pubertás

Ha bőrkiütés keletkezik, valami áttöri a határt, valami ki akar jönni. Legegyszerűbben ezt a gondolatot az úgynevezett serdülőkori pattanások példáján követhetjük. A pubertás idején az emberben feltör a szexualitás, az erre irányuló igényt azonban félelmében a serdülő általában visszafojtja. A pubertás amúgy is jó példa a konfliktushelyzetre. A látszólagos nyugalom fázisában egyszerre csak tudattalan mélységekből tör fel egy új igény, amely minden erejével helyet próbál teremteni magának az érintett személy életében és tudatában. Ugyanakkor ez a követelődző új valami ismeretlen, szokatlan és félelmet kelt. A serdülő legszívesebben kitörölné a világból, s visszatérne előző, megszokott állapotába.

Ez azonban nem megy többé. A megindult folyamatot nem lehet meg nem történtté tenni. Így a serdülő ott van a konfliktus közepében. Az új igézete és a tőle való félelem egyforma erővel rángatják. Minden konfliktus e minta szerint zajlik le, csak a téma változik. A pubertásban a téma a szexualitás, a szerelem, a társas viszony. Felébred a vágy az ellenpólusú te iránt. A kamasz kapcsolatba szeretne kerülni azzal, ami hiányzik neki, de nem mer. Szexuális fantáziák merülnek fel, de szégyelli magát értük. Világos, hogy egy ilyen konfliktus gyulladásként válik láthatóvá bőrén. A bőr ugyanis az én határa, melyet le kell győznünk ahhoz, hogy a te-t megtalálhassuk. Ugyanakkor a bőr az a szerv, amellyel kapcsolatot teremtünk, amellyel a másikat megérintjük, megsimogatjuk. Ahhoz, hogy a másik szeressen bennünket, a saját bőrükben kell, hogy tetsszünk neki.

E forró téma begyullasztja a kamasz bőrét, ami azt jelzi, hogy eddigi határai felrobbanóban vannak, valami új energia kíván feltörni, ugyanakkor rámutat az újonnan ébredt ösztöntől való félelemre is, amely ezt az újat áttörésében akadályozza. Pattanásokkal védi magát a kamasz, a pattanások megnehezítik a találkozásokat, megakadályozzák a szexualitást. Ördögi kör ez, a félt szexualitás kiütésként manifesztálódik a bőrön, és a kiütés megakadályozza a szexualitást. Az izgatás elfojtott vágya izgatott bőrré változik. Hogy milyen szoros a kapcsolat a szexualitás és a bőrkiütések között, azt a pattanások megjelenési helye is megvilágítja, kizárólag az arcon, kislányoknál még a dekoltázsban jelennek meg néha a háton. A bőr többi részét nem támadják meg, mert másutt semmilyen célt nem töltenének be. A kamasz szexualitása felett érzett szégyenét pattanásai felett érzett szégyenébe tolja át.

A pattanások kezelésében az orvostudomány sikerrel alkalmazza a fogamzásgátló tablettákat. A hatás szimbolikus háttere nyilvánvaló, a fogamzásgátló terhességet színlel a testben, anélkül hogy az megtörtént volna, és a pattanás eltűnik, hiszen nincs mit megakadályoznia többé. Napozás, tengerparti nyaralás hatására a pattanástöbbnyire jelentősen javul, míg mindig erősödik, mennél jobban betakarjuk (felöltöztetjük) a testet.

A ruházat, mint második bőr a lehatároltságot, az érinthetetlenséget emeli ki, míg a levetkőzés a másik előtt való megnyílás első lépcsője, s a nap a másik test vágyott és ugyanakkor félt melegét helyettesíti veszélytelen módon. Mindenki tudja, hogy a pattanás legjobb orvossága a gyakorlatba átültetett szexualitás.

