melléküregek
|
Ezoterikusan nézve legkésőbb az angol teozófusok óta kapcsolják össze a harmadik szemet és a hipofízist a szellem anyagra gyakorolt hatásával. A gondolatformák és az érzések a harmadik szemben alakulnak át anyagilag is érzékelhető üzenetté - hormonokká. A hinduizmus, az Ayurvéda és a jógafilozófia is a hipofízis két lebenyében hagyományosan az anyag és a szellem szimbólumát látja. Mivel ez a mirigy a látóidegek kereszteződésében található, egyúttal az érzékelést is kihangsúlyozza, amely - a modern amerikai kutatások szerint - jelentős hatást gyakorol a tudat kialakulására. A homlokcsakra síkján magasabb rendű értékeket keresünk. A homlokcsakrához a 35-42. életévek tartoznak. Ez az életközép válság, tipikus korszaka, amikor hirtelen felvetődik az élet értelmének kérdése. A homlokcsakra hatására ekkor többnyire új értékeket fedezünk fel. A régi értékrendszerünket már túlhaladottnak tartjuk, az újat, pedig még nem ismerjük. Már nem hiszünk az alsó csakrák értékeinek kizárólagosságában, és éppen úton vagyunk egy magasabb tudati sík felé. Az átmenet érzése az ébredő homlokcsakra energiáinak eredménye. A homlokcsakra minden zavarát a hiányzó belátás és felismerés, valamint a zavaros érzékelés jelzi, amely azért van, mert az érintett nem akar intuíciójára hallgatni, vagy nem bízik benne, és nem bízik saját képességeiben, megérzéseiben sem. A homlokcsakra leggyakoribb problémája a belső képek hiánya. Az érintett nem látja, hogyan tovább) nincs jövőképe. A gyengén működő homlokcsakra eredménye a pszichét befolyásoló növényekkel való visszaélés. Ilyenkor az illető nagyon vágyik a homlokcsakra szintjére, de nincs meg benne a szükséges külső-belső fegyelem, hogy belső munkával érje ezt el. Azt hiszi, hogy a drogokkal átugorhatja ezt a szakaszt, s ugyanoda juthat el, mint az évekig gyakorlatozók. Ezeknek az anyagoknak minden kultúrában az volt a szerepük, hogy közvetítsenek valamit a harmadik szem dimenziójából. Csak akkor tanítanak meg azonban a harmadik szem energiájának kezelésére, ha rituális keretek között használják. Használatuk legnagyobb veszélye, hogy elszakítanak a valóságtól. Ez azt jelenti, hogy használójuk gyökércsakrája annyira meggyengül, hogy jelentős mennyiségű életenergiát veszít el. A homlokcsakra fiziológiája Az agyalapi mirigy, különböző hormonokat termel, amelyek többek között a növekedést, az inzulin kiválasztást, a tejképzést és a testnedveket befolyásolják, illetve amelyek a mellékvesekéregre és a nemi szervekre hatnak. Mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az agyalapi mirigyet, pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus (autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a látomásokra. Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan „vevőkészülék" amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a hatodik érzékünk „vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért felelős. A homlokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák Fejfájás: Gyakran arra utal, hogy nem akarunk az intuíciónkra hallgatni. A keresztény mitológiában a fejfájásnál Szent Pantaleont hívják segítségül, akinek a legenda szerint a fejéhez szegezték a kezét. Ez a kép arra utal, hogy a fejfájás akkor jön létre, ha már annyit gondolkodunk, hogy nem is tudunk cselekedni. Ilyenkor a cselekvést (a kezeket) a fej (a gondolkodás) gátolja, így fejfájás keletkezik. A fejfájás az elmúlt száz év tipikus betegsége, korábban ezt alig ismerték. Ma az emberek többsége szinte csak a fejét használja, túl sokat gondolkodik, így túlterheli ezt a központot. A homlokcsakra feladata, hogy az érzést és a gondolkodást összekössük az intuícióval. Ha ez sikerül, akkor megszűnnek a fejfájások is. Látászavarok: A szem problémái arra utalnak, hogy nem akarunk valamit látni, vagy belátni. Amit nem vagyunk képesek meglátni, azt többnyire nem is akarjuk látni.
Minden szembetegségnél jó segítséget nyújtanak a homlok- és a köldökcsakrához tartozó meditációk. Migrén: A viszonylag gyakori migrén a homlok- és a köldökcsakrával függ össze. A beteg szeretne tetszeni, és csak a kívülről jövő reakciókat hallgatja meg ahelyett, hogy befelé fülelne. Nátha: A homlokcsakrához tartozik, és elsősorban az arcot érinti. Ezen kívül minden meghűléses betegség a torokcsakrához is tartozik. A tüsszentést is hasonlóan lehet értelmezni a köhögéshez, vagyis valamit kívülre helyezek, ami belül volt, így távolságot teremtek. A tüsszentés még a fej kitisztulásával is összefügg, ezért használtak régen tubákot. A tüsszentés tehát tiszta gondolatokat és érzéseket teremt, így kapcsolódik a homlokcsakrához. A felső három csakra gyakorlatainak rendszeres végzésével csökkenthetjük a nátha kialakulásának lehetőségét. Melléküreg-problémák: Ilyenkor a fejet kell megtisztítani. Ehhez tartozik az is, hogy sírással tisztítsuk meg érzelmeinket. Tisztának és üresnek kell lennünk, hogy új célokat tűzhessünk ki magunk elé.
