nyálkásodás

Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)

Kúszó, hengeres, csomósan tagozó gyöktörzséből arasznyi hosszú, felemelkedő, bőrszerű, szárnyasan szeldelt levelek nyúlnak ki. A levél fonákján, az erek mentén, spórákat látunk, melyek érintésre lehullnak.

Nálunk árnyas sziklarepedésekben, régi fatörzsekben, meszes talajú erdőkben fordul elő.

Gyöktörzsét, gyökere nélkül, valamint leveleit gyűjtjük (radix, rhizoma). A drog erősen átható szagú, csípősen édeskés, gyengén összehúzó ízű.

Hatóanyaga: mannit, mész, zsíros olaj, almasav, kalcium stb.

Gyöktörzséből készült forrázat (5-10 gr 200 gr vízre), citromsárga színű, édeskés ízű és katarrusos köhögésnél oldó hatású. Főzete (20-25 gr 1 l vízre), idült köhögésnél és étvágytalanságnál ajánlható. A főzet íze kesernyés. Reggel, este 1-1 csészényit fogyaszthatunk el.

Mellfájásnál, tüdőhurutnál, amikor erős az elnyálkásodás, asztmánál és béldugulásnál ajánljuk a következő tea keveréket: vegyünk 40-50 gr gyöktörzset, 5 gr mazsolát, főzzük azt mintegy 1/2 1 vízzel 10 percig és a szüredéket 2 egyenlő részben fogyasszuk el.

A főzet (6-10 gr 1/4 1 vízre) tüdőbajnál, de májbajnál is használatban van.

Céklával és málnával megfőzve a gyöktörzse hashajtók, pora elkeverve epe- és nyálka kiválasztó. A néphit szerint ügyessé, fürgévé lesz tőle, aki rendszeresen issza. Csak kis adagban ajánlják.

Gyalogfenyő boróka. (Juniperus communis. Tüskefenyő, borsika, pattogó.)

Piramis alakú, ágas, sötétzöld cserje vagy fa, hármas örvben álló szúrós, hamvas, alul világoszöldszínű tűlevelekkel. A fa kérge vöröses, fája sárgásszürke, kellemes illatú. Bogyói az első évben zöldek, második évben megérve feketék és kékesen hamvasok.

Hazánkban napos, homokos, dombos területeken, erdőtisztásokon, szórványosan az egész országban megterem.

Bogyóit (bacca) gyökerét (radix) és az ágak farészét (lignum) gyűjtjük.

Hatóanyaga: illóolaj, növényi savak, invert cukor, juniperin glycosida és szénhidrátok, pektinanyagok.

Nyers bogyója naponta 4-5 szemet elrágcsálva előmozdítja az emésztést, elmulasztja a fejfájást és a száj rossz szagát, ha az a gyomortól származik. Gyomorégést, gyomornyomást és felfúvódást is szüntet. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott nyers bogyó, vagy az elzúzott bogyóból készült tea (10 gr 200 gr vízre) közismert házi-szer mindenfajta elnyálkásodásnál, köszvénynél és reumánál, fehérjevizelésnél.

Vesegyulladásnál (kezdődő) nem adható. Borral főzve (20 gr 200 gr borral) vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja, de kiválasztja a szervezetben erjedésnek indult nyálkás anyagokat is. Olaja (ol. juniperi) sokat használt és dicsért házi-szer vese- és epe- bántalmaknál, csúznál és reumánál. A menses és terhesség ideje alatt és heveny vesegyulladásnál nem szabad használni. A friss bogyóból készült kása is vízelethajtó. Hűlésből származó mirigydaganatoknál a megtört borókát 1 evőkanál- nyit 6-7 deci vízzel, megfőzzük és a leszűrt teát napközben víz helyett, fogyasztjuk.

Olaja azon kívül közkedvelt bedörzsölő külsőszer. Vízkórnál, némely bőrbetegségnél, csúznál és reumánál. Némely vidéken még ma is, vízkór (hydrops activus) ellen apróra vágott boróka- gyökérből és megtört borókából fürdő készül. A beteget beültetik a fürdőkádba, hogy csak a nyaka látsszék ki a meleg vízből. Amikor már jól megizzadt, kendőbe burkolva ágyba viszik és újabb izzasztás után, szárazra dörzsölik. Néha az izzasztás fokozására még, borókabogyó forró teát is kap a beteg. E fürdőt többször megismétlik.

Régi időkben a kolera elleni védekezésnél az emberek nyakukba akasztva borókával és borssal töltött zacskót hordtak.

