szülés

imocarpus longan

A longánfa gyümölcse nagyon hasonlít a mazsolára, és más szárított gyümölcsökhöz hasonlóan hozzáadásával ízletes sütemények és rizspudingok készíthetők. A gyümölcsöt Kínában már legalább 2000 éve használják az öregedés jelei ellen és szülés utáni élénkítő orvosságként. Ezek mellett az álmatlanságot, a kimerültséget és a szédülést is hatékonyan kezeli. A Lung Jan Zsou elnevezés szó szerint „sárkányszemhúst" jelent.

Felhasználandó része:

Termése

Tulajdonságai:

Édes

Érintett meridián csatornák:

Szív meridián, lép meridián

Hatásai:

Tápláló, nyugtató és gombaölő hatású

Alkalmazása:

• a szív és a lép tonizálására és a szellem megnyugtatására
• a vér táplálására

Adagolása:

6-12 gramm

Együttes alkalmazása:

A szívben fellépő vérhiány okozta szívdobogás és álmatlanság esetén Szuan Cang Zsennel együtt, használják. A chi és a vér élénkítésére és a szív erősítésére alkalmazott Kel Pi Tang főzetben is megtalálható, Zsen Sennel, Huang Csivel, Tang Kujjal, Faj Csuval és más növényekkel együtt. Álmatlanság, feledékenység, szédülés és kimerültség ellen más gyógynövényekkel is kombinálható

Ellenjavallat:

Használata kerülendő, ha tűz vagy nyálkamegrekedés észlelhető.

A sterilitás szaporodási képtelenséget jelent. A sterilitás kialakulhat a gyermekáldás tudat alatti elutasítása következményeként. Az is lehet, hogy azért vágyom gyermekre, hogy az engem körülvevő emberek elvárásainak eleget tegyek, azonban a lelkem mélyén nem szeretném ezt annyira. Azt is hihetem, hogy a gyermekvállalással fogom megtartani a páromat. Sterilitás létrejöhet a következő okokból is: félek a szüléstől, és attól, hogy a szülőszerepet nem tudom majd megfelelően betölteni (félek a felelősségtől, az anyagi gondoktól, terhektől) vagy nem akarom, hogy gyermekemnek ugyanazokat a szenvedéseket kelljen elszenvednie, mint nekem gyermekkoromban. Attól is félhetek, hogy a terhességem alatt azokat az emlékeket kell majd újraélnem, amelyeket anyám érzett, amikor engem hordott a szíve alatt, s amik rám is hatással voltak. Meg kell értenem, hogy bár a gyermek utáni vágyam igen erős lehet, azonban az ezzel kapcsolatos tudatos vagy tudat alatti félelmek úgyszintén. Ezek mértékellenek különbsége az, amely valamerre elbillentheti a mérleg nyelvét, azzal kapcsolatosan, hogy létrejöhet-e a terhesség, vagy sem. Jobban teszem, ha utánajárok, hogy a múltban nem éltem-e meg olyan tapasztalatokat, amelyek szexualitásomban zárlatot okozhattak, legyek akár férfi, akár nő. Egy pszichoterápiás vagy energetikai kezelés nagyon hatásos lehet ilyen esetekben. Az is lehet, hogy nem kell megélnem a szülővé válás tapasztalatát. Nagyon fontos, hogy megvizsgáljam, miből fakad, honnan ered a gyermek utáni vágyam, és bíznom kell a belső énemben, amikor döntést hozok arról, hogy életet adok-e egy gyermeknek, vagy sem.

