skizofrénia

Ligetszépe, Parlagi ligetszépek Oenothera biennis

Egykor a kolostorok kertjének virága volt. Nemcsak illatos, díszes virágaiért, hanem számtalan gyógyító tulajdonságáért is nagy becsben tartották. Észak-Amerikából került Európába. Őshazájában egyes indián törzsek nyáron a levelét és a szárát párolva, télen vaskos karógyökerét szárítva ették. Gyökerének varázserőt tulajdonítottak, vadásztalizmánként viselték. Nálunk is kedvelt kétnyári dísznövény. Hosszú, hegyes tőlevelei és nagy sárga hajtásvégi illatos virágai vannak, amelyek alkonyatkor hallhatóan kibomlanak s a hold felé fordulnak. Az éjszakai lepkék beporozzák a virágokat, s azok másnap már el is hervadnak. A növény vastag, kívül sárgás, belül fehér karógyökeret fejleszt. Hajtáscsúcsait és leveleit virágzáskor, magvait érett állapotban, gyökerét a második év végén gyűjtik.

A napfényes, nyílt helyet, a könnyű vízáteresztő talajt kedveli. Magról szaporítjuk tavasszal, nyár elején. Ha jó a földje, önmagát is elveti. Júniusban 30x30 cm-es távolságra szétültetjük.

Nagyon értékes gyógynövény. Még mindig vizsgálják rendkívül sok gyógyító hatását. Amit már ma is tudunk erről a különleges növényről: a belőle nyert készítményekkel gyógyítják az allergiás eredetű ekcémát, enyhítik a menstruáció előtti panaszokat, csökkentik a vércukorszintet. Emellett okkal feltételezik, hogy fontos szerepe lehet a hiperaktivitás, a skizofrénia, az alkoholizmus, a pszichés eredetű étvágytalanság, az ízületi gyulladások és a Parkinson-kór gyógyításában. A ginzeng gyökérrel keverve teljesítményfokozó, szellemi frissességet javító, életerőt növelő hatása van.

Pszichózis vagy elmebaj: az elmegyógyászatban használt fogalom, amelynek széles körű jelentése van. Többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak. De azt is jelzi, hogy a betegségnek inkább súlyos, mintsem enyhe vagy mérsékelt következményei vannak a betegre nézve.

A személy tartósan fennálló tudatzavara, melyben az észlelés, a valós világhoz való kötődés, valamint az onnan érkező ingerek felfogásának képessége súlyosan károsodik. A beteg a feltisztult periódusain kívül nem rendelkezik ép tudattal. A betegre öntudatának eltorzulása, mások és a külvilág torz megítélése, érzékenység, intelligencia, szigorú ítélkezés jellemző. Úgy él, mintha idegen lenne ebben a világban. A paranoia és a skizofrénia különféle pszichózisok. Ha ebben a betegségben szenvedek, akkor el akarok menekülni attól, aki vagyok, és el akarok menekülni ebből a testből, amit nem fogadok el. Rosszul érzem magam, az a benyomásom, hogy nincs többé identitásom, mert hagytam, hogy az engem körülvevő emberek elnyomjanak engem. Eléggé gyenge az önértékelésem, és minden eszközzel megpróbálom megszerettetni magam, figyelmet akarok kicsikarni. A pszichózis lehet olyan esemény következménye is, amelyben annyira nagy érzelmi megrázkódtatást éltem át, hogy el akartam magam határolni a valóságtól. Az elmém, nem értvén a dolgot, a következő kérdést tette fel: Ez miért épp velem történt meg? A tudatalattimban elrejtettem bizonyos eseményeket, érzelmeket, azonban azok még mindig ott vannak, és előbb- utóbb szembe kell majd néznem velük, hogy le tudjam vonni belőlük a tanulságot. Az engem tudat alatt irányító, és impulzív viselkedésre késztető eseményeket kiszabadítom mentális börtönükből, és visszanyerhetem az életem feletti irányítást. A gyermekpszichózis a gyermek és szülei közti zavart viszonyból származhat. Én, mint gyermek, a mentális fejlődésemben egyfajta közömbösségbe, tétlenségbe és stagnálásba zárkózom, egy olyan elszigetelt világba, amely nem közvetíthető, és amely a védelmemet szolgálja. Olyan, mintha nem lennék képes megtalálni a helyemet, és felelősséget sem tudnék magamért vállalni. Az a benyomásom, hogy nem válhatok azzá, akinek a szüleim engem látni akarnak, mert őket is a velem kapcsolatos félelmeik, vágyaik irányítják.

A skizofrénia, hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek

A skizofréniát a valósággal való kapcsolat elvesztése (pszichózis), hallucinációk (általában hangok hallása), téveszmék (téves vélekedések), abnormális gondolkodás, eltompult érzelmek (az érzelmek beszűkülése), a motiváció csökkenése, valamint munkahelyi és szociális zavarok jellemzik. A betegség pontos oka még nem ismert, a jelenlegi kutatások szerint öröklődési és környezeti tényezők, együtthatása lehet a felelős. A skizofrénia, rejtőzködés, kísérlet arra, hogy mások előtt elfedjem valódi identitásomat. A skizofrén ember gyakran nagyon merev családi környezetben nőtt fel, amelyben elvesztette valódi identitását. Mivel már nem tudom, ki is vagyok valójában, elhatározom, hogy valaki mássá válok majd – ez az „én vagyok" teljes elutasítása. Az általam megélt dolgok olyan intenzívek, hogy betegségem reakció az engem érő túl nagy stresszre. Az a benyomásom, hogy a helyzetemre nincs megoldás, tehát az egyetlen túlélési esélyem a menekülés. Skizofrénként gyakran nagyon erős intellektussal rendelkezem. Szükséges annak megértése, hogy mi történik bennem, ahelyett, hogy egyszerűen csak elfogadnám azt. Skizofrénként általában fenyegetettségben élek, ezért átváltoztatom a valóságot. A dolgokat hajlamos vagyok eltúlozni. Ha gyermekkoromban (főleg 12 éves koromig) valami lelki sérülés ért, elutasítás, alávetettség, düh, meg nem értés, elhagyatottság formájában, akkor hajlamos leszek a valóság elferdítésére, amikor felnőttként valami újra működésbe hozza ezt a sérülést.

Ez olyan, mintha tudat alatt bizonyos, mechanizmusokat fejlesztenék ki annak érdekében, hogy ne kelljen újra megélnem ezt a fájdalmat, vagy ennek a régebben megélt fájdalomnak az emlékét. Fel kell fedeznem azt a csodálatos lényt, aki vagyok, vállalnom az életemért a felelősségét.