mellfájás

Fehér mustár (Sinapis alba Fehér repce, mustár)

Félméter magasra megnövő növény, szára hengeres, apró szőrökkel fedett. Levelei szárnyasan hasogatottak és egyes levélkék fogazottak. Virága sárgaszínű. Termése becő. A mag világossárga.

Elsősorban termesztik, de elvadulva is található.

Sinapis albae Bemen néven magja kereskedelmi cikket képez.

Hatóanyaga: myrosin, sinigrin, zsíros olaj stb.

A fehér mustárt kellő óvatosság mellett, belsőleg, mint bélizgatót, vizelethajtót, gyomormelegítőt, kőbántalomnál (lithiasis), vízkórnál, izületi lobnál hashajtónak szokták használni. (1 kávéskanálnyit éhgyomorra lenyelni.) Csuklásnál 1 kávéskanálnyit 120 gr vízzel leforrázunk, és ezt itatjuk. Elterjedtebb külső használata az, amikor magjából friss mustárlisztet készítenek. A mustárliszt felhasználása, mint mustárpép, hideg vízzel (a melegvíz myrosin anyagát elbontja), vagy növényecettel történik olyképpen, hogy a mustárpépet ruhára kenve, felhasználják vértolulás levezetésére, szúró mellfájdalmakra, tüdőgyulladásnál köpet leválasztására, keresztcsont fájdalmakra, ájulás, szenvtelenség (apátia) eseteiben. A mustárpépet részint a fájdalmas testrészre, részint a beteg talpára szokták helyezni, úgy, hogy a bőrre egy nedves kendőt borítunk, és erre tesszük a vászonba elhelyezett pépet, mely addig marad ott, amíg a beteg kibírja. Ezután a kivörösödött bőrre tiszta gézt teszünk. A fent említett betegségek enyhítésére mustárpapír is kapható a kereskedésekben, mely ugyancsak erélyes bőrizgató. A mustárolaj szesszel elkeverve (1 gr 50 gr alkoholra), igen erősen ható külsőszer és a fent elmondott esetekben is használható. E szerek alkalmazásánál kellő óvatosságot ajánlunk.

Nyirokdaganatra. 1:5 sapo kalinussal kenőcsöt készítünk friss mustárliszttel, és azt a bőrre kenjük. Valószínűleg a test melegétől keletkezett kéksavnak (cyansav) köszönhető a kenőcs gyógyító hatása.

Fekete mustár (Brassica nigra. Sinapis nigra)

Magasabbra nő meg, mint a fehérmustár, levelei közül az alsók nyelesek, szárnyasan szeldeltek, a felsőlevelek kisebbek, lándzsásak, fűrészesen fogazottak. Virága olyan, termése valamivel kisebb, mint a fehér mustáré. A mag színe azonban vöröses barna.

Főleg termesztik.

A drog neve: sinapis nigrae semen. Hatóanyaga: sinigrin, allylmustárolaj és zsíros olaj.

A fekete mustár magjából zsíros- és illóolaj készül és ugyanúgy, mint a fehér mustárnál, olajának kipréselése után visszamaradt mustárpogácsa igen jó állati táplálék. A fehér mustárral együtt igen értékes konyhafűszer és rendszerint vele együtt készülnek belőle a különböző gyártmányú sűrű és híg mustárfélék. Mint gyógyszer ugyanarra a célra szolgál, és ugyanolyan formában használják fel, mint a fehér mustárt.

Illóolaja a bőrre, főleg azonban a nyálkahártyákra erősen izgató. Belsőleg nem használjuk.

Mustár. Veszünk 500 gr fekete mustárlisztet, 500 gr fehér mustárlisztet, 100 gr fehérlisztet, 10-15 gr törött szegfűborsot, 5 gr gyömbérport, 5 gr törött borsot, 2 gr szegfűszegport, 100 gr konyhasót és ízlésünknek megfelelően 100-150 gr cukorport. E keverékhez lassanként keverés közben erősebb bor- vagy gyümölcsecetes vizet adunk annyit, míg kívánságunk szerint sűrűbb vagy vékonyabb pépet kapunk. A mustárt szokás borral, vagy musttal elkészíteni, de úgy is csinálhatjuk, hogy a fűszereket egyáltalában elhagyjuk.

Izsóp (Hyssopus officinalis Kerti izsóp)

Háromnegyed méterig is megnövő, erősen elágazó növény, levelei ép szélűek, lándzsásak, virágai füzért alkotva, sok színben váltakozva, a levelek hónaljában ülnek. Illata fűszerre emlékeztető, íze kesernyés.

Hatóanyaga: hesperidin, cseranyag, gyanta, cukor, illóolaj, savak stb.

A virágzó növény (hyssopi herba) kerül a forgalomba.

Hasonló célból használják, mint az orvosi zsályát (lásd ott), de főleg asztma és idült hörghurutnál. A növénynek összehúzó, izgató hatása van. Mellfájás ellen régen használt népies szer. A tüdő és bél fájdalmas elnyálkásodásánál, bélhurutnál, giliszta-betegségnél, tüdőbetegek izzadásánál és az emésztőszervek renyheségénél isszák a fűből készült teát (5 gr 1/41 vízre).

Olaja Haller-savval keverve (1:2, vagy 1:100 alkohollal hígítva) kitűnő szer tüdőbajosok éjjeli izzadásának lecsökkentésére. Ilyenkor a frissen készített ánizs-teához 10 csepp izsóp olajat cseppentünk és 200 grammnyi mennyiséget háromszorra fogyasztunk el.

Torokdaganat, manduladaganat fellépésekor zsályával kevert főzetet készítünk és ezzel torkunkat, naponta többször öblítjük.

Páfrány, (Polypodium vulgare édestövű páfrány, kőméz, édesgyökerű páfrány)

Évelő, virágtalan növény, édes ízű, kúszó gyöktörzzsel. Levelei áttelelnek, tövig szárnyasan szeldeltek, a szárnyak épek vagy fűrészes élűek. Árnyékos, sziklás helyeken, korhadó fatörzseken található, főleg a domb- és hegyvidéken. Gyöktörzsét (Rhizoma polypodii) régen köhögéscsillapítóként tartották számon, ma inkább a népi gyógyászatban használják.

Gyöktörzse, gyökere nélkül, valamint levele (Radix, Rhizuma) erősen átható szagú drog, csípősen édeskés, gyengén összehúzó ízű. Hatóanyagai: mannit, mész, zsíros olaj, almasav, kalcium stb.

Gyöktörzséből készült forrázat (5-120 gr/2 dl víz) citromsárga színű, édeskés ízű és hurutos köhögésnél oldó hatású. Ajánlják még idült köhögés, étvágytalanság, mellfájás, tüdőhurut ellen. Céklával és málnával megfőzve a gyöktörzse hashajtó, pora elkeverve epe- és nyálkakiválasztó.