levulóz

Fügekaktusz (Opuntia ficus-indica)

Különleges tulajdonsága: összehúzó hatása hasznosnak mutatkozik hasmenés és vérhas esetén (egyeseknél pontosan ellenkező hatást vált ki).

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (glükóz, fruktóz és levulóz), A- és C-vitamin, szerves savak (almasav és borkősav), ásványi sók, pektin.

Javallatok: hasmenés és vérhas, nyári szomjúság, kalóriaszegény diéta. Vizelethajtó, csökkenti a vércukorszintet.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs, leve (hogy a magok összehúzó hatását elkerüljük), gyümölcskocsonya és lekvár.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: a gyümölcsök feldolgozásakor húzzunk bőrkesztyűt, hogy megvédjük magunkat az igen kellemetlen és ugyanakkor piciny tüskéktől, és hámozás előtt öblítsük le a gyümölcsöket vízben, ne lepődjünk meg, ha fogyasztása után a vizelet élénkpirosra színeződik.

Kajszibarack (Prunus armeniaca)

Különleges tulajdonsága: igen gazdag A-vitaminban.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (levulóz és glukóz), B-, C- és PP-vitamin, magnézium, foszfor, vas, kalcium, kálium, nátrium, kén, mangán, fluor, kobalt, bróm.

Javallatok: vérszegénység, kimerültség vagy szervkopás, kritikus vagy problematikus élethelyzetek (fejlődés, menopauza, időskor), köszvény, étvágytalanság, álmatlanság, idegesség, túlhajszoltság.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs, gyümölcslé, aszalt gyümölcs, lekvár.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok:a friss gyümölcsök legyenek tökéletesen érettek, ugyan ritkán fordul elő, de bizonyos emésztési zavarok esetén, nehezen emészthető, a friss gyümölcs összehúzó hatású, míg az aszalt lazítja a székletet.

Körte (Pirus communis)

Különleges tulajdonsága: nagyon gazdag káliumban és szegény nátriumban, ezért hasznát vesszük abban, hogy e két ásvány közti általános egyensúlyt visszaállítsuk, főleg azok, akik nem tudnak lemondani a „sós" ételekről.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (leginkább levulóz), szénhidrátok, A-, B1-, B2-, C- és PP-vitamin, a káliumon kívül nátrium, foszfor, kalcium, magnézium, kén, klór, cink, réz, vas, mangán, jód, arzén, szerves savak, pektin, rostok.

Javallatok: vérszegénység, gyengeség, ásványi anyag hiány, fizikai és szellemi kimerültség, terhesség, bélzavar, székrekedés, izületi gyulladás, köszvény, reuma, cukorbetegek diétája. Vértisztító, vizelethajtó, hashajtó, nyugtató, és gyomorerősítő

Ideális fogyasztási módjai: a friss gyümölcs, étkezés előtt, gyümölcslé, aszalt körte, hagyományos sütemények hozzávalója.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: az érett körtéket nem lehet sokáig tárolni (mindössze egy vagy két napig), ezért tegyük hűtőbe, így nem vész el A-, B2- és C-vitamin-tartalma sem, egyesekre a körte erős hashajtó hatást gyakorol.

Szőlő (Vitis vinifera)

A szőlőművelés eredete a régmúltra nyúlik vissza, ezért a szőlőtőke származási helyére vonatkozó adatok bizonytalanok, az viszont biztos, hogy a Földközi-tenger medencéjében ideális körülményekre talált. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával indult hanyatlásnak, majd a középkor kezdetén ismét töretlen erőre kapott, amely kezdetben kapcsolatban állt a szerzetesrendek földművelésével, akiknek szükségük volt a borra a mise szertartásához. Amerika felfedezése után új, vad tőkéket hoztak Európába, amelyek keresztezés útján új fajtáknak adtak életet, és amelyek igen hasznosnak bizonyultak a 19. század végén, amikor az európai szőlőültetvények ennek köszönhetően megmenekültek a filoxéra pusztító támadásától.

Gondolatmenetünkben a csemegeszőlő-fajtákról beszélünk, amelyeket a szőlőfürt alakja, a szőlőszem nagysága, kiterjedése, színe és állaga jellemez, valamint a különböző érési idők, amelyek között gyakoriak a korai fajták. Még sincs semmi akadálya annak, hogy az úgynevezett borszőlőt friss gyümölcsként együk akkor is, ha termelője arra különösképp kényes, hiszen ugyanolyan hasznos az egészség számára és íze hasonlóképp élvezetes, mint a csemegeszőlőé.

Összetétel és hatóanyagok

A szőlőtőkék gyümölcse 20-25% cukrot tartalmaz (dextrózt, fruktózt, levulózt, szacharózt), szerény mennyiségben fehérjét, értékes szerves savakat (borkősavat és almasavat), karotint,

A-, B1-, B2-, B9- és C-vitamint és antocianidineket (P-vitamin faktorokat), melyek védik a véredényeket és a látás élességét, ásványi sókat és nyomelemeket (káliumot, mangánt, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, klórt, foszfort, jódot és arzént), és még pektint és annint (a szőlő hashajtó hatásáért felel és szabályozza azt). Tegyünk említést arról, hogy a fent említett antocianidinekkel együtt a vörös szőlő héjára jellemző egy kék glukozid (enozid) és egy színezék (nocianin) jelenléte, amely roboráló hatású. Meglepődve tapasztaljuk, hogy ami az alapvető tápanyagokat illeti, a szőlő összetétele nagyon hasonló az emberi anyatejhez. Kalóriaértéke nagyon magas (1 kg = 900 kalória).

Javallatok

Az anyatejhez való hasonlósága lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén szőlőlevet adjunk az anyatejes baba étrendjének kiegészítéseként. Még nem említettük azt, hogy az alapfontosságú „biológiai" víz, amelyet a szőlő tartalmaz, tökéletes összetételű, a cukrok –többségében monoszacharidok – kompenzálják a hiányzó zsírokat, és közvetlenül kerülnek be a keringésbe az emésztőrendszer különösebb igénybevétele nélkül. Ez az ital ugyanezen okokból és az alacsony sótartalma miatt hasznos az idősek, a lábadozók, az állapotos nők vagy a szoptatós anyák számára, a legyengült vagy kimerült embereknek, a sportolóknak és annak, akinek gyenge az emésztése. Mindaz, amit elmondtunk a levére vonatkozólag, nyilvánvalóan érvényes a szőlőre magára is, amely egyenesen főszereplője egy speciális kúrának, a szőlőkúrának, amelyet már az antikvitás híres természetgyógyászai és orvosai is ajánlottak, mint az idősebb Plinius, Celsus vagy Galénosz.