reumatikus problémák

Angyelika, orvosi (Angelica archangelica. Angyalfű

Hosszú, ujjnyi vastag gyökere húsos, gyűrűzött, melyből csupasz szár nő ki. Levelei nagyok, sötétzöld színűek. A virágzat félgömbalakú és zöld színű. Az egész növény kellemes illatú.

Nálunk főleg termesztik. A havasi patakok mentén, szakadékos helyeken, vadon terem.

Hatóanyaga: 1% illóolaj, almasav, valeriánsav, 0,5% angelikasav, keserűanyag, sók stb.

Gyökere (angelicae radix) gyűjtendő.

Az emésztőszervek megbetegedési eseteiben gyomorerősítő, szélhajtó. (Gyomorégés, emésztési zavar, étvágytalanság, gyomorhurut, haspuffadás, szélrekedés aranyeres bántalomtól kísérve.)

Köptető tüdő- és bronchialis bajoknál. Erősítő ideggyöngeség, epilepszia, hiszteria, álmatlanság és babkávétól származó szívdobogás esetében. Kísérletek folynak a rák gyógyításánál.

Belsőleg izzasztó és tisztulást előidéző hatással van a kiválasztó szervekre. Sápadtságnál, vérszegénységnél, általános gyengeségnél, ideges fejfájásnál, elgyengüléssel járó idegbetegségnél, idült légcsőhurutnál, mell elnyálkásodásnál egyike a legkitűnőbb házi-szereknek (10 gr 1/41 vízre).

Alkoholos vagy vizes kivonata, a nemi éréskor (pubertas) fellépő görcsszerű epileptikus rohamok ellen jó szolgálatot tesz. Külsőleg nedvező ótvar, alszárfekély, reuma és köszvény eseteiben eredménnyel használható. Alkoholos kivonata kevés kámfor hozzáadásával elsőrendű bedörzsölőszer (reumatikus fájdalmak), de mint erősítőszer is bevált. A gyökeréből készült főzetet, mint idegnyugtató fürdőt ajánlják, különben is aromás gyökere a növényfürdők kedvelt alkotórésze. Olaját, mely az illatszer- és likőrgyártás értékes anyaga, az oleum angelicát is vehetjük a fürdőkhöz.

A csípőízület lépteink alapja, előrehaladásunkat neki köszönhetjük. Minden utazás egy lépéssel kezdődik, mint ahogy minden kicsapongás is. A csípőízület fájdalmai, amelyek többnyire valamilyen arthrosisra (ízületi kopás) vezethetők vissza, megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik az érintett számára, hogy már nem számíthat jelentős haladásra. Már csak fájdalomtól kísérve haladhat előre (az életben). Az úgynevezett elhasználódási jelenségek mellett elsősorban reumatikus problémák jöhetnek szóba orvosi szempontból.

A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogy elismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és ne külső, hanem belső lépéseket tegyünk. Annak bevallásával, hogy kifejezőkészségünk ezen a szinten elveszett, a külső célok nagyon távolra kerülnek. Az érintett számára emellett egy ilyen alkalom arra világíthat rá, hogy a kényszerű nyugalomban még mindig megmarad az a lehetőség, hogy belső célokat fogalmazzon meg magának, és el is érje azokat. Az elhasználódott ízület nehézkes, nem eléggé olajozott mozgása azt jelzi, hogy korlátozni kell a külső utakat. A helyzet zátonyra futott. Nyugalomra van szükség. Ha ez elég elmélyült, akkor végül ismét mozgás származik belőle, mégpedig belső mozgás.

A ma használatos megoldás a művi csípőízület, amely éppolyan zseniális trükk, mint amennyire a fejlődés ellensége. Lehetővé teszi, hogy a beteg úgy éljen tovább, mintha mi sem történt volna. Ebben is benne rejlik az őszinteség esélye, amennyiben bevalljuk magunknak, hogy jövőbeli haladásunk nem valódi, hiszen szigorú értelemben véve már nem a saját lábunkon állunk. Ebből az következhet, hogy noha ettől kezdve az ember külső dolgokban egyre inkább idegen segítségre hagyatkozik, ám belsőleg önállóbbá válhat.

