máj

A keleti medicina a szerveket széles körűben értelmezi energetikai szerepük alapján. A Vese keleti fogalma például nem csupán a vesét, mint testrészt, és a vízháztartás szabályzását takarja, hanem úgyszintén a csontok, a gerinc, az agy, a fülek és a haj táplálásának energetikai funkcióit, valamint az akaraterőt és az emlékezőtehetséget. Ha tehát bármelyik említett területen probléma lép fel, az eredhet a vese energia egyensúlyának felborulásából.

Tizenkét alapvető szervet ír le a kínai medicina. Közülük hat az energia tárolásában érintett; ezek neve Zang. A másik – Fu-nak nevezett – hat szerv az ételek, italok, átalakításával állít elő energiát (amit azután a Zang tárol), s közben kiválasztja a salakanyagokat. A Zangok, például a máj, „tömörek", míg a Fu-Szervek üregesek, amilyen a gyomor is.

Mindegyik Zang szerv egy funkcióiban hasonló Fu-val párosul. Figyeljük meg a hat párt és főbb funkcióikat bemutató táblázatban, hogy a szívburoknak és a hármas melegítőnek nincs közvetlen fizikai megfelelője, mint a többi szervnek. A szívburok szorosan kapcsolódik a szívhez, egyik feladata a szív védelme. A hármas melegítő azt a három testtájat foglalja magába, amelyekben hő illetve energia keletkezik: a mellkast, a plexus solarist (Napfonat) és az alhasat.

Az adenóma jóindulatú mirigy daganatot jelent. Mint minden daganatot általában, ezt az elváltozást is egy érzelmi sokk váltja ki, és azon a testrészen kezd el burjánzani, amelyet a megrázkódtatás érint (ugyanez igaz a hasnyálmirigyre, a májra, a vesékre, a prosztatára és az endokrin-mirigyekre).

Amit tenni kell!

El kell fogadni a múlt eseményeit, hogy lehetővé tegyük az előrelépést, a továbbhaladást.

Az alacsony vércukorszintet rendszerint valamilyen okból kialakuló túlzott inzulinhatás, ritkábban a máj cukortermelő képességének csökkenése okozza.

Az alacsony vércukorszint a vérem glükóz szintjének kóros lecsökkenését jelenti. A hasnyálmirigy inzulintermelő része túl aktív, aminek következtében a sejtek és az izmok nem kapnak glükóz formájában energiát (ez a helyzet a cukorbetegekével ellentétes állapot). A cukor egyfajta kompenzációformát jelképez, szeretetet, gyengédséget, törődést. A cukor a szeretet manifesztációja metafizikai értelemben. Jelen esetben nem erre a szeretetre vágyom, nem ezt keresem? Ezt kívülről várom-e? Cukrot eszem azért, hogy betöltsem ezt az űrt? Az alacsony vércukorszinthez több dolog is elvezethet:

• Létrejöhet annak következtében, hogy olyan sokat adok másoknak, hogy magamnak már semmi sem jut. Ez a helyzet azt üzeni, hogy először magamat kell megtanulnom, szeretni, saját igényeimet tiszteletben tartani. Ha többet adok magamnak, akkor később többet tudok adni, s jobban tudok másokat is szeretni. Nem tudom másoknak megadni azt, amit magamnak sem adok meg.
• Kialakulhat alacsony vércukorszint, ha olyan nagy belső nyomást vagy feszültséget élek meg, amelyet irányíthatatlannak érzek.
• Erős érzelmek, sőt számomra szorongást, másokkal szembeni idegenkedést okozó mély szomorúság uralnak engem. Vajon mások nem tesznek eleget az elvárásaimnak?
• Intenzív félelmet élek meg valamivel vagy valakivel kapcsolatosan, aki, vagy ami undorít engem, és amit inkább elkerülnék. Minden erőmmel ellen kell állnom azért, hogy elkerüljem ezt az engem, undorító dolgot. Ez ugyanúgy lehet egy tárgy, egy gesztus, cselekedet, vagy egy olyan kimondott szó, amely megbántott engem.
• A vércukorszint leesésének lehet ételallergia a fizikai oka. Tehát meg kell vizsgálnom ezt a dolgot testi szempontból is, és rá kell találnom arra, hogy mire vagy kire vagyok allergiás.

