szövetek
|
Amit tenni kell! Tisztázzuk, hogy hol húzódnak saját határaink, ismerjük be önteltségre való hajlamunkat, másszunk meg más jellegű csúcsokat, például lelki szellemi szinten, az emberi kapcsolatok terén. Ismerjük meg magunkat, és legyünk alázatosak, a hegycsúcsokon az istenek lakoznak, hozzájuk csak az alázat útján juthatunk fel veszélytelenül.
Amit tenni kell! Az energiafelhasználás csökkentése, saját energiáink szigorúbb beosztása, az energiapazarlás leállítása. A lényegre koncentrálni, megtanulni, segítségért kiáltani, ha az életünkről van szó; elfogadni, hogy bizonyos területeken elvész a lényeg. Energetikai szempontból takarékosabban és szerényebben élni, valódi hatékonyság, a lényegre koncentrálni, a segítséget elfogadni.
Amit tenni kell! A szervi kérdéseknél nagyobb jelentőséget tulajdonítani a mellékes dolgoknak, figyelni a közbenső hangokra, felismerni a körítés értékét. Fontosnak tartani a kötelezettségeket, megtanulni, azokat a teljesítés fölé helyezni. Felismerni, hogy a testi és a lelki lényeg a részletekben rejlik, amelyeket éppen ezért értékelni kell, a cél maga az út.
Az a tény, hogy a gombák kizárólag csak azokra a területekre merészkednek, amelyek a végüket járják, jellemző fényt vet az érintett körmök helyzetére: a halál közelségében vannak, és a legnagyobb mértékben avitálisnak (életteleneknek) kell lenniük, hogy az élősködőknek táptalajt nyújtsanak. Ha egyszer a gombák gyökeret vertek, akkor rendkívül makacs módon tartják az állásaikat, és bevethetjük ellenük akár a legnehezebb lövegeinket is, mint amilyenek p1. a vegyi antimikotikumok, akkor sem hajlandók elvonulni. A taktikai visszavonulást könnyebb elérni. Amint azonban alábbhagy a saját offenzíva, újra jelentkeznek a rendbontók, újból megzavarják az ember lelki békéjét. A gomba az ember körmeiből táplálkozik, darabonként széteszi. Főleg ez a lappangó agresszív támadási mód az, amelynek tehetetlenül ki van szolgáltatva az ember, és ami a leginkább kihúz bennünket a sodrunkból. Emellett természetesen az is szerepet játszik a dologban, hogy az ily módon kirágott körmök nem szépek. Hamar oda a csillogás és a simaság. Egy szépnek nem mondható patthelyzet jön létre a körmök és az élősködők között. Amit ez utóbbiak darabonként elzabálnak, az előzők darabonként helyettesítik. Ezzel a csatatérként használt köröm vastagabbá és egyenetlenebbé válik, és egy számtalanszor megsérült, de újra és újra kijavított, csorbával tele kardpengéhez hasonlít. Amikor a gombák eltúlozzák a dolgot, és a köröm leesik, vagy kétségbeesett tulajdonosa kitépi, azzal sincs vége a történetnek. Egészen addig, amíg az alaphelyzet fennáll, újra és újra jelentkezik a burjánzó csúnya kihívás.
Végül a tisztaság hiánya is szerepet játszik a dologban. Számos vallásban szimbolikusan megmossák az ember lábát, hogy tisztán álljanak ott, amikor felveszik a kapcsolatot saját eredetük és múltjuk alapjával. A lábgombák demonstrálják, hogy az embernek az anyafölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolata nem tiszta. A klasszikus lótusz meditációs ülésben a talp felfelé néz, szimbolizálva ezzel, hogy tökéletes mértékben a szellemi világ felé orientálódik ilyenkor az ember. Ilyen helyzetben, pedig a lábgombák vagy a talpon megjelenő szemölcsök éppolyan kellemetlenek, mint becsületesek.