Mindaz, amit a pubertáskori pattanásokról mondtunk, nagy vonalaiban érvényes majdnem minden bőrkiütésre. A kiütés mindig azt jelzi, hogy valami, amit eddig visszatartottunk elfojtottunk, át szeretné törni elnyomása határait, láthatóvá, tudatossá akar válni. A bőrkiütésben olyasmi mutatkozik meg, ami eddig nem volt látható. Ez a magyarázata annak is, hogy a legtöbb gyermekbetegség, a kanyaró, a rubeóla, a skarlát a bőrön jelenik meg. A gyermek életében minden gyermekbetegség valami újnak az áttörését jelenti, s többnyire előrelépést hoz magával a gyermek fejlődésében. A csecsemők anyatej okozta bőrkiütése azoknak az anyáknak szól, akik csecsemőiket nem érintik meg elégszer, illetve érzelmileg elhanyagolják. A kiütés a csecsemő és az anya között lévő láthatatlan fal láthatóvá tétele, az izoláció áttörésére tett kísérlet. Az ekcéma ezzel szemben az anyák eszköze, amellyel ok okozatilag igazolják gyermekükkel szemben érzett ellenszenvüket. Ez általában különösen esztétikus anyákat érint, akik nagy súlyt fektetnek a bőr tisztaságára.

Az egyik leggyakoribb bőrbetegség a psoriasis, vagy pikkelysömör. Ez a bőrbetegség élesen körülhatárolt, foltszerű gyulladásos betegséggócokban jelentkezik, ahol a bőrt ezüstfehér pikkelyek takarják. Ebben az esetben a bőr mértéktelen szaruképzéséről van szó. Feltétlenül a páncélképzésre emlékeztet bennünket. A bőr természetes védelmi funkciója páncélosodási funkcióvá változik, minden irányban lehatároljuk magunkat. Se be, se ki nem akarunk engedni semmit.

Minden védekezés mögött a sebezhetőségtől való félelem áll. Mennél erősebb az elhárítás, mennél vastagabb a páncél, annál nagyobb a belső érzékenység, a félelem a sebezhetőségtől.

Ugyanígy van ez az állatok birodalmában is. Ha például levesszük egy kagylós állat kagylóját, védtelen, lágy, sebezhető valami marad hátra. Azok, akik a maguk elhárító módján senkit és semmit nem engednek közel magukhoz, valójában a legérzékenyebb emberek. Ezt a felismerést fejezi ki a következő mondás is: „A durva külső mögött érzékeny lélek lakozik.” Abban a kísérletben, amely a sebezhető lelket páncéllal próbálja megvédeni, bizonyos tragikum rejlik. Bár a páncél megvéd a sérüléstől, megsebzéstől, ugyanakkor azonban a szeretettől, az odafordulástól is megvéd.

A szeretet azt jelentené, nyílj ki, ez azonban kérdésessé tenné a védekezést. Így a páncél leválasztja a lelket az élő folyamatokról, beszűkít, és a félelem növekszik. Az ördögi kört egyre nehezebb megtörni. Bármennyire rettegjük, és elhárítjuk is ezt, lelkünknek meg kell sebződnie ahhoz, hogy megtudjuk, a sebzettségbe korántsem pusztul bele. Sebezhetővé kell válnunk, hogy a csodálatosat átélhessük. Ez a lépés csak külső nyomás hatására történik meg, melyet vagy a sors hoz, vagy a pszichoterápia során jön létre.

A túlzott sebezhetőség és a páncélképzés összefüggéseit azért taglaltuk kissé részletesebben, mert a test szintjén a pikkelysömör kialakulása a fent vázoltakat igen meggyőzően bizonyítja. A pikkelysömör egyes bőrterületek elsebesedéséhez, berepedéshez, véres varasodáshoz vezet. Ezzel azonban növekszik a bőrön keresztüli infekciós veszély. Láthatjuk, hogy az extrém közelség vágyából és az ugyanettől való félelem konfliktusából hogyan jön létre a sebzettség és a védőpáncél. A pikkelysömör gyakran kezdődik a könyökön. A könyökével érvényesül az ember, a könyökére támaszkodik az ember. A megkeményedés, sebezhetőség itt mutatkozik meg a legjobban. A pikkelysömörben azonban a lehatárolódás és az izoláció szélsőséges fokot ér el, s ez arra kényszeríti a pácienst, hogy ismét nyitott, sebezhető legyen.