Amit tenni kell!

Elfogadom azt, ami velem történik. Elhatározom, hogy életemet boldogabbá teszem. Elvárásaimnak eleget teszek. A testem egy bölcs és hűséges barát, amelyre fogékony, nyitott vagyok.

Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést mutatott, következésképpen ártalmas következményei is számottevően elszaporodtak. Jelenleg csak Németországban 1 800 000 alkoholistával kell számolnunk, így az alkoholizmus joggal tekinthető a legégetőbb szociál egészségügyi problémának. Az egy főre eső fogyasztás 1950 és 1985 között mintegy megnégyszereződött. Az alkoholbetegség természetszerűleg jelentősen kihat az alkoholista környezetére is, házastársára és gyermekeire, azaz a valóságban mintegy négy-öt millió állampolgár szembesül közvetlenül e problémával.

Ilyen körülmények között egyszerűen érthetetlen, hogy társadalmunk nemcsak eltűri, de egyenesen támogatja az alkoholfogyasztást. Minden vendégségben, összejövetelen újra és újra elhangzik a felszólítás, csupán még egy pohárkával", s ha határozottan visszautasítjuk, csúfondáros megjegyzések céltáblái leszünk. Ebben a vonatkozásban tehát szüntelen kísértésnek vagyunk kitéve. S ha engedünk, és hatalmába kerít bennünket az alkohol, hirtelen egyedül találjuk magunkat, mert a társadalom elutasítja, hogy bármi köze legyen egy ilyen emberhez. Akaratgyengének, sőt jellemtelennek és megrögzött alkoholistának tekintik.

A tudományos kutatás viszont már régóta meggyőzően bebizonyította, hogy az alkoholizmus esetében valójában betegségről van szó. Az illetőnek tehát nem elítélésre, hanem segítségre van szüksége, hiszen saját erejéből képtelen kilépni e függőségi viszonyból. E téren elsősorban a családtagok és a barátok tudnak hatékonyan közreműködni.

Az alkoholfüggőség kialakulását illetően még homályban tapogatózunk, mindenesetre nem kizárt, hogy biológiailag öröklött adottságok is szerepet játszhatnak benne. Az emberek mintegy 12%-a feltehetően immunis az alkoholfüggőséggel szemben, s ha időről időre nagyobb mennyiséget fogyasztanak is, bármikor abba tudják hagyni. Mások viszont alkoholistává válnak. Az alkoholistáknak különféle típusai léteznek, melyek közül az alábbiakat különbözteti meg:

Alfa-alkoholista

Ez a típusú alkoholista a szeszesital-fogyasztás hatására lelkiállapotának jelentős megkönnyebbülését éli át, feszültségének enyhülését és oldódását, s e „pozitív" tapasztalat következtében konfliktushelyzetekben vagy nehézségek felmerülésekor egyre gyakrabban folyamodik alkoholhoz, miáltal bizonyos mértékű pszichikai függőség alakul ki benne. Bizonyos idő elteltével lehetetlenné válik számára, hogy életét az alkohol „jótékony" hatása nélkül, mely gátlásaitól és bizonytalanságától megszabadítja, irányítani tudja.

Béta-alkoholista

Ebben az esetben az illető megszokásból iszik, s társaságban minden alkalmat megragad és kihasznál, hogy alkoholt fogyasszon. Minthogy a „kellemes" hatás mindig csak később jelentkezik, időről időre fokozatosan növeli az adagot. A szüntelenül fokozódó alkoholfogyasztás következtében súlyos károsodás éri a szervezetet.

Gamma-alkoholista

A gamma-alkoholista, túljutva a „megkönnyebbülési céllal ivók" kezdeti fázisán, már képtelen az alkohol nélküli normális életvezetésre. Elsősorban a lelki megterhelésekkel nem tud többé megbirkózni alkohol nélkül, mely egyre inkább nélkülözhetetlen gyógyszerévé válik, nyugtatóvá és a terhelések ellensúlyozójává. A szüntelen alkoholfogyasztás hatására fokozódik szervezetének hozzászokása is, úgyhogy az áhított hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége. Mindazonáltal kikérné magának, hogy az alkoholisták közé sorolják, minthogy ivását nem az alkohol szeretete motiválja.

