pszichózis

Pszichózis vagy elmebaj: az elmegyógyászatban használt fogalom, amelynek széles körű jelentése van. Többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak. De azt is jelzi, hogy a betegségnek inkább súlyos, mintsem enyhe vagy mérsékelt következményei vannak a betegre nézve.

A személy tartósan fennálló tudatzavara, melyben az észlelés, a valós világhoz való kötődés, valamint az onnan érkező ingerek felfogásának képessége súlyosan károsodik. A beteg a feltisztult periódusain kívül nem rendelkezik ép tudattal. A betegre öntudatának eltorzulása, mások és a külvilág torz megítélése, érzékenység, intelligencia, szigorú ítélkezés jellemző. Úgy él, mintha idegen lenne ebben a világban. A paranoia és a skizofrénia különféle pszichózisok. Ha ebben a betegségben szenvedek, akkor el akarok menekülni attól, aki vagyok, és el akarok menekülni ebből a testből, amit nem fogadok el. Rosszul érzem magam, az a benyomásom, hogy nincs többé identitásom, mert hagytam, hogy az engem körülvevő emberek elnyomjanak engem. Eléggé gyenge az önértékelésem, és minden eszközzel megpróbálom megszerettetni magam, figyelmet akarok kicsikarni. A pszichózis lehet olyan esemény következménye is, amelyben annyira nagy érzelmi megrázkódtatást éltem át, hogy el akartam magam határolni a valóságtól. Az elmém, nem értvén a dolgot, a következő kérdést tette fel: Ez miért épp velem történt meg? A tudatalattimban elrejtettem bizonyos eseményeket, érzelmeket, azonban azok még mindig ott vannak, és előbb- utóbb szembe kell majd néznem velük, hogy le tudjam vonni belőlük a tanulságot. Az engem tudat alatt irányító, és impulzív viselkedésre késztető eseményeket kiszabadítom mentális börtönükből, és visszanyerhetem az életem feletti irányítást. A gyermekpszichózis a gyermek és szülei közti zavart viszonyból származhat. Én, mint gyermek, a mentális fejlődésemben egyfajta közömbösségbe, tétlenségbe és stagnálásba zárkózom, egy olyan elszigetelt világba, amely nem közvetíthető, és amely a védelmemet szolgálja. Olyan, mintha nem lennék képes megtalálni a helyemet, és felelősséget sem tudnék magamért vállalni. Az a benyomásom, hogy nem válhatok azzá, akinek a szüleim engem látni akarnak, mert őket is a velem kapcsolatos félelmeik, vágyaik irányítják.

A skizofrénia, hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek

A skizofréniát a valósággal való kapcsolat elvesztése (pszichózis), hallucinációk (általában hangok hallása), téveszmék (téves vélekedések), abnormális gondolkodás, eltompult érzelmek (az érzelmek beszűkülése), a motiváció csökkenése, valamint munkahelyi és szociális zavarok jellemzik. A betegség pontos oka még nem ismert, a jelenlegi kutatások szerint öröklődési és környezeti tényezők, együtthatása lehet a felelős. A skizofrénia, rejtőzködés, kísérlet arra, hogy mások előtt elfedjem valódi identitásomat. A skizofrén ember gyakran nagyon merev családi környezetben nőtt fel, amelyben elvesztette valódi identitását. Mivel már nem tudom, ki is vagyok valójában, elhatározom, hogy valaki mássá válok majd – ez az „én vagyok" teljes elutasítása. Az általam megélt dolgok olyan intenzívek, hogy betegségem reakció az engem érő túl nagy stresszre. Az a benyomásom, hogy a helyzetemre nincs megoldás, tehát az egyetlen túlélési esélyem a menekülés. Skizofrénként gyakran nagyon erős intellektussal rendelkezem. Szükséges annak megértése, hogy mi történik bennem, ahelyett, hogy egyszerűen csak elfogadnám azt. Skizofrénként általában fenyegetettségben élek, ezért átváltoztatom a valóságot. A dolgokat hajlamos vagyok eltúlozni. Ha gyermekkoromban (főleg 12 éves koromig) valami lelki sérülés ért, elutasítás, alávetettség, düh, meg nem értés, elhagyatottság formájában, akkor hajlamos leszek a valóság elferdítésére, amikor felnőttként valami újra működésbe hozza ezt a sérülést.

Ez olyan, mintha tudat alatt bizonyos, mechanizmusokat fejlesztenék ki annak érdekében, hogy ne kelljen újra megélnem ezt a fájdalmat, vagy ennek a régebben megélt fájdalomnak az emlékét. Fel kell fedeznem azt a csodálatos lényt, aki vagyok, vállalnom az életemért a felelősségét.