szív és érrendszer
| ||||||||
|
Az állandóan alacsony vérnyomás arra utal, hogy belső motorunk takaréklángra állítódott, így cselekvésünkhöz nem áll rendelkezésünkre elegendő energia. E hiányt bizonyos cselekedetekkel és tevékenységekkel szembeni belső és gyakran tudattalan ellenkezés, félelem vagy kedvetlenség hozza létre. Aki egyáltalán nem látja értelmét életének, aki nem tudja, hogy munkáját minek végzi, s miféle haszna származik belőle, energiája és belső hajtóereje hiányát kívülre is kivetíti. Alacsony vérnyomása a következőket jelzi: „Semmihez sincs kedvem, mi értelme van bárminek is, hiszen sehova se vezet." A tipikus reggeli feketekávé, mely az életerő serkentésére hivatott, voltaképpen a munka és általában az élet iránti hiányzó érdeklődést, vágyat és örömöt kívánja pótolni. A kávéfogyasztó csak akkor ébred fel, miután szervezete megkapta az állítólagos adrenalin lökést. Ez a szokás a szürke hétköznapokkal, a túlszabályozott napi rutinnal szembeni mélységes ellenkezést, elutasítást vagy éppen közönyösséget fejezi ki. Aki a munkájában, szabad idejében vagy családja körében egyébként se leli örömét, nehézségekkel küzd, melyeket megoldás helyett legszívesebben a szőnyeg alá söpörne, a nap terheitől kimerülten alszik majd el, fáradtan és kedvetlenül ébred. Ha az élet eseményei ismét értelmet nyernek, ha az illető kisebb, nagyobb sikerélményekre tesz szert, röviden: ha az ember ismét aktívvá válik, és saját kezébe veszi élete irányítását, akkor megváltozott életfelfogásához, vérkeringése is igazodni fog és a kívánt célok megvalósításában, készséges segítőtársnak bizonyul. A perifériás vérellátottság zavarok ezzel szemben arra utalnak, hogy bár megvan a készség az aktivitásra, s szándék is mutatkozik az egyéni élet bizonyos mérvű módosítására, az én mégis távol tartja magát az élet bizonyos feladataitól, konkrét „területeitől". A kéz hidegsége azt jelképezi, hogy egy pontosan meghatározható cselekvéssel szembeni félelem, vagy ellenkezés áll fenn, illetve annak ellenére, hogy az egyén örömét leli az életben, még sincs annyi bátorsága, hogy cselekvő módon közbeavatkozzék, minthogy fél a lehetséges következményektől. A láb vérellátottság zavarai világosan jelzik, hogy az illető nem igazán érzi magát jól azon a helyen, ahol az életben áll. Nem érzi, hogy erős gyökerekkel kötődne oda, húzódozik a helyével való kapcsolattól. Következésképp lábának érzékelési képessége jelentős mértékben lecsökken. Aki viszont jól érzi magát a helyén, aki nem tartja veszélyeztetettnek, vagy túlterheltnek magát, az bizalmas kötöttségbe kerül „terepével", pozitív érzelmekkel viszonyul adott „állomáshelyéhez".
A magas vérnyomásra adhat okot az is, ha az ember állandó „nyomás alatt áll", túlterheltnek érzi magát, mert megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, ám végső soron agresszív indulatok halmozódnak fel benne. Ilyenkor meg kell tanulnunk nemet mondani, meg kell erősítenünk önértékelésünket, hogy ne legyen többé szükségünk „bizonyítékokat" felhozni önnön teljesítőképességünk alátámasztására. Vérkeringési zavarok: a belső energia és hajtóerő csökkenése, ellenkezés, elutasítás vagy közönyösség, kedvetlenség, felelősség-elhárítás A keringési rendszer összeroppanása jelzi, hogy lényünk (a vér) egyensúlyi állapota felborult. A vérkeringést az izgalmi és nyugalmi periódusok, aktivitás és passzivitás, plusz és mínusz rendkívül érzékeny összjátéka jellemzi. Ily módon biztosítódik lényünk állandó belső egyensúlya. Sokkhatás vagy akár egy apróság következtében – „az utolsó csepp a pohárban" – az említett egyensúly felborulhat. A lényünk egyes részei közötti bonyolult kölcsönhatási mechanizmust megzavarja valamely testi/lelki hatás váratlan túlsúlya, a félelem vagy valami váratlanul erős energia. A vérkeringés összecsuklása elkerülhető, ha az ember a felmerülő konfliktusokat nem szorítja le a tudattalanba, nem hagyja ott felgyülemleni. Aki a problémák jelentkezésekor rögtön kész tisztázni a helyzetet, nem fojtja el keserves tapasztalatait, hanem bátran szembenéz velük, sikeresen kivédhet egy ilyen váratlan összeroppanást. A dolgok többé nem csapnak össze a feje felett. Arra se lesz szüksége, hogy vérkeringésének összeomlása következtében elhárítsa magáról a megoldandó problémák iránti felelősséget. Hiszen aki egy rosszullét után felébred ájulásából, ugyanazon problémahegy előtt találja magát. Miért ne használhatnánk rögtön erőnket és időnket arra, hogy nekifogjunk, s megoldjuk a szóban forgó feladatokat?