Ibolya, illatos (Viola odorata Fácsinka, márciusi ibolya, tavaszi ibolya, viola)

Általánosan ismert, kedvelt virág, melynek gyökere tarackot és indákat hajt. Hosszú, nyeles levelei szív alakúak, virága violaszínű, ritkán fehér, termése tok.

Nálunk erdők szélén, cserjésekben vadon terem. Kertekben termesztik.

Hatóanyaga:     violin,   salicilsavas metilester.

Gyűjtjük leveleit, virágját és gyökerét, illetve az egész földfeletti növényt, mely herba, radix és folium violarum odorata név alatt jön forgalomba.

Az ipecacuanha gyökerét teljes mértékben pótolja; éppen úgy alkalmazható, mint köptető, amikor erős elnyálkásodással, hörghuruttal állunk szemben. Nyugtató is. Vizelési inger, láz gyógyszere és amellett vértisztító.

Virága és gyökere hánytató és hashajtó nagyobb mennyiségben. A fűből készült tea (6-8 gr 1 1 vízre) izzasztó. Az egész fű mézzel főzve igen jó hatással van hűlésből származó hörgő és torok elnyálkásodásnál, szamárköhögésnél (2 óránként 1 evőkanálnyit adagolhatunk). Tuberkulotikusok, köhögésénél, tüdőcsúcshurutnál, légzési nehézségnél 1-2, sőt 3 héten át egyfolytában tartandó teakúrát ajánlanak.

A fűből készült tinktúra reumánál, köszvénynél, daganatnál és izombénulásnál külsőleg kitűnően bevált bedörzsölőszer. A friss elzúzott levél migrént, fejfájást mulaszt, ha azt a homlokra felkötjük, éppen így hűsíti és oszlatja a lüktető, lázas daganatot.

Újabban a fűből készült tea főzetét használják mind belsőleg, mind külsőleg rákos daganat és rákos betegségnél. Erről az a nézet, ha nem is mulasztja el a rákos elváltozásokat, feltétlen javulást idézhet elő.

Tinktúrája azon kívül a torokgyulladás, mandulagyulladás kipróbált házi-szere.

Szájnyálkahártyának gyulladásánál öblögető.

Némely vidéken egy olajjal töltött üvegbe ibolyafüvet tesznek, bedugaszolják és 30 napon át a nap melegének, teszik ki, ezután megszűrik és az olajat fejfájás elmulasztására és lázas betegek bedörzsölésére, használják.

Ibolyaszirup. 100 gr vízzel leforrázunk 50 gr ibolyavirágot és gyökeret, 24 órai állás után leszűrjük és a gyengén felmelegített szüredékbe 150 gr cukrot, feloldunk. A fent leírt esetekben ezt a szirupot használhatjuk.

Ibolyatinktúra. Áztassunk 250 gr alkoholban 10 gr ibolyafüvet, 10 gr kakukkfüvet, melyet néhánynapi állás után megszűrünk. A fent elmondott betegségek esetében 10-20 cseppet veszünk be 1 kockacukorral. Ha a tinktúrához 5 gr babérolajat keverünk, úgy a kívánt bedörzsölő szert kapjuk.

Izsóp (Hyssopus officinalis Kerti izsóp)

Háromnegyed méterig is megnövő, erősen elágazó növény, levelei ép szélűek, lándzsásak, virágai füzért alkotva, sok színben váltakozva, a levelek hónaljában ülnek. Illata fűszerre emlékeztető, íze kesernyés.

Hatóanyaga: hesperidin, cseranyag, gyanta, cukor, illóolaj, savak stb.

A virágzó növény (hyssopi herba) kerül a forgalomba.

Hasonló célból használják, mint az orvosi zsályát (lásd ott), de főleg asztma és idült hörghurutnál. A növénynek összehúzó, izgató hatása van. Mellfájás ellen régen használt népies szer. A tüdő és bél fájdalmas elnyálkásodásánál, bélhurutnál, giliszta-betegségnél, tüdőbetegek izzadásánál és az emésztőszervek renyheségénél isszák a fűből készült teát (5 gr 1/41 vízre).

Olaja Haller-savval keverve (1:2, vagy 1:100 alkohollal hígítva) kitűnő szer tüdőbajosok éjjeli izzadásának lecsökkentésére. Ilyenkor a frissen készített ánizs-teához 10 csepp izsóp olajat cseppentünk és 200 grammnyi mennyiséget háromszorra fogyasztunk el.

Torokdaganat, manduladaganat fellépésekor zsályával kevert főzetet készítünk és ezzel torkunkat, naponta többször öblítjük.