betegségnek szabad választása van, hogy rátaláljon az illető legérzékenyebb helyére. Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor a betegség fellángol. Ilyen, pl. az, amikor egy súlyos fertőzés, pl. tüdőgyulladás, tuberkolózis következtében vagy akár a cukorbajnak köszönhetően kimerül a védekezés. Ugyanígy kedvező alkalmat jelentenek a vírusnak a súlyos fogyáshoz vezető bajok, mint a rák, a súlyos mérgezések vagy az immunrendszer összeomlása az AIDS, a leukémia vagy a szervátültetések után alkalmazott, az immunválasz csökkentését célzó gyógyszerek következtében. A csontvelő-átültetésen átesett leukémiás betegeknek mintegy a fele kap herpes zoster fertőzést. A modern medicina ezzel rendkívül kedvezett a vírus terjedésének.

A hagyományos orvoslás is felismerte, hogy a testi védekező erő gyengülése mellett a lelkiállapot is döntő szerepet játszik ebben a betegségben. A fokozott és tartós stresszt tartják a betegség kiváltó okának. A stressz fajtái közül azonban csak a túlerőltetés következtében fellépő a veszélyes – a normál követelmények által kiváltott stressz ugyanis inkább serkenti az ember védekező erejét. A túlzott követelményekkel szemben azonban megpróbálja védeni magát a szorongató külvilágtól. Ezzel önmaga helyetteseként arra kényszeríti a testét, hogy megnyíljon és aláássa az ellenálló erejét.

Az arcon jelentkező sömörben szenvedő beteget megbélyegzi a tünete. Az arca közepén kinyíló rózsa vele és a környezetével egyaránt tudatja, hogy itt valami fel- és kitört. A háttérben türelmesen lesben álló vírus kihasználja az általános gyengeség teremtette helyzetet, és előadja a kívánságát. A témának, pedig nem más a neve, mint az, hogy konfliktus. A herpes zosternek, ami maga is egy konfliktust szimbolizál, megint csak egy konfliktus az alapja, mint ahogy azt a beteg anamnézisében szereplő alap megbetegedések mutatják. Idegen csapatok segítségével zajlik le a hosszú ideje halogatott összeütközés és szerzi meg magának a beteg és a világ figyelmét. Akárcsak a trigeminus neuralgiánál, itt is az agresszió kérdéséről van szó. A beteg lelke mélyén egy egészen más valóság él, amit ő elferdít, és a betegség ezt a kettősséget ábrázolja. Az időzített bomba jelleg mellett a védekező- és az ellenálló képesség problematikája is hangsúlyos.

Már maga az alapbetegség is a fokozott lelki ellenállásra utal. Amennyiben első pillantásra semmilyen alapbetegség sem tűnik elő, a hagyományos orvoslás elkezd egy rejtett betegség után vadászni, mint amilyen, pl. a krónikus gyulladásos góc vagy egy fel nem fedezett daganat. Ha ilyeneket sem találnak, akkor feltételezhetően igen erős lelki ellenállás működik a betegben az élet egy központi területével szemben, és ez elég ahhoz, hogy annyira legyengüljön a testi ellenállás, hogy a lappangó herpes zoster vírus kitörjön.

A betegség tanúskodik arról, hogy az illetőnek már régen az idegeire, illetve a bőre alá ment valami, ami most újra a felszínre törekszik. A fel- és kitörés a legfájdalmasabb és a legnehezebb a dologban. A folyamattal szemben mutatott ellenállás és a tőle való félelem, égő és szúró fájdalomban és szorító, feszítő érzésben jelentkezik. Miután áttörték a határokat, legtöbbször két-három hét elteltével beszáradnak és meggyógyulnak a hólyagok. A kiütés éppen arra a helyre csap le, amely pillanatnyilag a leggyengébb, az arcon megjelenő sömör esetében valóságosan is arcon csapja az illetőt. Ugyanúgy ég az ember egyik arcfele, mint egy jókora pofon után. Kaphat azonban egyet az orrára, a fülére vagy a szemére is. Különösen ez utóbbi pofonok annyira kemények, hogy az érintett oldalon kiesik a beteg látása és a hallása. Míg a homlokon és az arcon lévő hólyagok „csak" eltorzítanak, és az ember úgy érzi, hogy megbélyegezték és megverték, ez a rendkívül veszélyes herpesz a szaruhártyát is megtámadhatja, és akkor vaksággal fenyeget. Ha a fülön jelentkezik, a beteg meg is süketülhet. Talán az a legrosszabb a dologban, hogy akkor támadnak ezek az ütések, amikor az ember az alapbetegség következtében, tehát egy másik szempontból már amúgy is súlyosan érintett. Ha belegondolunk, hogy a vírusok már évek óta várnak arra a pillanatra, amikor áldozatuk kellőképpen legyengül ahhoz, hogy ők előjöjjenek onnan hátulról, az ideggyökökből, és lecsapjanak rá, akkor látjuk, hogy jó adag alattomosság van a dologban.

