reumatikus fájdalmak

Minthogy alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba leszorult, az elalvás eredendő bizalmat követel tőlünk, valamint azt a képességünket, hogy lecsökkentsük, aktivitásunkat s feladjuk az önkontrollt. Aki alvászavarokkal küzd, annak tudatosan le kellene zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy gondolatai már a másnapon járnának.

Az idősebb embereknek a fiatalabbaknál jóval kevesebb alvásra van szükségük, a 70. életévtől kezdődően az átlagos alvásidő öt-hat órára csökken, amiben persze a legtöbb öregemberre jellemző apró, napközbeni elbóbiskolás egyáltalán nem szerepel. Ennek eredményeképpen az idősebbek éjszaka időnként vagy rendszeresen felébrednek, az ébrenlét időtartamát azonban általában a valóságnál hosszabbnak érzékelik. Sokak közérzetét zavarja, hogy alvásigényük csökkenése következtében kora reggel ébrednek, amikor a nap még egyáltalán nem kezdődött el. Ezen, sokat segíthet egy kiadós esti séta (netán kutyával együtt), vagy esetleg meditációval egybekötött zenehallgatás, mely az esti lenyugvás hatékony bevezetéséül szolgál. Reggelente is jótékonynak bizonyulhat egy séta, egy jó könyv vagy zenehallgatás, hogy jól kezdődjék a nap.

Az igazi alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire egyértelműen megállapíthatók:

• Aki a nap történéseitől képtelen elszakadni, súlyos felelősséget visel, s úgy érzi, még álmában is készen kell állnia bizonyos döntések meghozatalára, aki gondolati tevékenységét nem tudja időlegesen szüneteltetni, az valószínűleg alvászavarban fog szenvedni.
• Aki a külvilág felé mesterkélt énképet mutat, mert nem akar olyannak látszani, amilyen valójában, aki tulajdon (éjjel megnyilvánuló) „árnyoldalaitól" fél, személyiségének bizonyos részeit elnyomja, nem akarja meglátni és tudomásul venni, akinek olyan félelmei vannak, melyeket önmagának sem mer bevallani az, minden bizonnyal az éjszakától is félni fog, hiszen akkor szembesülnie kell az említett tényezőkkel.
• Aki fél a haláltól, az-az éjszakát, amikor másféle módon van a tudatánál, szintén félelemkeltőnek találja.
• Aki szüntelenül uralni kívánja környezetét, aki képtelen a lazításra, a történések passzív megengedésére, aki nem tűri az alárendelt szerepet s így az alvást „a hatalom hiányaként" érzékeli, az önmagát is képtelen lesz neki átengedni.

Külső tényezők is szerepet játszhatnak az elalvás körüli problémák jelentkezésében. A kényelmetlen fekhely, a nem megfelelő hőmérsékletű szoba, izgató hatású italok (feketekávé, cola, tea, alkohol), koffeintartalmú gyógyszerek, kellemetlen zajok, s nem utolsósorban a különféle eredetű fájdalmak (fejfájás és fogfájás, gyomorfájás és reumatikus fájdalmak) mind akadályozhatják, illetve elűzhetik az álmot.

Az altatószerek korántsem eredményeznek pihentető alvást, ám ha mégis szükség van rájuk, például a földrajzi időeltolódás miatt, hosszabb repülőút után vagy egy hirtelen megterhelést, így operációt követően, szedésüket akkor is a lehető legrövidebb időre kell korlátozni.

Igazi alváshiányban aligha szenved bárki is, hiszen a test - szükség esetén napközben - kiköveteli a neki járó pihenést. Mindenekelőtt azonban az alvásnak nem szabad kínzó kötelességgé válnia. A fokozott alvásigény viszont gyakran a tartalmatlannak vélt élet előli menekvés eszköze. A zavartalan és pihentető alvás előfeltételei közé nemcsak a lélek kiegyensúlyozottsága tartozik, hanem a test egészséges mértékű elfáradása is. Hiszen testünk voltaképp mozgatórendszer, melynek kiadós mozgásra van szüksége ahhoz, hogy mire ágyba kerülünk, valóban fáradtnak érezzük magunkat.

Amit tenni kell

Álmatlanság, alvászavar: félelem, „mesterséges énkép", görcsös önkontroll, elégtelen körülmények (fekhely, zajok, hőmérséklet); meg kell tanulnunk elengedni, átadni magunkat

Az álmatlanságban, alvászavarban szenvedőnek meg kell tanulnia

• lazítani
• átadni magát
• önmagát tökéletesen „elhomályosult" állapotában elfogadni
• hatalmáról lemondani, önmagát a természet törvényének alávetni
• megszabadulni a halálfélelemtől.

Angyelika, orvosi (Angelica archangelica. Angyalfű

Hosszú, ujjnyi vastag gyökere húsos, gyűrűzött, melyből csupasz szár nő ki. Levelei nagyok, sötétzöld színűek. A virágzat félgömbalakú és zöld színű. Az egész növény kellemes illatú.

Nálunk főleg termesztik. A havasi patakok mentén, szakadékos helyeken, vadon terem.

Hatóanyaga: 1% illóolaj, almasav, valeriánsav, 0,5% angelikasav, keserűanyag, sók stb.

Gyökere (angelicae radix) gyűjtendő.

Az emésztőszervek megbetegedési eseteiben gyomorerősítő, szélhajtó. (Gyomorégés, emésztési zavar, étvágytalanság, gyomorhurut, haspuffadás, szélrekedés aranyeres bántalomtól kísérve.)

Köptető tüdő- és bronchialis bajoknál. Erősítő ideggyöngeség, epilepszia, hiszteria, álmatlanság és babkávétól származó szívdobogás esetében. Kísérletek folynak a rák gyógyításánál.