Az ilyen ember egyre gyakrabban jut el a teljes részegség állapotába, s idővel bekövetkezik nála a „filmszakadás" ismert jelensége - többé már képtelen emlékezni rá, mi mindent csinált, kábult állapotában. Később viszonylag csekély alkoholfogyasztás után is előfordulhat, hogy olyasmit cselekszik, vagy mond, melyet utólag egyszerűen nem tud felidézni.

Környezetének bíráló megjegyzéseit elkerülendő, egyre inkább rászokik a titokban való ivásra. Alkoholkészletét rejtekhelyen tartja, és gondolkodása egyre gyakrabban kering az ivás körül. Rendhagyó ivási szokása saját magában is tudatosodik, ami bűntudatot ébreszt benne, következésképp kínosan kerüli az alkoholról való beszélgetést. Viselkedése révén fokozatosan elszigetelődik, egyre magányosabb lesz.

Ráadásul társadalmunkban egy ilyen ember aligha kelt feltűnést. Közvetlen, toleráns, sőt kapcsolatra kész személyiségnek látszik. Társai szüntelen dicsérik szívós „állóképességét". Pedig már régóta elveszítette a kontrollt alkoholfogyasztása felett, sőt társadalmi konfliktusai is adódtak. Gyötrelmes kínlódása újra meg újra arra készteti, hogy próbáljon meg „mérsékelten inni". Hébe-hóba sikerül is egy időre felhagynia vele, vagy legalább a mennyiséget korlátoznia. Meghatározott, saját maga által kigondolt ivási szabályokkal sújtja magát, csak azért, hogy ismételten megszegje azokat. Az önkontroll rohamos hanyatlása az önértékelés fokozódó csökkenéséhez, valamint én gyengeséghez vezet. Mindezeket kompenzálandó, a beteg agresszív viselkedésbe vagy önsajnálatba menekül.

Az alkoholmennyiség korlátozását célzó kísérletre a szervezet az ivásmentes időszakokban elvonási tünetekkel - nyugtalansággal, remegéssel, verejtékezéssel - reagál, így az illető ismét csak kénytelen „orvosságért" nyúlni. Ezzel máris a krónikus fázisban találja magát. A szervezet alkoholtűrő képessége meredeken hanyatlik, s már kis mennyiségek is kábulathoz és a test idő előtti összeroppanásához vezetnek.

Lehetséges következmények:

• az ideg- és agysejtek elhalnak
• maradandó agykárosodás, például agyzsugorodás, következik be
• a máj súlyosan károsodik
• a vérerek begyulladnak; következmény: érelmeszesedés
• a vesékben kóros elváltozás következik be, és összezsugorodnak
• az ízületek működése nem kielégítő
• a kezek remegnek
• ideggyulladások, majd végül az egész idegrendszer szétesik
• krónikus gyomorhurut
• impotencia

Delta-alkoholista

Ennél a típusnál az alkoholtól való szoros testi függőség alakul ki, következésképp állandóan szüksége van egy bizonyos mennyiségre, hogy megakadályozza a kínzó 'elvonási tünetek fellépését.

Epszilon-alkoholista

Erre a típusra a depresszív lehangoltság, fokozott ingerlékenység és az alkoholra való szinte rögeszmés gondolás rendszerszerűen váltakozó időszakai jellemzők. Az alkoholfogyasztás az önkontroll rohamos elvesztéséhez, több napos tivornyákhoz vezet. A másnaposságot és megbánást követő időszakban a beteg egy csöpp alkoholt sem fogyaszt. E szükséglete örök időkre kielégítettnek tűnik, s egy ilyen embernek egyáltalán semmi köze nem lesz többé az alkoholhoz - kivéve a következő alkalmat.