Régebben a betegségnek az volt a neve, hogy „ignis sacer", azaz szent tűz vagy vad tűz. Mivel egy magasabb síkokról érkező jelet láttak benne, mágikus szerekkel kezelték. Valóban egy másik síkról érkező jel ez, még akkor is, ha ez a sík az ember saját bensőjében van. A beteg arcán ott ég a vad és eddig még ki nem fejezett düh. Az ilyen lángoló düh természetesen vakká és süketté teheti az embert. És ráadásul elcsúfítja.

Az ilyen jelek magukban hordják az átalakulásra való esélyt is. Az „arcrózsa" kifejezésben is két lehetőség van egymás mellett: a rózsa virágzása, mint a szépség képe. A vörös rózsa szimbólumában a tüske is ott van, amely a Mars hadisten jeleként bele tud szúrni a húsunkba, de ugyanakkor Vénusszal, a szerelem istennőjével is kapcsolatban áll. Az indulatkitörések mögött lángoló lelkesedés és forró szerelem is loboghat, de ott lehet a nem kevésbé lángoló düh is.

Azt kell az érintetteknek megtanulniuk, hogy valóban kinyíljanak, illetve pontosabban fogalmazva felszakadjanak, és engedjék, hogy a másik, éppolyan valódi létük magva is kivirágozzék, és leplezetlenül kifejezzék azt, ami legbelül mozgatja őket. Ami eddig a mélyben szunnyadt, fel akar szabadulni. Hogy a düh szent avagy profán harag-e, hogy a bosszú friss vagy ősrégi-e, az mellékes. A lényeg az, hogy ki kell fejezni. Éppen ez a ki- és feltörés hozhatja mozgásba a szükséges energiát ahhoz, hogy az ember elkezdje megoldani az alaptünetek formájában napvilágra lépett védekezési problémát. A kellemetlen téma iránti lelki ellenállást és nem a testi védekezőképességet kell csökkenteni.

1. Milyen konfliktus van az arcomra írva?
2. Mi ment az idegeimre?
3. Milyen félelem tesz lelkileg olyan bezárttá, hogy testileg kell kinyílnom?
4. Életem melyik területe és melyik téma jelent ekkora túlterhelést a számomra?
5. Mi virágzott ki az arcomon, amit nem tudok kendőzetlenül kifejezni? Mit akarok, és mi kell, hogy feltörjön belőlem?
6. Mi által vagyok megbélyegezve? Mi által vagyok kitüntetve?
7. Milyen időzített bombák vannak a lelki hátországomban?
8. Mit mond el az arcomon viruló rózsa lelkem gyenge pontjairól? Belém fagyott-e valami, amit nem akartam kimondani? Ég-e az arcom a ki nem osztott pofonoktól?
9. Milyen szerepet játszik az alattomosság az életemben?
10. Megkapja-e a jogos helyét a lángoló harag és a lelkesedés tüze az életemben?

Leukémia vagy vérrák esetén az immunrendszer elkorcsosulása, ez leginkább az éretlen védekező sejtek fehérvértestek abnormális mértékű elszaporodását jelenti. Olyan, mintha túlerőben lévő ellenség ellen harcolnánk, akikkel szemben túl fiatal, képzetlen és ezért használhatatlan csapatokat vonultatunk fel, akik többet ártanak, mint használnak. A nyirokcsomók megduzzadása, a védelemnek ezen a területén is lázasan folyik a munka, később a védelem összeomlik. Képtelenek vagyunk megvédeni magunkat a lezajlott csata után, amely minden védelmünket felemésztette.

Az eredeti fejlődési vonaltól, illetve a védelemtől és a hárítástól olyan messze kerültünk, hogy az elfelejtett, elfojtott probléma a testben keres kifejeződést, a védelem területén a növekedést oly mértékben gátoltuk, hogy az most a testben agresszíven és rendezetlen módon éli ki magát. A rák a védelem testi területén valósítja meg önmagát, amire, pedig lelkileg volna szükség, nagyfokú gyengeség, mint aki most tért vissza a harcmezőről. Csont és izületi fájdalmak, a szerkezeti elemek, és a kifejezés fáj, étvágytalanság és kedvetlenség, elvész az életkedv, a máj és a lép, az életfilozófia szerve megdagad, az élet értelmét kereső szervbe és a vérszűrőbe életenergia tolul. Bőr alatti vérzések miatt az életerő elfolyik, vérszegénység anémia az életenergia szétesése, elvesztése.

Amit tenni kell!

