máj és epebajok

Apróbojtorján (Agritnonia eupatoria. Párló, agármony, bojtorjánospárló, királynéasszony káposztája, patikai párlófű)

Mirigyektől pontozott szára 1 m magasra is megnő. Levelei hosszúkásak, fűrészesek, fonákján szőrösek, aranysárga virágai fürtökben fejlődnek. Termése horgas sörtével van borítva, úgyhogy mellette elhaladva emberre, állatra kapaszkodik.

Hazánkban mindenütt száraz, homokos területeken, vadon fordul elő.

A fiatal szárított növényt használjuk fel, agrimoniae herba.

Hatóanyaga illóolaj és nyomokban csersav.

A máj- és epe tevékenységét szabályozó. Húgysavas kórhajlam és makacs reuma, a végtagokban fellépő szaggatás esetében (ilyenkor fürdő alakjában). Vesekő és vesehomok képződésre hajlamos egyéneknek ajánlják, elsősorban, mint megelőzőt. Inulával és amikával együtt fehérfolyást csökkentő. (Urbatis) Krónikus májbajnál, bizonyos epekő betegségeknél (cholelithiasis) a legrégibb idő óta használják 5 gr fűből 1/2 1 vízzel készült főzetét. Igen előnyösen használható, mint női vérzést csillapító, a bélcsatorna és hólyag renyheségét mulasztó háziszer. A nők vizelettarthatatlanságánál és a gyermekek ágybavizelésénél (Enuresis nocturna) 4-10 gr 1/4 1 vörös borral készült főzetét használjuk. Az egész fű sűrű főzete gégehurut ellen.

Mint elsőrendű torok- és száj öblítővíz is ismeretes, amikor rendesen egyenlő rész zsályafűvel készül belőle főzet, amelyet tengerihagyma-szörppel szoktak ízesíteni. Ezt a főzetet mandulagyulladás, garatgyulladás és szájpenésznél is adhatjuk. A csecsemő szájpenészénél apróbojtorjánfű, kerek mályvalevél és szamócalevélből készült teát szoktak felhasználni.

A friss növény kellemes illatú, szárazon szagtalan, íze keserűen fanyar és összehúzó. Népgyógyászati alkalmazását a külső használatban, majd teljes egészében az orvosi gyakorlat is átvette.

Articsóka Cynara scolymus

Egyre gyakrabban találkozunk vele a piacokon, a fejlett étkezési kultúrájú országok nálunk is kapható női magazinjainak kulináris rovataiban. Igaz, hogy különbséget kell tenni a gyógyszeripari, célra termesztett és a konyhanövényként fogyasztott articsóka között, de mindenképpen, meg kell ismerkednünk mindkettővel. Ugyanis az étkezési célokra termesztett articsóka fogyasztása nyersen vagy párolva ugyanolyan egészségvédő és -javító hatást fejt ki, mint a gyógyszerek készítésében felhasznált rokona.

A Földközi-tenger mellékéről származó, nagy termetű, évelő növény, húsos gyökérrel. Az első évben szárnyasan tagolt (ritkábban ép), húsos nyelű nagy tőleveleket fejleszt, fonákjuk szürkésen-ezüstös, kevéssé tövisesek vagy egyáltalán nem találunk rajtuk töviseket. A szárak a második évben fejlődnek, 150-180 cm magasak, elágazóak, a szárlevelek is szárnyasak, hasonlítanak a tólevelekhez. Minden elágazás nagyméretű, kb. 8 cm átmérőjű fészekvirágzatban, végződik, a fészekpikkelyek töve húsos, vastag, a virágok lila színűek. Termése megnyúlt tojásdad alakú kaszat. Júliusban, augusztusban virágzik.

A kérdi (Cyttara carduncultis) szintén dél-európai fajta, kifejezetten tövises, virágzatai kisebbek. Vastag, karós főgyökere miatt az articsóka a szárazsággal szemben ellenálló. Télen összefüggő hótakaró hiányában könnyen kifagy. A levelek gyors fejlődése évi 5- 6 gyűjtést tesz lehetővé.

Az articsóka levelei (Folium cynarae) cinarint, a kávé- és kinasav más származékait, valamint flavonglikozidokat tartalmaznak. Kivonatuknak négy fő hatását ismerjük.

1. Máj- és epehólyag-bántalmakban hígabban folyóvá teszik az epét, mely ez által könnyebben ürül az epehólyagból. Hat magára a májszövetre is, védi külső májkárosító anyagok hatásától. Fokozza a máj regeneráló képességét.

2. Vizelethajtó (diuretikus), főképpen azonban só ürítést előmozdító (szaluretikus) hatással rendelkezik, fokozza a nátrium és a klór ürítését, anélkül, hogy lényegesen befolyásolná a kálium kiválasztását.