1. Hogyan jutottam előre az életben? Hogy mentek a dolgok? Csak a külső célokra figyeltem? Elértem őket?
2. Elérhetők-e egyáltalán a céljaim külső utakon?
3. Hol futottam zátonyra vagy hol tévedtem el?
4. Milyen szerepet játszik számomra a nyugalom és a befelé fordulás?
5. Hová érkeztem meg belsőleg, és még hová szeretnék eljutni?
6. Megtanultam-e külső segédeszközökre támaszkodni, és hasznossá tenni őket belső igényeim számára?

A keresztesvirágúak családjába tartozó francia mustár, vagy fekete mustár (Brassica nigra Koch), a Föld közi-tenger mellékéről származó, fűszeres magjáért nálunk is termesztett, egyéves növény.

Szára 1 métert is elérő, rendszerint elágazó. Az alsó levelei 1-2 tenyérnyi nagyok, szeldeltek, fogazott szélűek. A felsőbb levelek kisebbek, a legfelsők lándzsa alakúak, fogazott szélűek. A Virágai a hajtások végén sátorozó fürtben állnak, terméséig a virágzati tengely megnyúlik.

A francia mustár virágjai illatosak, szirmuk sötétsárga színű. Termése 1-2 cm hosszú, 8-10 magvú becő.

Magja gömbölyű, kb. 1,5 mm átmérőjű, kívül sötét vörösbarna, belül világossárga színű, szagtalan, csípős ízű. Júniusban virágzik, termése július-augusztusban érik.

A drog (Sinapis nigrae nemen) tartalmaz 1-7% szinigrin glikozidot, amely víz hatására a bekövetkező kémiai bomláskor illó mustár olajat ad. Továbbá tartalmaz 30% zsíros olajat, 18% fehérjét, szinapin keserűanyagot, 20% nyálkát, myrosin enzimet stb.

Főzetét belsőleg étvágyjavítóul, vizelethajtónak, szélhajtónak isszák. Megőrölve pépes borogatónak használják, bőrizgatónak reumatikus problémák ellen. Az őrlemény papírra felragasztva „mustárpapír" néven patikákban is kapható. Ipari fűszer. A húsételekhez fogyasztható mustárkrém fehér és fekete mustármagból készül. Illóolaját reuma elleni bedörzsölőkhöz is adják, szeszes oldatát, pedig régebben „tormaszesz" néven vattába beitatva fájós, odvas fogakba helyezték.

Lucfenyő Picea abies

Ma már számtalan változata díszlik kertjeinkben. Kúp alakú koronával rendelkező fa, tűlevelei egyesével fejlődnek csavarvonal mentén, körös-körül az ágakon. Tobozai éretten lefelé fordulnak, lelógnak, egészükben hullnak le a fáról. Összefüggő, nagy kiterjedésű erdőket képez a Kárpátokban, az erdők legfelsőbb övét alkotja. Gyakran ültetik az eredeti állományok pótlására.

A lucfenyő kérgéből, mely az erdőgazdálkodás (fafeldolgozás) mellékterméke, fenyőgyantát állítanak elő, ez részben helyettesíti az erdei fenyőtől (Pinus svlvestris) származó, jobb minőségű terméket (Colophonium). A fenyőgyanta diterpéneket és lignánokat tartalmaz, ezek vízben nem oldódó és nem illékony vegyületek. Ragtapaszok, kötszer, ragasztórögzítők nyerésére használják, ez utóbbi 44,5%-os fenyőgyanta oldata benzolban és szeszben. A természetes fenyőbalzsam (népiesen, fenyőszurok") kinyerése céljából a fák kérgét hosszirányban bemetszik, az összegyűlő terméket iparilag dolgozzák fel részben illóolaj, részben fenyőgyanta előállítására.

A lucfenyő tűleveleiből nyert illóolajos készítményeket gyógyfürdők formájában használják reumás bántalmakban, továbbá kozmetikai szerek illatosítására. A jegenyefenyő (Abies alba) tűleveleiből lepárolt illóolaj kellemesebb illatú.

A lucfenyő még fejlődésben levő, felfelé álló, piros, lágy tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető. A fiatal ágvégeket is használják.