Belsőleg izzasztó és tisztulást előidéző hatással van a kiválasztó szervekre. Sápadtságnál, vérszegénységnél, általános gyengeségnél, ideges fejfájásnál, elgyengüléssel járó idegbetegségnél, idült légcsőhurutnál, mell elnyálkásodásnál egyike a legkitűnőbb házi-szereknek (10 gr 1/41 vízre).

Alkoholos vagy vizes kivonata, a nemi éréskor (pubertas) fellépő görcsszerű epileptikus rohamok ellen jó szolgálatot tesz. Külsőleg nedvező ótvar, alszárfekély, reuma és köszvény eseteiben eredménnyel használható. Alkoholos kivonata kevés kámfor hozzáadásával elsőrendű bedörzsölőszer (reumatikus fájdalmak), de mint erősítőszer is bevált. A gyökeréből készült főzetet, mint idegnyugtató fürdőt ajánlják, különben is aromás gyökere a növényfürdők kedvelt alkotórésze. Olaját, mely az illatszer- és likőrgyártás értékes anyaga, az oleum angelicát is vehetjük a fürdőkhöz.

Népies neve: csillagos ánizs, kínai ánizs Latin neve: Illicium verum H.

Igen kellemes, az ánizshoz hasonló aromájú, de annál valamivel erősebb illatú, édeskés ízű fűszer, mely Dél-Kínában honos. Dél-Ázsiában több helyen termesztett örökzöld fának a termése (Anisi stellati fructus). A termés sugarasan helyezkedik el és 8 csontkemény tüszőből áll. Minden tüszőben egy 3-4 mm nagyságú mag fejlődik.

A csillagánizs, ugyanúgy, mint az ánizs, felhasználható sütemények, gyümölcslevesek, szilva- és birskompótok, puncs és egyéb likőrök ízesítésére. Illóolaj-, gyanta-, csersav-, cukor- stb. tartalmánál fogva nagyon jó görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő hatású.

A hagyományos kínai orvoslás ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére, görcsoldó hatása miatt. Szélhajtó, íz javító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. A tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a növényből is előállítható sikimisav. Influenzajárványok és pánik esetén többszörösére emelkedik a tamiflu értékesítése. Érdekesség, hogy 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.

A kínai orvoslás a megelőzésre is kiemelt hangsúlyt fektet, ezért az influenza elleni védekezés során is előnyben részesíti a természetes gyógynövényeket és ezek között kiemelt helyen, ajánlja a csillagánizs fogyasztását elsősorban az immunrendszer megerősítése érdekében.

Nagyon jó szélhajtó, görcsoldó és gyomorerősítő, valamint enyhíti a reumatikus eredetű fájdalmakat. Serkenti az emésztést; étvágynövelő teakeverékek kedvelt összetevője.

Az afrodiziákumként is számon tartott fűszert a kínaiak már 3000 éve használták, és mind a mai napig szerves részét képezi a kínai konyhának. A csillagánizst, amely az ánizshoz hasonlatos ízét és illatát az anetol nevű vegyületnek köszönheti a maláj és az indiai konyha is gyakorta használja.

Figyelem, ne keverd össze!

A japán csillagánizs, mely nagyon hasonlít a kínai csillagánizshoz. Mérgező anyagokat tartalmaz, ezért emberi fogyasztásra alkalmatlan.

Szárított vagy feldolgozott állapotában a morfológiai hasonlóságaik miatt lehetetlen megkülönböztetni a csillagánizst a japán ánizstól. A japán csillagánizs anisatint, sikimint és sikimitoxint tartalmaz, melyek erős vesegyulladást, húgy- és emésztő szervrendszeri megbetegedéseket okoznak.

Fejes saláta (Lactuca sativa)

Vasban, káliumban, kalciumban, magnéziumban gazdag, nyugtató, bőrpuhító, enyhén vágykeltő hatású.

A saláta legértékesebb hatóanyaga a levelek tejnedve, de többnyire a salátalevelet és a magokból őrölt port használják.

Egyéves termesztett konyhakerti növény, főgyökere kissé elágazó és hajszálgyökerek tömkelege nő ki belőle. Ebből fejlődik ki a széles, csupasz, egymásra boruló levelekből álló rozetta. A levelek formája a saláta fajtájától is függ.

A virágos szára rozettából nő ki, a növény sárga csöves virágokból álló fészkes virágzatot növeszt. A saláta (lactuca) név számos termesztett egynyári vagy kétéves salátafajtát jelöl, amelyeket elsősorban étkezési célra termelnek.

A leveleket a virágszár megjelenése és a keserű tejnedv kiválasztódása előtt kell leszedni.

A friss saláta fogyasztása vérszegénység, idegesség és székrekedés esetén hatásos, vérnyomást csökkentő tulajdonsága is ismert. A friss lé, a levelekből készült főzet és forrázat, a magokból őrölt por hatása megegyezik a friss salátáéval, de köhögés, asztma és reumatikus fájdalmak enyhítésére alkalmas. A levelekből készült borogatás a mellkasra helyezve csökkenti a köhögést. Lágyítja a nagy furunkulusokat. A növény főzetével az arc lemosását javasolják kivörösödött bőresetén. Ugyanebből a célból égési sérülésekre is alkalmazható a levelekből készült pép.

A konyhában nyersen és főve egyaránt használt zöldségféle.

A levelekből és a szárból kinyerhető a tejnedv, amiből napon megszárítva nyugtató és görcsoldó hatású gyanta lesz. Ha a saláta főzővizéből a náthás gyermeket megitatjuk, éjszaka könnyebben lélegzik, és az álmatlanságot is elűzi.