A kínaiaknál maradva, nem kétség, hogy a tea, mint gyógyerő az egyik legerősebb védelem a természet gonosz erőinek támadása ellen. A teaivás hagyománya az ősi Kínába vezet. A leírások i.e. 2700 tájára datálják Sen Nung császár uralkodását, akinek a forró vizű csészéjébe belefútt a szél egy - a kertjében termő - tealevelet. Az ital ízletessé, fogyaszthatóvá vált, a korbábban csak forralt vizet fogyasztó kínai császár számára. Egy másik legenda szerint egy indiai, buddhista pap kínai zarándoklása során fedezte fel a teacserje fantasztikus erejét, i.sz. 500 körül. A történet úgy szól, hogy a szerzetes, afeletti mérgében, hogy hosszú, mély meditációi közben gyakorta elalszik, kitépte a szemhéját/szempilláit, hogy így ébren tudjon maradni. Hálából, az istenek a teacserjét adták neki ajándékba. A kisarjadó bokor levelét megkóstolva a szerzetes hihetetlen frissességet, élénkséget tapasztalt testén és szellemén. Azóta fogyasztják főképp a szerzetesek, meditációs gyakorlataik zavartalan lefolytatásához a teacserje forrázott/főzött ajándékát. A tea Európában eleinte az uralkodók itala volt, és egészségügyi bajokra iszogatták. Csak később vált élvezeti cikké, élénkítő itallá. A teacserje több méter magasra megnövő örökzöld növény, azonban a teaföldeken 1-1,5 méter magasra metszik. Igen érzékeny növény, gondos ápolást igényel. Leveleit csak a 3-4. évben kezdik el szedni, hogy abból illatos ital készülhessen. Mindenféle tea a teafáról származik. Miben különbözik a fekete és a zöld tea? A Camelia Sinensis (teacserje) levelei az igazi teának való növényi alkotórészek, minden másból - gyógynövényből, virágból, gyümölcsből - készült főzet nem igazi tea. Ennek ellenére persze annak mondjuk. Tehát, a fekete tea a feldolgozás módjában tér el a zöld teától. Míg a zölden leszedett tealeveleket azonnal feldolgozzák, addig a fekete teának szánt mennyiséget erjesztik. Fonnyasztják, sodorják, erjesztik, és szárítják. A zöld teát nem erjesztik, csupán az oxidációs folyamatot zárják le a levelekben - gőzöléssel vagy pörköléssel, majd szárítással -, ezért nem barnul be. Egy-egy teaföldön évente többször is szüretelnek, emiatt a tea minősége eltérő lehet. Az sem közömbös, mely levelek kerülnek a leszedettek közé. A szár végén levő, zsenge hajtás a legértékesebb, általában ebből készül a zöld tea. A zöld tea íze fanyarabb, mint a fekete teáé. Van még egy jellegzetes teafajta, a fehér tea, amit a tearügyből készítenek Ez a legérzékenyebb része a cserjének, így a feldolgozás is különös figyelmet kíván, mivel kevés nedvesség hatására is tönkremegy az értékes növény. Az oolong (vörös) tea a fekete és zöld tea között áll, elkészítése során részt vesz erjesztésen, de nem olyan mértékű a folyamat, mint a fekete tea esetében.
A zöld tea elkészítése. Legjobb minden teázás előtt frissen elkészíteni, de hát, erre ritkán fordítunk időt. Egyszerre lefőzöd a napi mennyiséget, ízléstől függően. A fanatikus teázók csapvizet sosem használnak teafőzéshez, ellenben a forrásvíz, ásványvíz igen alkalmas minőségi nedű elkészítéséhez. A klóros csapvíz ásványianyag-tartalma megköti az értékes molekulákat a tealevélben, s nem engedi kiázni. A zöld teát nem forró vízben forrázzák, hanem kb. 80 fokos hőmérsékletű vízzel öntik le, s abban áztatják 2-5 percig. Az egyszer felhasznált teát nem dobják ki, többször is ki lehet áztatni. Első alkalmakkor 1,5 percig, harmadik-negyedik alkalommal 4-5 percig is áztassuk. Sokféle ízesítéssel kaphatók a különböző teák. Jórészük – ha nem mindegyik – aromásított, azaz mesterséges ízanyagot tartalmaz, ami már elviszi kicsit a természetestől a dolgot. Az eredeti teák közül is elég bő a választék, kínai, indiai, ceyloni, mate teák, lapacho tea, rooibos (koffeinmentes) teák.
|
||||||||
A vérkeringés az emberben végbemenő szüntelen körforgást, az energia-felvételt és -elosztást, a vérnek (tulajdonképpeni lényünknek) saját létünk minden területére való szétáramlását jelképezi. Ha cselekvésre készülünk, a vérkeringés is felgyorsul, sőt izgalmi állapotban a pulzus magasra szökik, hogy elegendő energiát biztosítson a tervezett cselekvés végrehajtásához, illetve gyorsan elszállítsa a melléktermékeket. A vérkeringés és az erek hálózata alkotja, belső motorunk" vezetékrendszerét.
A tartósan magas vérnyomás, mely világosan látható a kolerikusok élénkpiros arcszínében, arra utal, hogy a belső motor teljes gőzzel működik, rengeteg energiát bocsát rendelkezésre, ám felhasználására végeredményben nem kerül sor, mert az illető fékezi magát, vagy passzív marad. Aki megtanulja megérteni és megfelelő módon levezetni agresszív indulatait, aki eltökélt magabiztosságra tesz szert, melynek révén szándékolt cselekedeteit még külső ellenállással szemben is keresztül tudja vinni, aki száműzi magából a tettei következményétől való félelmet, képes lesz normális módon szabályozni vérkeringését.
A zöld tea, tudtad, hogy zavarba ejtő a boltok, teaházak kínálata, mégis szeretnél kapaszkodókat találni annak okán, milyen problémádra milyen teát igyál.
A zöld tea csodái: