művese

Veseelégtelenségnél teljesítménygyengülés, fáradtság, már nem tudunk, és nem akarunk semmit sem elfogadni az élettől. Étvágytalanság és kedvetlenség, karbamid okozta bőrviszketés, törekvés a határok megnyitására, hogy kiengedhessük, ami belül megakadt. Légszomj annak a veszélye fenyeget, hogy belefulladunk saját szemetünkbe, hasmenés a szervezet megpróbál méregteleníteni, csillapíthatatlan hányás szabadulni próbálunk attól, ami teher számunkra.

A folyadék- és sóháztartás zavarai, az élet vizének és sójának egyensúlya megbomlik, nincsenek egymással megfelelő arányban és összhangban, a húgyanyag felgyülemlik, szenvedünk a saját salakanyagunktól, hulladékunktól. Felszíni vérzések, elfolyik az életnedv, látásgyengülés már nem bírjuk, nem akarjuk ezt tovább nézni. Aluszékonyság egészen a kómáig, a túlvilág felé kacsingatunk.

Amit tenni kell!

Nyissuk ki az összes zsilipet, és minden lehetséges úton méregtelenítsünk, bőr, belek, gyomor, hányás. Valljuk be, hogy már nem akarunk semmit, legmélyebb bensőnkben már nincs kedvünk ehhez az élethez; ismerjük fel, hogy a további elfojtással semmire se megyünk nyugalmat se lelünk. Tegyük le a fegyvert önátadás formájában, az urémia kezdeti stádiumában, engedjük megtörténni a dolgokat, és béküljünk ki azzal, hogy búcsút veszünk ettől a világtól, nemsokára megérkezünk a túloldalra.

Mielőtt egyre inkább belemerülünk az alvásba, tisztázzuk a hátramaradókkal, hogy milyen mértékben küzdjenek az életünkért művese, transzplantáció. Ismerjük el, hogy önerőből már nem tudjuk megmenteni testünket, kössünk békét a világgal, azokkal, akiket hátrahagyunk, és azokkal az emberekkel, akikkel összekötött bennünket az élet, béküljünk meg önmagunkkal és Istennel.

A vesezsugor esetében a lelki fejlődés elérte végpontját, ha a vese összes funkciója felmondja a szolgálatot, s egy gépnek, a művesének kell átvennie a vértisztítás életfontosságú feladatát (dialízis). Ettől kezdve egy tökéletes gép a társunk, miután élő társunkkal nem voltunk hajlandók problémáinkat aktív módon megoldani. Ha egyik partnerünk sem volt elég tökéletes és megbízható, vagy szabadság és függetlenség iránti vágyunk túl hatalmas volt, művesénkben most olyan partnerre leltünk, aki ideális és tökéletes, nincsenek szükségletei és igényei, hűségesen s megbízhatóan megteszi mindazt, amit elvárunk tőle. Cserében teljességgel függünk tőle: hetenként legalább háromszor találkoznunk kell vele a klinikán, vagy ha saját gépet engedhetünk meg magunknak, éjszakáról éjszakára hűségesen alhatunk az oldalán. Túlságosan sosem távolodhatunk el tőle, s talán éppen ezen a kerülő úton át tanuljuk meg, hogy tökéletes partner mindaddig nem létezik, míg mi magunk nem vagyunk tökéletesek.

A zsugorvese lelki oka a készség hiánya, hogy élő partnerrel oldjuk meg a problémáinkat, hatalmas vágy a függetlenség és a szabadság után, az ideális pár keresése, akinek nincsenek saját igényei. A gép (a művese) az egyetlen társ, akinek nincsenek birtokló követelései (legalábbis lelki szinten).

Amit tenni kell!

Megvizsgálni, hogy a párkapcsolatra vonatkozó elvárások és igények vajon nem akadályozzák-e az igazi kapcsolat megteremtését. Megfigyelni a szabadság és a függetlenség iránti vágyunkat, hogy nem áll-e életünk döntő kérdéseinek útjában. Megtanulni elfogadni mind a saját, mind a párunk hibáit, megszívlelni a Pygmalionból vagy a My Fair Ladyből ismert tökéletes társ mítoszát, és levonni a következtetéseket. Időben felismerni, hogy mikor hatalmasodtak el annyira az igények, hogy már csak egy műtermék (művese) tudja kielégíteni azokat, időben észrevenni a gépi megoldásból származó függőséget. Felismerni a lényegi különbséget az élettelen tökéletesség (gép) és az élő tökéletlenség (ember), illetve annak vitalitása között. Az életet iskolaként felfogni, ahol mindig újabb lehetőségeket, párokat kapunk, ahol saját kívánságaink szerint ismételhetünk osztályt, ahol sokkal tágabb határok állnak rendelkezésünkre, mint a valódi iskolában, és ahol ha nem tanulunk, súlyos következményekkel kell számolnunk.