reinkarnáció

Neurózisokok esetén a normálistól eltérő magatartás, viselkedésformák gyakran az időzavar talaján bontakoznak ki, nem a szituációnak megfelelően viselkedünk, magatartásformánk más időkből való, és szenvedést okoz.

A következő megoldási javaslatok a reinkarnációs terápia tapasztalatain alapulnak:

1. Félelmen alapuló neurózis probléma a szűk terekkel, gyakran egy még fel nem dolgozott probléma, amely a születéskor átélt, első szűk élménnyel függ össze, a születési trauma tudatosítása és értelmezése.
2. Depresszióval társuló neurózis saját halandóságunk elutasítása, béküljünk ki a halál a megváltás gondolatával.
3. Kényszerneurózis a tudattalanba süllyedt, meghiúsult szertartások, az elsüllyedt szertartások újrafelfedezése, és megbékélés a még nyitott, ránk váró feladatokkal.
4. Hisztérikus neurózis korábban gyakori speciális forma, konverziós neurózis, a hisztérikus tünetek már megnyilvánulási formájukban is egyértelműen megmutatják a problémát, úgymond kész színpadi formában mutatják be, eltúlzott önábrázolás, tudatosítsuk a figyelem hajszolása mögött megbúvó, igaz szeretet utáni vágyunkat.
5. Perverziók a szexuális neurózis értelmében szokatlan képzetek társulnak a szexuális kielégüléshez, a különös jellegzetességek eredetének feltárása.
6. Karakterneurózis jellembeli eltérés a normálistól, saját jellemünk azon vonatkozásának megismerése és feloldása, amelyből a szenvedés kiindul.
7. Kóros járadék neurózis, olyan járulékok és kártérítések megkaparintásával próbálkozunk, amelyek eredetileg nem járnának nekünk, a külső szemlélő számára téves igények eredetének feltárása, egy félrecsúszott kívánság háborúja.

Amit tenni kell!

A neurózisoknál általában tudatosítsuk a betegség alapjául szolgáló időzavart, és éljünk csak a jelenben, az adott pillanatban, ahelyett hogy régi beidegződéseinkkel oldanánk meg az új helyzeteket, ismerjük és engedjük el a múltat, például a reinkarnációs terápiában.

Öngyilkosság hátterében nyíltan vállalt destruktív viselkedés áll, önmagunkkal szemben, lelépni, menekülni az élet kihívásai elől. A mások vagy önmagunk által felállított igényeknek nem tudnunk megfelelni, látszólagos kiút egy kiúttalannak vélt helyzetből, beleesni annak az illúziónak a csapdájába, miszerint a halállal mindennek vége szakad.

Amit tenni kell!

Tudatosítani az öngyilkosság hiábavalóságát, a reinkarnációs terápia tapasztalatai nem hagynak kétséget a felől, hogy az öngyilkos nem menekül meg semmitől, épp ellenkezőleg a sors addig fokozza a rá nehezedő nyomást, amíg csak a soron következő életfeladatot meg nem oldja. Megvizsgálni, hogy ki ellen irányul a mély agresszió öngyilkosság, felismerni a menekülési irányt, beismerni a kudarcokat.

A kiutakat újra megtalálni, pszichoterápia alkalmazása az egyedül megoldhatatlannak tűnő problémák feldolgozásához. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen egyszerűen nem lehet megúszni a dolgot, meg kell találni az igazi megoldást. Az agresszív energiákat a mélyreható változás folyamatába fektetni, felismerni a jelenlegi élethelyzet értelmét, akinek van miért élnie, elvisel majdnem minden hogyant.

Rák esetén daganat, tumor, valami új növekszik, valami új alakul ki. Lelki hátterében mélységes bánat, feldolgozatlan sérülés, sokkélmény blokkolja a védekező erőket, és kiváltja a betegséget. A rák immunológiailag a védekező rendszer összeomlásakor alakul ki, intakt védekezésnél az immunrendszer megöli a kialakuló rákos sejteket, ez egy folyamat, amely valószínűleg gyakran megtörténik. Életünk be nem vallott, önpusztító problémája készíti elő a talajt, összevissza kóválygunk, nem jutunk előre saját utunkon.

Elfajzás a fajtájától erősen eltér, letér az eredeti útjáról, az adott területen oly mértékben tér el saját fejlődési útvonalától, hogy a test kénytelen az elfelejtett, elfojtott gondot kifejezésre juttatni, hogy az ne vesszen el teljesen. A rák testileg valósítja meg azt, amit a megfelelő tudatrészben lelkileg kellene megvalósítanunk, a sejtek elfajzása például mérgek által halálosan felingerelt sejtek túlélésért folytatott, kétségbeesett harca, hasonlóan a haldokló fák hajtásaihoz, amelyeket végső kétségbeesésükben hoznak.

