mirigydaganatok

Galajtejoltó (Galium verum. Tejoltógalaj, Szt. Antal virág)

Zöldessárga virágú növény, levelei hosszúkásak és a szárral együtt kopaszak. Szórványosan az egész országban előfordul. Ezt, valamint a rokonát, a ragadós galajt (galium aparine), ma már inkább csak a népgyógyászatban használják.

Hatóanyaga: rubichlorsav, citromsav, vörösfesték, galitansav és egy tejoltó enzim.

A népgyógyászatban vizelethajtónak használják, azon kívül bőrbajoknál görcsoldónak, izzasztónak és mirigydaganatokra.

Gyalogfenyő boróka. (Juniperus communis. Tüskefenyő, borsika, pattogó.)

Piramis alakú, ágas, sötétzöld cserje vagy fa, hármas örvben álló szúrós, hamvas, alul világoszöldszínű tűlevelekkel. A fa kérge vöröses, fája sárgásszürke, kellemes illatú. Bogyói az első évben zöldek, második évben megérve feketék és kékesen hamvasok.

Hazánkban napos, homokos, dombos területeken, erdőtisztásokon, szórványosan az egész országban megterem.

Bogyóit (bacca) gyökerét (radix) és az ágak farészét (lignum) gyűjtjük.

Hatóanyaga: illóolaj, növényi savak, invert cukor, juniperin glycosida és szénhidrátok, pektinanyagok.

Nyers bogyója naponta 4-5 szemet elrágcsálva előmozdítja az emésztést, elmulasztja a fejfájást és a száj rossz szagát, ha az a gyomortól származik. Gyomorégést, gyomornyomást és felfúvódást is szüntet. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott nyers bogyó, vagy az elzúzott bogyóból készült tea (10 gr 200 gr vízre) közismert házi-szer mindenfajta elnyálkásodásnál, köszvénynél és reumánál, fehérjevizelésnél.

Vesegyulladásnál (kezdődő) nem adható. Borral főzve (20 gr 200 gr borral) vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja, de kiválasztja a szervezetben erjedésnek indult nyálkás anyagokat is. Olaja (ol. juniperi) sokat használt és dicsért házi-szer vese- és epe- bántalmaknál, csúznál és reumánál. A menses és terhesség ideje alatt és heveny vesegyulladásnál nem szabad használni. A friss bogyóból készült kása is vízelethajtó. Hűlésből származó mirigydaganatoknál a megtört borókát 1 evőkanál- nyit 6-7 deci vízzel, megfőzzük és a leszűrt teát napközben víz helyett, fogyasztjuk.

Olaja azon kívül közkedvelt bedörzsölő külsőszer. Vízkórnál, némely bőrbetegségnél, csúznál és reumánál. Némely vidéken még ma is, vízkór (hydrops activus) ellen apróra vágott boróka- gyökérből és megtört borókából fürdő készül. A beteget beültetik a fürdőkádba, hogy csak a nyaka látsszék ki a meleg vízből. Amikor már jól megizzadt, kendőbe burkolva ágyba viszik és újabb izzasztás után, szárazra dörzsölik. Néha az izzasztás fokozására még, borókabogyó forró teát is kap a beteg. E fürdőt többször megismétlik.

Régi időkben a kolera elleni védekezésnél az emberek nyakukba akasztva borókával és borssal töltött zacskót hordtak.

Somkóró, orvosi (Melilotus officinalis Mészkerep, medvefű, dohányvirág, kővirág)

Vasúti töltések, folyók partja mentén, néha szántóföldek között vadon terem nálunk. Néha 1 m-re is megnő. Sárga virága a nyár derekán nyílik.

Herba és a flos képezi a drogot. Hatóanyaga: cumarin, cumarigen. Illata mézszerűen édeskés.

Ma már ritkán használják a légzőszervek megbetegedéseinél, inkább csak a hasonszenvi gyógymódban vértódulás okozta fejfájásnál. Tej csomók, mirigydaganatok, izületi fájdalmakra oszlató flastromokat még szoktak belőle főzni (empl. meliloti). Oszlató borogatás lenmagliszttel, zabdercével, kamillaliszttel készül. Fülfolyásnál gőzölésével a bajt el lehet mulasztani.

Dohányillatosító.

Tisztesfű, hasznos (Stachys rectus Babonafa, tarlóvirág, tiszteshunyász)

1/2 m magas növény, mely egészben érdes. Levelei lándzsásak és ép szélűek. Virága megnyúlt fűzér.

Száraz talajon, dombos vidéken, nálunk vadon terem.

Hatóanyaga: csersav, nyálka, illóolaj. Leveles, virágos szárát gyűjtjük, mely sideritis herba néven ismeretes.

A tisztesfűből tea (10 gr 1/4 l vízre) vagy alkoholos kivonat (1:5) készül, melyből naponta 2-3-szor 1 csészényit, illetve többször naponta 20 cseppet veszünk be hisztéria, kólika, mirigydaganatok és vizelési nehézségeknél.