Bulimia hátterében kóros evési kényszer, mely leggyakrabban a női páciens visszautasítja a nővé érés folyamatát, az átmenetet a lányszerepből a nőszerepbe, elenyészően ritka esetben a férfiaknál is előfordulhat, amikor a serdülő ifjú nem akar férfivá válni. Nem bírja elfogadni saját nőiességét és annak külső nemi jellegeit, harcol ellenük, hánynia kell saját magától, saját kinézetétől, menekül a tisztátalannak megélt poláris nemi szereptől, a nőies teltség, a gömbölyded vonalak elutasítása. A páciens a belső teljességet kívánja megélni hirtelen evési rohamaival, ami azonban hiábavalónak bizonyul, a természetes adok-kapok viszony mindkét irányban görcsössé válik, az élvezetek megtagadása (szerelem, evés), amelyet az illető hányással büntet, ez egyben a tisztulás eszköze is. A jogtalanul bekebelezett élelem erőszakos visszaadása, félelem az egység orgiaszerű megélésétől, és egyben vágyakozás az egység elérésére. A csillapíthatatlan mohóság küzd az aszkézis vágyával, az aszkézis a hányás általi ürülés, tisztulás, és az orgiaszerű dőzsölés, a nagy zabálás közötti gyors, ésszerűtlen váltakozás, konfliktus az anyagi és a szellemi világ között. Gondjai vannak a polaritás megélésével, nem találja a középutat, az egyensúlyt (zabálás = orgia; hányás = önsanyargatás, tisztítás). Kizárólag az anyagi világra korlátozódott megszerzési vágy, bekebelezési igény, ahelyett hogy az illető a tudatát akarná tágítani szellemi élményekkel, mindent magába töm, nem engedi napvilágra kerülni az élményeket. Az élet valódi megélésének éhségét zabálással csillapítja, „bezabál", ahelyett hogy beengedné az élet jelzéseit, amelyekre érzéketlennek mutatkozik. Rossz helyen keresi a pozitív visszajelzéseket, az elismerést, a szeretetet, ahelyett hogy önmaga nyílna meg a szeretet számára.

Amit tenni kell!