Meg kell kérdőjeleznünk saját immunrendszerünk módszerét, és adott esetben mélyrehatóan és tapintatlanul túl kell lépni azon, ami nem működik, még akkor is, ha utána egy darabig teljesen védtelenek leszünk. A védelem és a támadás területén nyissunk utat szabad elképzeléseinknek és merész ötleteinknek, bátran engedelmeskedjünk gondolatainknak, és hagyjuk őket érvényesülni. Emlékezzünk korábbi, támadással és védekezéssel kapcsolatos álmainkra, és határozzuk el, hogy felélesztjük és megvalósítjuk azokat, azzal a bizonyossággal, hogy nincs vesztenivalónk, merítsünk bátorságot saját magunk megvalósításához, életünk megvédéséhez.

Használjuk ki gyengeségünket arra, hogy jól kipihenjük és összeszedjük magunkat, mondjunk le a külső tartásról, a külső mozgásról és egyéb impulzusokról, akkor is, ha ez fájdalmat okoz. A most szükséges erőt elsősorban belülről nyerjük, kövessük életutunkat, és forduljunk a máj adta gondolatiság az élet értelme, vallás felé. Minden fölöslegeset szűrjünk ki az élet áramából, az összes életenergiánkat ebbe a harcba fektessük, energiánknak a bőr alá és a csontok mélyére az alapokba kell hurcolni ezzel egyidejűleg a legmélyebb szinten is adjuk fel az ellenállást saját rendeltetésünkkel szemben. Fogadjuk el életünk értelmét és elrendelt feladatunkat, harcoljunk nyíltan és bátran a túlélésért belső, lelki szinten.

Szakítsunk a régi, saját lényünktől idegen hárítási mechanizmusokkal, harcoljunk nyíltan és agresszíven saját életformánkért. Ismerjük fel annak szükségességét, hogy a testi és egyúttal életveszélyes szintet a kihívásokkal teli, ám életmentő lelki szellemi szintre cseréljük, és ott létfontosságú védekezési harca fordítsuk energiáinkat. Fedezzük fel a határtalan szeretetet, ne hagyjuk, hogy mások határozzák meg életünket, tekintsünk el a mások és magunk által felállított normáktól, csak a saját, legmagasabb törvényünknek elkötelezve éljünk, és ezt fejezzük ki egész életünkkel.

A leukémia (fehérvérűség) a vérképző rendszer rosszindulatú megbetegedése, amikor a csontvelőben a vérsejtképzés (leggyakrabban a fehérvérsejteké) folyamata kórossá válik, és korlátlan sejtburjánzás kezdődik el. A csontvelőből a kóros fehérvérsejtek a véráramba jutnak. Az érett alakok számának csökkenése miatt nagyobb a fogékonyság a fertőzésekre, a vérlemezkék megfogyatkozása, pedig vérzékenységhez vezet és általános tünet a vérszegénység.

Ha a fehérvérsejtjeim irányíthatatlanul szaporodnak, akkor leukémiás, vérrákos vagyok. A vérrák arra utal, hogy az öröm nem áramlik szabadon az életemben. Elfojtott gyűlölet van bennem. Elpusztítom magamat, nem vagyok hajlandó küzdeni. Ha gyermekként támad meg ez a betegség, akkor ez azt jelzi, hogy nem akarok újraszületni, mélységesen elszomorít, és csalódást vált ki belőlem az, amit a Földön látok. El akarok menni, el akarom hagyni ezt a testet. Leukémia gyakran egy szeretett lény eltávozása után lép fel (ez lehet egy olyan háziállat elpusztulása is, akihez különösen ragaszkodtam). Ez a rákfajta közvetlenül a saját magamon belüli szeretet kifejezéséhez kapcsolódik. Egy olyan, számomra jelentős esemény után is bekövetkezhet, amelynek során alulértékeltem magamat. Ez az önmagam alulértékelése az egész lényemet érinti, és ezt nagyon mélyen, intenzív módon élem meg. Vegyük példaként azt a fiatal srácot, akit kizártak a falujának a helyi hoki csapatából. Úgy érezte, hogy vége a világnak! Úgy érezte, mintha az élete értelmét veszítette volna el, és nem lenne érdemes azt folytatni. Az lehet az érzésem, hogy állandóan védekeznem kell azért, hogy megkapjam, elérjem azt, amit akarok. Az is lehet, hogy hatalmas frusztrációt éltem meg, és erőteljesen, erőszakosan elnyomtam az érzéseimet.

Ha a szeretetem, ilyen vagy olyan módon megsérült, akkor a szeretettel kapcsolatosan gyanakvóvá, zavarodottá válhatok. Ezért inkább minden érzéstől tartózkodni akarok. Meg kell tanulnom az élettel karöltve, nem, pedig azzal ellentétes irányban haladni. Megtalálom a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy ne túlélésre rendezkedjek be, hanem élni akarjak. Így inkább békében leszek saját magammal, és nem fogom szükségét érezni annak, hogy indokolatlanul erőteljesen védekezzek.