Amit tenni kell! Vegyük szemügyre helyzetünket, krónikus bezártságunkat és frusztrációnkat, tudatosan kerüljük a levegő elemet, zárkózzunk be intellektuálisan. Ismerjük fel elvontabb szinten a szükségleteket és az akadályokat, forduljunk befelé, húzódjunk vissza saját területeinkre, hagyjunk teret önmagunk számára. Az ellenpóluson teremtsünk magunknak haragunknak teret. Homloküreg-gyulladásnál keressük a konfrontációt, arcüreggyulladásnál éljük ki agressziónkat, legyünk harapósak, ha kell. Böjtölés, mint lehetőség, hogy a belső blokkot felismerjük, és külső levezetését elősegítsük, szerezzük vissza a minket, megillető könnyedséget, és cserébe adjuk oda megrekedtségünket. Ürítsük ki a fejünket, tisztázzuk a régi dolgokat, és teremtsünk helyet az újaknak. Megelőzés, hogy tegyük tisztába a gondolatainkat, fejünket a fontos életbe vágó dolgok számára.
Az orrmelléküregek kivezető járatai a természettől fogva úgy helyezkednek el, hogy a váladék folyamatosan ürülhessen lefelé, feltéve, ha az ember négy lábon jár. Ha viszont felegyenesedik, akkor a kivezető járatok kerülnek a legmagasabbra, és a váladékok nem tudnak már az üregek természetes lejtésénél fogva kiürülni. Így meg kellett tanulnunk, hogy adott esetben többet fújjuk az orrunkat, és lihegve fújtassunk, hogy az így keletkezett fokozott nyomással segítsük a váladék eltávozását. Amikor erre nem a kellő időben és nem elégséges módon kerül sor, annak sinusitis a következménye.
Be nem vallott kellemetlen lelkiállapot tükröződik az orr eltömődésében. Ha ehhez hozzájön még az is, hogy az ember fél a fennálló konfliktustól, és a megterhelő téma feldolgozása elmarad, akkor mindez a testbe süllyed. Megtelnek az orrüregek és a melléküregek, és megtestesítik azt a torlódást, amiben az érintettek szenvednek. A gyulladás világít rá az elnyomott helyzet konfliktusos természetére. Különösen a lappangó formához szokik hozzá számos beteg. A betegség mutatja, hogy az illetőnek krónikusan tele van az orra és a mellékürege (elege van mindenből), és mindig egy kicsit náthás. Míg ők maguk gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a visszás helyzetet, a hangjukon hallani, hogy nem kapnak elég levegőt, és orrhangon beszélnek.
A mindenkori melléküregek tovább bonyolítják a képet. Egy krónikus homloküreg-gyulladás a gondolkodásbeli gátlást hangsúlyozza. Az állkapocsüregek fájdalmas eldugulása arról vall, mennyire fáj az érintettnek, hogy agresszíven beleharapjon valamibe vagy valakibe. A szaglóképesség minden esetben beszűkült. Valószínűleg annyira bűzlött valami a betegnek, hogy inkább minden szagérzékelésről lemondott. Emellett azonban természetesen azt is számításba kell vennie, hogy „jó orra" más vonatkozásban sem működik. Aki központilag ennyire eldugult, az-az intuícióját és a belátásra való képességét is blokkolja. Számos kultúra a homloküregek területére helyezi a harmadik szemet vagy a hatodik csakrát, az ajnát, ami a mélyebb értelemben vett belátással áll kapcsolatban.
Ami a fejlődéstörténet szempontjából mellékes problémának tűnik az, jobban szemügyre véve az egyik tipikus betegségünk. Ha ehhez hozzávesszük az akut megfázásokat, amelyek szintén tele orrhoz vezetnek, akkor máris kirajzolódik a világszerte leginkább elterjedt és a mi világunkra nézve a legjellemzőbb betegség. Nem véletlenül az orrunkhoz kötődik. Ez a régi jó tiszteletre méltó szervünk a rohanó fejlődés során félre lett tolva, és ezért demonstrálja leggyakoribb közös állapotunkat: náthásak vagyunk és meg vagyunk sértődve.