A kóros soványság fázisaiban, a szellemi világ meghódítása, az evési kényszer időszakaiban, ajtót nyitni a fizikai világ számára. Elfogadni magunkat, nemi identitással rendelkező személyként (pubertáskori beavatási rítusok). Vállalni a tényt, hogy a polaritás világában élünk, és valóban meg is élni azt, feladni a gyermekkor ártatlanságát, tisztaságát, gyermekivé válni a szó pozitív értelmében, nem, pedig megmaradni gyereknek. Tudatosítani magunkban a tisztaság és a szűziesség utáni vágyat, nem sajnálni magunktól az élet javait, beengedni a benyomásokat, tapasztalatokat, érzéseket. Az adok-kapok egyensúlyának helyreállítása, megtanulni, lelkesen adni és elfogadni az ajándékot. A Vénusz jegyhez kapcsolódó ideák megismerése és megbecsülése, a megváltó érzékiség megélése, a tisztuláshoz megfelelőbb technikák alkalmazása, mint például böjtölés, izzadás, kiválasztás, a hányás a régi természetgyógyászat módszere, persze bizonyos esetekben ma is alkalmazunk beöntéseket. Az önmagunkkal szembeni szigor és következetesség gyakorlása, ahelyett hogy gyermeki lágysággal, puhánysággal elhagyjuk magunkat, a polaritásból való menekülést átváltoztatni az egység megélésére irányuló szüntelen kísérletté. Legyőzni a mitológiai sárkányt, a világot, és nem elmenekülni előle, a buliznia gyakran egyfajta köztes állomás a kóros soványságtól az egészséghez vezető úton, amelynek jelentőségét fel kell ismerni. Felvenni a harcot a nőiesség követeléseivel, illetve a nemi szerepünkkel, ahelyett hogy szembeszállnánk velük, kibékülni a ránk osztott nemi szereppel (nőként vagy férfiként). A világ megtapasztalásának szellemi-lelki síkra helyezése, inkább párunkat részesíteni „úgy szeretlek, majd megeszlek" kitöréseinkben, és inkább a szexuális vágyaink kiélésében megtalálni a kielégülést, mint a mértéktelen evési kényszerben. Például falni a könyveket, ezen az átmeneti állapoton keresztül megtalálni a helyes arányt az élvezetekben, az éhségrohamok közepette felismerni, hogy valójában az élet megélésére éhezünk, éhségünket szellemi-lelki síkra helyezni. A benyomásokat befogadni, feldolgozni, javunkra fordítani, következetesen törekedni a csúcsélmények megélésére. Kibékülni a polaritás világával, vagy legyen forró, vagy jéghideg, de semmiképpen se langyos. Felismerni, hogy életünk ingája hol erre, hol arra, de mindenképpen túlságosan kilendül, felismerni az egyoldalúságot mind az élet visszautasításában (hányás), mind, pedig az eltúlzott, csillapíthatatlan életéhségben, megtalálni a középutat. Gyakorlatok a középút megtalálására, tai chi, korongozás (a korongasztalra helyezett agyagot csak akkor tudjuk edénnyé formálni, ha az pont középen van), mandalafestés, meditáció, lovaglás. Az én-határok megnyitása, mások beengedése. Felnőtt nővé érni, aki képes gyermeket foganni, és ez által is helyreállítani az adok-kapok egyensúlyát, a gyermeket Istentől kapjuk, ugyanakkor mi adunk életet számára. Megbirkózni a pubertáskorral a megfelelő rítusok segítségével, hátrahagyni a gyermekkort, a gondtalan ifjúságot. Megbékélés az élet földi dolgaival, a szerelem élvezetes megélése az adok-kapok egyensúlyán alapuló mivoltában. Inkább párunkat szeretni annyira, hogy „szőröstül-bőröstül bekebelezzük" és „majd' megzabáljuk", a szexuális együttlét élvezete, ahelyett hogy a kóros éhség csillapításában találnánk menedéket. A (szexuális) eksztázis átélése, amely az egység élményét hordozza magában, a világot enni meg, ahelyett hogy a hűtőszekrényt fosztogatnánk. Kibékülés az egységgel, amely a létező világ minden jelenségét magában foglalja, az árnyoldallal együtt.

Fitymaszűkület az esetek nagy többségében veleszületett vagy krónikus gyulladás következtében alakul ki. A fityma nem húzódik vissza a makkról, nem hajlandó feladni a gyermekkor védőpajzsát, nem akarja, tudja megmutatni férfiasságát. Nem áll ki saját férfiassága mellett, szégyelli a nemiségét és nemi vágyait, nem képes kiállni önmagáért és feltárni a férfiasság ékszerét. Nehezen tud „kardot rántani" és döntéseket hozni.

Amit tenni kell!

Néhány kultúrában a makk körülmetélése pubertáskori szertartás, amely során a makk, mint a kifejlődött férfiasság szimbóluma, mindörökre felszabadul, a nyugati kultúrában mechanikus tágítással, szükség esetén operációval történik. A jóval a serdülőkor előtt és szertartásos keretek nélkül végrehajtott körülmetélés nem elegendő a férfivé váláshoz, de legalább egy lépés annak irányába. A nemi szerv tájékán lévő szűkület tudatosítása és minden síkon történő megszüntetése, mielőtt még sokkal zavaróbbá válik, mint például amennyire a testrész tisztán tartásánál az. Bátorságot kell venni a férfiasság kimutatására és demonstrálására, jó kitartó szeretővé kell válni, mivel a makk érzékenysége a körülmetélés következtében, a fennálló állandó inger hatására csökken előnyös a nő, de adott esetben hátrányos a férfi számára. A korrektúra elmulasztása esetén fennáll a későbbi péniszrák veszélye az elégtelen higiéniai körülmények miatt a péniszrák ismeretlen a körülmetélteknél. Tudatosítani a veleszületett vagy a konfliktusok nyomán kialakult beszűkülést a férfiasság területén, ezen a területen nyitottá válni, és annyi teret engedni önmagunk számára, hogy érett férfivá válhassunk, hogy a hímvessző a férfiúi nagyság és őszinteség jelképe lehessen.

Kóros soványság vagy anorexia nervosa esetén a leányból nővé válás megtagadása, konfliktus a következő területeken: a szellem és az anyag, a tisztaság és az ösztön, a vágyakozás és az aszkézis, az éhség és a lemondás, valamint az egocentrizmus és az odaadás között. Félelem az orgazmus során szerzett tapasztalatoktól (az egység megtapasztalásától), ezzel egyidejűleg azonban az egyesülés utáni vágy is megjelenik, a beteljesületlen vágyakozás küzd az aszkézis utáni sóvárgással, félelem az elevenségtől, eközben mohó vágyakozás az elevenre, az életszerűre. Cél a tisztaság és az átszellemülés, a szemérmesség és a nem nélküliség, az anyagnélküliség, az aszkézis, mint eszménykép, minden élvezetet (szerelmet, étkezést) megvonunk magunktól. Nemet mondunk a testiségre, úgy elvékonyodunk, hogy szinte „elpárolgunk", menekülés a tisztátalannak tartott polaritás és a nőiességgel együtt járó gyötrelmek elől. Félelem a testi szerelemtől, ellenállni a szexualitásnak, a nőiességnek és az anyaságnak, undor a nőiességtől és annak minden formájától (befogadás és elfogadás), gondoskodás utáni vágy, hatalomvágy, tudattalan lázadás az uralkodó női modell ellen.

Amit tenni kell!

Fogadjuk el magunkat nőnek, pubertáskori rituálék, kibékülés a polaritással az erre vonatkozó gyakorlatok segítségével („legyen inkább forró vagy hideg, a langyosat kiköpöm"). Elkötelezett elfogadás és befogadás, lelkes odaadás és ajándékozás, legyünk őszinték önmagunkkal és árnyoldalainkkal szemben, hagyjuk el a testnélküli tisztaság „elefántcsonttornyát", ismerjük el a női, anyai princípiumot. Ismerjük meg és értékeljük a Venusszal kapcsolatos témákat, tanuljuk meg élvezni a beteljesülést, nyújtó érzékiséget, éljünk az odaadás megváltott tisztító gyakorlataival, mint a böjtölés, az izzadás, a kiválasztás (a hánytatás régi természetgyógyászati módszer). A szigor és következetesség gyakorlatai, lelkigyakorlatai, próbaképpen vonuljunk el egy „kolostorba”, hogy megélhessük az aszkézist, ne meneküljünk a polaritás elől, hanem kíséreljük meg legyőzni a fejlődési utunknak megfelelően, az egység segítségével. Törekedjünk következetesen az egységérzés megtapasztalására és a csúcsélményekre, gyakorlatok a pólusok közötti súlypont megtalálására, tai chi gyakorlatok, agyagozás forgó koronggal, mandala festés és meditáció, pszichoterápia, hogy kibéküljünk saját kerekségünkkel és termékenységünkkel. Megbékélés a női léttel, váljunk (érett) nőkké azáltal, hogy felfedezzük önmagunkban a nőiesség erejét, és fogalmazzunk meg ehhez távlati terveket is (pl. gyermeket foganni = életet adni). Dolgozzuk fel (rituálisan) a pubertáskori változásokat, hagyjuk hátra a gyermekkort és a fiatalkorúságot, élvezetes, ugyanakkor lelki és testi befogadással és odaadással járó szerelembe esni. Értékeljük az eksztázist (pl. szex), miáltal ízelítőt kapunk az egységből, béküljünk meg az egységgel, a megjelenési formák mindent átfogó összességével, amely az árnyékterületeket is magában foglalja.