A feladat így hangzik: megszüntetni a fegyverzetet és csökkenteni az ellenállást. Ennek azonban a tudatban kell megtörténnie. Ha a szellemi-lelki oldal tehermentesíti, akkor a test ismét előállíthatja a maga sérült fegyvereit, és visszahódíthatja az elvesztett területet. Az ember védelmi harcra való képessége körül kialakult krónikus és a feledésbe merült konfliktus akar visszatérni a tudatba és ott megoldódni. Mint minden olyan fertőzésnél, amely idegen csapatok támadásával jár, a szellemi-lelki védekezés túl erős, és ez által a testi legyengül. Mint minden kórokozó, a gombák is arra szólítanak fel, hogy védjük magunkat. A lábgombák főleg arra buzdítanak, hogy törődjünk a fegyvereinkkel és a szerszámainkkal, hagyjuk, hogy a támadás után ismét megnőjenek. Ezt a megvastagodott durva körmökben teszik képszerűen nyilvánvalóvá. Különösen a saját határaink védelmével kell törődnünk. Aki bosszankodik az élősködők és a potyázók miatt, annak problémája van ezzel a témával, és saját hasonló vonásait elfojtja. Ezeket kell újra felfedezni és tudatosítani magunkban. A tanulnivaló az, hogy nyomuljunk előre az életben, és amikor szükséges, kapaszkodjunk meg a karmainkkal, és maradjunk elevenek a határokig.
|
Hegyi betegségnél a növekvő magassággal egyidejűleg csökken a levegő oxigéntartalma, így a szövetek energiaellátása is koncentrációzavar, eufória, gyengeség léphet fel, a mozgás és a gondolkodás lelassul, elalszunk, és ha nem találnak ránk idejében, meg is halhatunk. Nem felkészült, saját teljesítményeiket túlértékelő hegymászók különösen veszélyeztetettek (3000 méter felett).
Keringési zavaroknál a szövetek vérellátásának részleges vagy általános hiánya érelmeszesedés vagy más érbetegségek következtében. Az alárendelt régiók vagy szervek elzáródása, a fájdalom a nem megfelelően ellátott területeken a szövetek segélykiáltása. Érelmeszesedésnél az energiaáramlás bebetonozódása, az életáradat megkeményedése.
Kötőszöveti daganat esetén a különböző szervek kötőszöveteinek burjánzása, jelentéktelen dolgokkal elfojtani a jelentőseket a kötőszövet felszaporodása a szervek speciális szöveteinek, a működő szövetek a rovására. A cselédek átveszik a hatalmat a szakemberek kárára, mivel az összekötő, támasztósejtek burjánzanak a megfelelő szaktudás hiányának veszélye.
A növényvilág gombái főleg az elhalt szerves anyagokon élnek, de az élő növények elhalófélben levő részein is megtelepszenek. Kifejezett élősködők, amelyek idegenek életéből húznak hasznot, és semmit sem adnak érte cserébe. Ennek a rossz hírnévnek köszönhetően a gomba a különböző spirituális csoportokban a tiltott ennivalók listájára került. Igaz, az állatokon és az embereken élősködő gombák élő struktúrákban telepszenek le, de ezek már meggyengültek, és a degeneráció útján vannak az elhalás irányába. A gombák gyakorlatilag mindenütt megjelenhetnek, ahol a szövetek feladják az életért való harcot, és ezzel egyúttal a halál előhírnökei. Az összes minket sújtó mikroorganizmusnak megfelelő körülményekre van szüksége a támadáshoz. Ezek akkor állnak elő, amikor a szervezetnek lecsökken a védekező ereje. Csak akkor válik egy struktúra megrohamozhatóvá a mikroorganizmusok számára, amikor a szervezet kivonja az energiáját egy struktúrából, mégpedig azzal, hogy törli a tudatban az általa képviselt tematikát. Mialatt a legkisebbek, a vírusok akutan támadnak, a baktériumok az akut és a lappangó eljárásmódokra álltak be, ám ismerik a békés szimbiotikus egymás mellett élés fogalmát is. Ez utóbbira szolgáltatnak példát a bélbaktériumok. A gombák a test védekezésének teljes összeomlásakor a lassú térhódítás taktikáját követve kívülről támadnak, és lépésről lépésre hódítják meg területeiket anélkül, hogy a gazdájukat közben komolyan veszélyeztetnék. Nem hoznak halált, ám (a megtámadott terület számára) jelzik a közeledtét.
A lábgomba egy önmagában véve ártalmatlan élősködő. Nem okoz fájdalmat, és alig akadályozza az embert valamiben. Mégis sokakat keserít el. Éppen a körmeinken telepszenek meg az idegen lények, fitogtatva, milyen kevéssé tisztelik fegyvereinket. A makrokozmosszal összehasonlítva a helyzetet, érthetővé válik a dilemma. Olyan ez, mintha egy számunkra ártalmatlan fegyverekkel érkező rablóbanda támadna meg egy országot, és ott éppen a kaszárnyákban terpeszkedne el. Élősködve és kifelé egy rendkívül kellemetlen megjelenési képet mutatva hatalmába keríti a fegyverrendszert, és lassan, ám folyamatosan nyomul lefelé.