A rák, mint kezdeményezés egy lényegbevágó élmény, egy meghatározó cezúra az életben. Hiba csúszik a szabadság és halhatatlanság megvalósításának tervébe, nem élünk a lehetőséggel, hogy határtapasztalatokat és életimpulzusokat szerezzünk. Ragaszkodás a normákhoz, tökéletes szociális alkalmazkodás normopátia, agresszió és egoizmus rákos megbetegedésnél. Agresszíven elfojtott könyökpolitika, az erősebbnek van igaza, beszűrődés infiltráció, invázió, zsarolás, rabszolga sejtkizsákmányolás. Az egónk önállósítja magát, a normális együttélés szabályainak felrúgása, a ráksejt fejnehéz, fejjel akar a falnak menni növekedési probléma. A tiszteletre méltó eszményképek hirtelen teljes egoizmusba csapnak át, önmagunk érdekeit tapintatlanul meg akarjuk valósítani. A nőiesség sötét oldala a sokat kínzott nőiesség princípiuma bosszút áll, és beárnyékolja a szerelmet, egoizmus, omnipotencia, törekvés a halhatatlanságra, ahelyett hogy környezetünkkel kommunikálnánk.

A lélek halhatatlansága és mindenhatósága utáni vágyunk a tudatunk helyett a rákos sejtekben éli ki magát, a szeretet a minden határt legyőző princípium rossz szintre tolódott. Visszafejlődési folyamat az ősi lényeghez való visszakapcsolódásunk, amely a vallás forrása, a test rákos sejtjeinek regresszív hajlamait követi. A növekedés és előrelépés korunk és társadalmunk perverz öncéljává vált. A metasztázisban, áttétben ismerjük fel a fiókintézményeket és leányvállalatokat, amelyekkel a föld testét bevonjuk. A tapintatlan terjeszkedés kollektív példája és saját érdekeink megvalósítása, a föld kizsákmányolása ölt itt szimbolikusan testet, az én és a társadalom polarizálódása a nagyobb és átfogóbb egységek befogadására a tudat képtelen.

Amit tenni kell!

Készítsünk mérleget, hogy az eddigi utunk valóban az igazi volt-e. Az érintett témakörön belül engedjünk teret szokatlan elképzeléseinknek és merész fantáziánknak, engedjük, hogy azok bátran és nyugodtan fejlődhessenek, terjeszkedhessenek. A túlélésért folytatott küzdelmet tereljük testi síkról szellemi lelki síkra, engedjük, hogy valami új fejlődjön. Emlékezzünk vissza korábbi álmainkra, életcéljainkra és kívánságainkra, majd mindenre elszántan elevenítsük fel és valósítsuk meg azokat. A növekedési impulzust tereljük testi szintről sokkal felszabadítóbb szintekre, azzal a bizonyossággal, hogy nekünk már nincs vesztenivalónk, merítsünk erőt önmagunk megvalósításához, utunk folytatásához. Lázadjunk a szűk, merev és szigorú szabályok ellen, ahelyett hogy kis rendszerekbe illeszkednénk be (normopátia), rúgjuk fel azokat a normákat, amelyek hátráltatják önmegvalósításunkat. Találjuk meg helyünket a nagy rendszerben vallás, rúgjunk ki a hámból, táncoljunk ki a megszabott sorból, hogy egónkat először is megismerjük. Elszántan érvényesítsük önmagunkat, kérdőjelezzük meg önmagunk merevségét és elhatárolódásunkat. Lelkünk határtalanságának és halhatatlanságának elfogadása, visszakapcsolódás vallási értelemben Honnan jöttem? Hová megyek? Ki vagyok? Lépjünk túl énünkön, térjünk vissza saját ősi kezdeteinkhez, kapcsolódjunk a lét ősi lényegéhez. Tanuljunk meg nemet mondani, kiállni saját magunkért, saját hibáinkkal együtt élni is jobb, mint idegen erényeket átvenni, belső képi szintünkön küzdjünk eltökélten a túlélésért, reinkarnációs terápia, Simonton-terápia, légzésterápia.

Ne a testünk beszéljen helyettünk, hanem találjuk meg saját kifejezésmódunkat, ismerjük fel annak szükségességét, hogy váltanunk kell, térjünk át a testi és ez által életveszélyes szintről a kihívásokkal teli, de életmentő szellemi lelki szintre, és induljunk ott fejlődésnek. Fedezzük fel a határokat, átlépő szeretetet, szabaduljunk meg az idegen elvektől, az önmagunk és mások által alkotott törvényektől, éljünk csak legfőbb törvényünk szerint, és valósítsuk meg önmagunkat. A csúcsélmények értelmében szerezzünk határtapasztalatokat, testi halhatatlanság helyett törekedjünk lelki halhatatlanságra, helyezzük halhatatlan lelkünket az első helyre.