3. Előnyösen befolyásolja a koleszterin anyagcseréjét, melyet mozgósít a szövetekből, majd elősegíti kiürülését a szervezetből, ezért jótékony hatása lehet érelmeszesedésben (arterioszklerózisban). Antibiotikus hatású a tápcsatorna kórokozó baktériumaival szemben anélkül, hogy a normális bél flórát befolyásolná.

Mindezen hatásai miatt az articsókalevelekből készített gyógyteát vagy gyógyszeripari készítményeit különböző máj- és epehólyag-bántalmakban használják: az epehólyag rendszertelen összehúzódásakor, az epehólyag renyheség állapotaiban, idült epehólyag gyulladásban, továbbá vastagbélgyulladásban (különösen erjedéses kolitiszben). A máj méregtelenítő képességét fokozó hatása miatt használják élelmiszerek, okozta allergiás állapotok, csalánkiütések esetében.

Az articsókából készült gyógyszereket nem ajánlják heveny epeúti bántalmak esetében, heveny májgyulladásban (akut hepatitiszben), veseelégtelenségben.

Az articsókából kesernyés ízű szeszes italok, a fészkek örvéből különböző egészségvédő, finom ételek készíthetők.

Benedekfű. (Cnicus benedictus Áldottbárcs, pápafű, áldottfű)

A félméter magas növény ötélű szárat hajt. A szár alul érdes, felül mirigyszőrökkel borított. Hosszú, szeldelt levelei lándzsa alakúak és tüskések. A virágzat sárga.

Nálunk termesztik.

Közvetlenül virágzás előtt gyűjtjük az egész földfeletti növényt, mely cardui benedicti herba név alatt jön forgalomba.

Hatóanyaga: cnicin, sokoldalúan felhasználható illóolaj és sok ásványi só.

Az emésztőszervek zavarainál kedvelt gyógyszer. Rendelik epe-, májbajoknál, sárgaságnál, gyomor- és bélbajoknál. A fűből forrázatot készítünk, mely által kitűnő házi-szert nyerünk. (5 gr 1/4 1 vízre). Kitűnő házi-szer gyomorbetegség, gyomorégés, idült hurut és váltóláz ellen; hatása enyhén kiválasztó, emésztést előmozdító.

Hasonló célra használatos a fűből készült alkoholos kivonat. A magját méhfolyásnál szokták használni.

Ideggyengeségnél is élénkítő, erősítő, a légzőszervek megbetegedései esetében eredményes. Vesegyulladásnál nem szabad használni. Állandó és félben hagyó hőemelkedésnél javallva van.

Ott, ahol a gyomrot, az emésztést állandó és sok alkáliával (soda bicarbona stb.) rontották el, ezerjófűvel keverve elsőrendű eredményeket lehet vele elérni. Külsőleg az egész növény főzetét daganat, fagyás, sőt fekélyes, rákos daganat öblítésére ajánlják.

A teákat kellő körültekintéssel kell előkészíteni, mert nem mindenki tudja meginni keserűsége miatt; sőt érzékeny, gyönge idegzetű embereknél rosszullétet, undort, sőt hányingert is előidézhet.

Benedekfű tinktúra. 10 gr benedekfüvet 40 gr vízzel 2 napig áztatunk, aztán leszűrjük és a szűrőn visszamaradt maradékot újra 8 napig 20 gr alkoholban áztatjuk, mialatt többször felkeverjük és leszűrjük. A két szüredéket összeöntjük és alkohollal 60 gr-ra kiegészítjük. A kész tinktúrából naponta 2-3-szor 8-10 cseppet cukorra cseppentve adagolunk.

Gyomor bél és tüdő elnyálkásodásnak, májbetegségnek és hasmenésnek kitűnően bevált házi-szere.

Borbolya, sóskafa (Berberis vulgaris)

Ez a cserje nálunk napos, száraz lejtőkön terem. Vörös változata: díszcserje. A levelek zöldek, tojásdadok, ép szélűek, a tövisek egyszerűek, néha több ágúak. A virág sárga és lecsüngő fürtben álló. A bogyó hosszúkás vörös és a levelekkel együtt savanykás ízű. Fontosságát berberin hatóanyagának köszönheti. A gyümölcsben dextrose és laevulose, pectose stb. van.

A gyümölcsből készült ital (bor) üdítő; használják hasmenés, fejfájás, váltóláz, étvágytalanság esetén. Foglazulás és foghúsgyulladáskor leveléből és fás kérgéből főzetet készítenek.

A máj működésében bekövetkezett zavarok, sárgaság, epepangás és főleg epekő bántalom esetén használják. Vesemedence és hólyaggyulladásnál medveszőlő és csalánnal együtt hatásos.

Köszvény és reumás bajoknál is rendelik. A külföldi retanhia pótlására alkalmas.