A levegő az orron keresztül áramlik be a testünkbe. Mivel a vér az, amely a levegőt, az oxigént az egész testemben szállítja, az orrvérzés azt jelzi, hagyom, hogy az öröm, a szeretet a testemen, a lényemen kívülre áramoljon. Tehát valami általam érzett dologgal kapcsolatban csökken az örömöm. Ez bizonyára egy nagy csalódást jelöl. Olyan érzésem van, hogy nem szeretnek, vagy nem ismernek el az értékeimnek megfelelően. Tehát meg kell tanulnom önmagamat elismerni, önmagamat szeretni, tehát megérteni azt, hogy a boldogságom csak attól függ, hogy mit gondolok magamról. Egy régi hiedelem szerint az orrvérzéssel egy rossz érzelem vagy egy rossz helyzet távozik el az életemből.
|
Melléküreg gyulladás esetén félelem a konfliktusoktól, elegünk van, tele van az orrunk, krónikusan náthásak vagyunk. Homloküreg szűklátókörűség, nincsenek ösztönös megérzéseink, állcsonti öböl agressziógátlás, orrüreg gátolt szaglás, nem vagyunk képesek szimatot fogni.
A fejünk nem véletlenül és nem a kezdetektől fogva helyezkedik el egészen felül. Amikor még négy lábon jártunk, ugyanolyan magasan volt, mint a mellkas és a medence. Mialatt azonban felemelkedett, és a szem egy további látómezőt kanyarított ki magának, az orr eltávolodott az anyaföldtől, és nehéz helyzetbe került. Kialakult a lehetősége annak, hogy krónikus torlódás keletkezzék a mélyében. Az ilyen torlódás, pedig egyenesen a melléküreg-gyulladáshoz, a sinusitishez vezet.
A koponyában lévő terjedelmes üregekre egyrészt azért van szükség, hogy megadják a fej formáját anélkül, hogy ehhez túl sok nehéz csontanyagot kellene felhasználni. Ezzel tehát súlyt takarítanak meg. Emellett rezonancia- és rezgőterekként is szolgálnak. A bél üregeinek felelnek meg egy feljebb lévő síkon, és az alvilág tudatossági tereit, illetve a sötét tudattalant képviselik. A felső melléküregek funkcióját éppolyan nehéz megértenünk, mint altestünkben a féregnyúlványét. A tudattalan kivonja magát a tudatos értelem alól. A felső melléküregek felelnek meg a pokolnak a felső szinten, mint ahogy a homloküregek magasságában lévő harmadik szem az éghez áll közel. A sinusitisnek köszönhető blokkolt, azaz bedugult állapotban odalesz a fej könnyedsége, és a beszéd is a franciára emlékeztető orrhangú jelleget kap. A lelki zavar abban a mértékben válik világossá, amennyire hiányzik a beszédből a rezonancia. Akinek tele van az orra, már nem rezeg együtt a világgal, az emberek közötti érintkezés lényeges komponensét veszíti el.
A megtanulandó feladat abban áll, hogy tudatosítania kell az embernek a maga számára a blokádokat. A fájó állkapcsok kettős értelemben is utalnak a testben tomboló agresszióra: az állkapocs szimbolizálja azt a képességet, hogy az ember átrágja, átharapja magát valamin. A fájdalom, pedig a Mars éles, megsebesítő nyelvét beszéli. A tünet már közel fekszik az oda vágó intézkedésekhez, mégis gyakori orrfújásra kényszeríti az embert, hogy megint egy pillanatra levegőt szerezzen magának. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az ember liheg a dühtől, és a megfelelő felszabadítást célzó ütések után ismét szabadságot szerez magának a tudatában. Ha szemellenző van az emberen, akkor az a dolga, hogy tartson szünetet, és tájékozódjék újra. A feladat úgy hangzik, hogy még egyszer le kell szállni a poklokra, és kitalálni, hogy mi az, ami még a tudattalanban köt, és aztán felszállni a felismerés fényébe. Az önmagunkkal kapcsolatos tudatosságért folyik a harc, illetve az nyomja az ember kedélyét. Egy ilyen krónikus helyzetben az ütközéshez legalább annyira szükség van a bátorságra, mint a kitartáshoz. A hatékony terápiák a megfelelő komponenseket legalább szimbolikusan behozzák a játékba. A felismerés fényéért folytatott küzdelemben a fény és a Nap alapvető szerepet játszik. Még a csillapító hatású kamilla is magán hordja a Nap jelét. A hosszabb böjtölés végül is a legjobb terápia a szervezet krónikusan eldugult üregeire. Tisztító hatásánál fogva fényt visz a tudattalan sötétjébe, és a blokkoló masszákat konkrét és átvitt értelemben is hagyja elfolyni.
Az orrvérzés az orrból, melléküregekből és orrgaratból származó vérzést jelenti. Egyik leggyakoribb fül-orr-gégészeti sürgősség. Az esetek többségében a vérzés nem okoz jelentős vérveszteséget, és magától megszűnik, de néha súlyos, kórházi beutalást és orvosi ellátást igényel.