Az alkoholizmus gyógyításának nem létezik egyetlen bevált módja. Lehetséges viszont az ivást abbahagyni, de csak úgy, ha az illető többé egy csepp alkoholt sem fogyaszt. Mindehhez persze erős motivációra és elvonókúrára van szükség. Az alkoholistának be kell látnia a kezelés szükségességét, és magának is akarnia kell. Egy ilyen kezelés csupán akkor vezethet sikerre, ha az illető kész arra, hogy ismét vállalni tudja a felelősséget önmagáért ahelyett, hogy másokra hárítaná. Amennyiben erre egyedül nem képes, csatlakozhat valamely önsegítő csoporthoz is. Itt bizonyára megtalálja a támaszt, melynek segítségével elkerülheti a visszaesést.

Alkoholizmus: „önmagunk" keresése, túlzott követelményszint érzete; a készség hiánya, hogy vállaljuk az élet problémáit

Az alkoholizmus jelzi

• hogy még nem találtam meg „önmagam", minthogy minden szenvedély voltaképpen önmagunk keresésére irányul. Önmagam hiányosságát érzem, s ez bizonytalanságot, nyugtalanságot és kielégítetlenség-érzetet okoz. E hiányt belső üresség formájában tapasztalom meg, melyet megkísérlek megszüntetni, vagy legalábbis elfeledni. Az alkohol valóban feledést hoz, a hiányérzet viszont egyre erősebben jelentkezik a tudatban, hiszen nekem nem felejtésre, hanem feltöltődésre van szükségem.
• hogy úgy érzem, túl sokat követelnek tőlem, és segítségre van szükségem. Az ivásból bátorságot és higgadtságot merítek. Érzelmeimben túlságosan is gazdag (vagy szegény) vagyok, s ezen érzelmek nincsenek összhangban egymással.       •
• hogy szellemileg is hiányt szenvedek, minthogy az alkohol „szellemi" természetű, és én e hiányt materiális szinten próbálom megszüntetni, s nem ott, ahol valóban fennáll. Inkább megkísérlem gondjaimat és problémáimat alkoholba fojtani, hogy az alkohol segítségével könnyebben „lecsússzon" a nehezen nyelhető. Nem vagyok hajlandó a dolgokat úgy „lenyelni", ahogy léteznek; kizárólag csak azt „nyelem le", ami nekem „ízlik", mégpedig a nekem tetsző módon és formában.
• hogy életemben nem én játszom a főszerepet, nem hagyom élni magamat.
• hogy cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom. Teremtő erőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem el, tehát a házi feladataimat az „élet iskolájában", s most, korrepetálásban" részesülök.
• hogy környezetem egyre inkább magamra hagy, mintegy felszólításként, hogy a helyes lépést saját döntésemből tegyem meg.
• hogy ízületeim megmerevedtek, minthogy „mozdulatlanná" belerögzültem a problémáimba.
• hogy májamat megterhelés éri, minthogy „belső mércémet" elveszítettem.
• hogy vesém károsodik, mert vonakodom a „te"-vel való szembenézéstől, a gondokkal, problémákkal, a miattam nehézségekkel
• küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese ugyanis „társ-szervünk-.
• hogy az alkohol hatására más tudati állapotba kerülök, ahol már semmiféle, „mérce" nem gátol, ahol „mértéktelenül" létezhetek.
• hogy kellemesebbé akarom tenni az életet anélkül, hogy cselekvő módon részt vállalnék benne.

Amit tenni kell

Vizsgálja meg, milyen esetekben és helyzetekben folyamodik iváshoz. Fontos adatok birtokába kerülhet arra vonatkozóan, milyen szituációkat szeretne elkerülni, mivel nem kíván szembenézni. Lássa be: „Nincs szükségem külső segítségre. El tudok és el is kell jutnom odáig, hogy önmagamban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagamnak.

Amennyiben valóban önmagam vagyok, nincsen hiányérzetem, és a békét saját magamban találom meg."

Ismerje fel, hogy nem léteznek megoldhatatlan problémák, hiszen minden egyes életfeladat „mértékre szabott", képességeinknek megfelelő s így megoldható.

Aki felismeri és beteljesíti az élet értelmét az, maga is elégedett lesz. Aki szüntelenül igazi énjét keresi és „öntudatosan" él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmeneküljön a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldokolna.