prána
|
A fokozott kilégzés és belégzés prána az életenergia túladagolása által görcsök alakulhatnak ki. Szükség félelem, ha a születés traumáját még nem dolgoztuk fel kellőképpen az embrionális póz felvételében, megnyilvánul, a szervezet ki akarja szabadítani magát ebből a szűk, lélegzetelállítóan félelmetes helyzetből, túl nagy szelet kavarunk, sok hűhó semmiért.
Amit tenni kell! Lélegezzünk tovább, mélyüljünk el a folyamatban a félelem legmélyebb pontjáig, itt nyilvánul meg ugyanis a leginkább a szükség, a bezártság érzése, csak így szabadíthatjuk fel önmagunkat. Vegyük fel a harcot az ősi félelmekkel gyakran a születés traumájából adódóan, hiszen a szülőcsatorna az egyik legszűkebb terep, amelyen a csecsemőnek át kell küzdenie magát. Hagyjuk, hogy elárasszon minket a légzésből fakadó energia, az energiaáramlás gátjai felszakadjanak, ássunk le egészen problémáink gyökeréhez, hogy utána, amikor a szűkösség kellőképpen tudatossá vált, észrevehessük a mögötte rejlő bőséget, tágasságot. A külvilággal való mély és tudatos eszmecsere által mély légzés szabadítsuk ki magunkat félelmeink bilincséből. Engedjük, hogy új szelek fújjanak az életünkben, hagyjuk, hogy mámoros bűvöletbe ejtsen a prána életenergia ereje. Érezzük át korlátlanságunkat és a határtalan életörömöt, amely minden egyes levegővételkor elönti testünket, lelkünket.
Ahogy ezzel a tünettel bánunk, az egy olyan tapasztalatot tükröz, amely számos más területre is érvényes. Ha az ember erőszakkal próbál ugyanakkora mennyiségű levegőt keresztülpréselni a beszűkült járaton, mint a széles nyíláson, akkor a probléma még inkább felerősödik. Jobb, ha az ember alkalmazkodik a helyzetéhez, és finoman csak annyi levegőt mozgat át a szoros helyen, amennyi könnyen átfér rajta. Lelki „orr, síkon is arra kell törekedni, hogy a redukált pólust tehermentesítsük, és ne helyezzük nyomás alá. Akkor nyílik meg a leginkább. Amennyiben a két pólussal kapcsolatban úgy tudunk ellazulni, hogy mindegyik oldalt a maga egészen más helyzetével együtt elfogadjuk, akkor utána egyezségre lépve középre kerülnek. A tünet egy főleg veleszületett egyoldalúságot mutat az életben, mert a lélegzet a polaritásban való életünk szimbóluma. A kommunikáció árama is minden esetben egyoldalú lesz. Mielőtt az ember reményeket támaszthat arról, hogy az egyik oldalra kibillent helyzetéből visszakerülhet a középpontba, el kell fogadnia ezt az egyoldalúságot. Amennyiben a szükséges tudatosulás lépései kísérik, az operáció ebben az értelemben segítséget jelenthet. Ha viszont csak egy funkcionális korrekcióról van szó, amelyet nem tölt meg az élet, akkor a szervezetnek még számos más lehetősége van arra, hogy a fennálló egyensúlyvesztést megtanulandó feladatként állítsa elénk.
|
|
|
Hiperventilláció esetén a szervezetet elárasztja az életenergia oxigén, prána, miközben túl sok salakanyag széndioxid vész el, ebben a túlzottan tiszta helyzetben minden tisztátalan dolog felszínre kerül, és távozik. Ami gátolja saját fejlődésünket, megnyilvánulhat, mint születési minta, de szexuális problémák vagy túlzott ragaszkodás is megmutatkozhat általa, felszínre törhet a ridegség, a ki nem élt gyász vagy öröm.
Ez a tünet az orr kiképzésének aszimmetriáján alapul. A gerincoszlophoz hasonlóan ez a válaszfal is elhajolhat az egyik irányba. Az-az oldal, ahová elhajlik, ennek megfelelően többé-kevésbé beszűkül. Ennek a tünetnek a jelentését úgy érthetjük meg a leginkább, ha egy pillantást vetünk keletre. Az indiai jóga rendszerében a prána, a lélegzettel áramló életerő központi szerepet játszik. A pránájamánál, egy speciális légző gyakorlatnál nagy súlyt fektetnek arra, hogy a két orrlyukon keresztül egyenlő mennyiségű levegő áramoljon át. Az-az ember, aki csak az egyik orrlyukán keresztül kap levegőt, ténylegesen hátráltatva van, és egyoldalú a világgal való csere folyamatában. Itt azt lenne jó megfigyelni, hogy a bal orrlyukkal a nőies vagy a jobb orrlyukkal a férfias pólus szűkült-e be.