Azok a nehézségek, amelyek a szülést lassítják, illetve nehezítik, végső soron abból a kísérletből fakadnak, hogy az anya megpróbálja megtartani, nem akarja odaadni a gyermeket. Ugyanez az anya és gyermeke közötti probléma ismétlődik meg később, amikor a gyermek elhagyni készül a szülői házat. Kétszer ugyanaz a szituáció, különböző szinteken, születéskor a gyermek az anyaméh védettségét s később a szülői ház védettségét hagyja el. Mindkettő gyakran lesz nehéz szülés, míg végül elszakad a köldökzsinór. Itt ismét a szabadon engedés témáját érintjük. Mennél mélyebbre hatolunk a kórképekbe és ez által az emberi problémákba, annál világosabb lesz, hogy az emberi élet a bebocsátás és az elbocsátás, szabadon bocsátás két pólusa között ingadozik. Az elsőt gyakran nevezzük szeretetnek, míg a másodikat végső formájában halálnak. Az élet nem más, mint a bebocsátás és az elbocsátás ritmikus gyakorlata. Gyakran csak az egyikre vagyunk képesek, és a másikra nem, néha egyikre sem.

A szexualitás arra készteti a nőt, hogy kinyíljék, kitáruljon, s bebocsássa a „te”-t. A szülés ismét arra készteti, hogy kinyíljon, kitáruljon, ezúttal azért, hogy léte egy részét elbocsássa, hogy az „te”-vé válhasson. Akkor kerül sor a szülési komplikációkra, illetve császármetszésre, ha ez nem sikerül. A túlhordott gyermekeket gyakran császármetszéssel hozzák a világra, a túlhordás a megválni nem akarást jelzi. A császármetszéshez még a következő problémák is vezethetnek, ha a nő attól fél, hogy túl szűk, ha fél a gátszakadástól vagy attól, hogy kevésbé lesz vonzó a férfi számára.

Ezzel ellentétes problémát találunk a koraszülésnél, melyet gyakran idő előtti burokrepedés vezet be. Az idő előtti burokrepedést többnyire idő előtti fájások, és préselés előzi meg. A koraszülés kísérlet arra, hogy a gyermeket kidobjuk magunkból.

A szoptatás jóval többet jelent, mint puszta táplálást. Az anyatej olyan antitesteket tartalmaz, melyek védik a gyermeket élete első fél évében. Ha a gyermek nem kap anyatejet, ezt a védelmet sem konkrétan, sem átfogóbb értelemben nem kapja meg. Ha a gyermeket nem szoptatják, hiányozni fog neki az anyával való bőrkontaktus, hiányozni fog az a védelem, melyet az anya azzal nyújtana neki, hogy magához szorítja. Ha egy anya nem szoptat, ez azt jelenti, hogy hiányzik belőle a készség arra, hogy gyermekét védje, táplálja, személyesen gondoskodjék róla. Ez a probléma sokkal mélyebben el van fojtva azoknál az anyáknál, akiknek nincsen teje, mint azoknál, akik nyíltan bevallják, hogy nem akarnak szoptatni.

A szülés a legnagyobb traumát okozó változásélmény a születendő gyermek számára. Ez egy természetes folyamat. Életet adok a gyermekemnek, akit eddig magamban hordoztam. A szülési fájdalmak különböző félelmekkel hozhatók kapcsolatba, különösen a szüléssel kapcsolatos szenvedéstől való félelemmel, olyan fájdalommal, ami a bennem lakozó gyermekkel kapcsolatos. A kellemetlen érzések és a szenvedés a miatt, is lehet, hogy a születendő gyermekem folyamatosan a bennem lakozó saját gyermeki lényemmel kapcsolatos felelősségre és valóságra fog engem emlékeztetni. Aggodalmaim lehetnek a saját testemből és véremből álló, hozzám tartozó résszel kapcsolatban, amiért felelősséggel fogok tartozni. Sok más szituációhoz hasonlóan, a szüléshez is olyan, többé-kevésbé megalapozott hiedelmek kapcsolódnak, mint például, hogy a szülés szenvedéssel jár (ugyanúgy, mint a „szépségért meg kell szenvedni" hiedelem). Amely nem feltétlenül igaz, főleg a mélyebb tudatállapotokban. Ezek a fájdalmak inkább arra a fájdalmas momentumra emlékeztethetnek engem tudat alatt, amikor a születendő gyermek a fény világából fizikai test formájában az anyag sokkal korlátozottabb világába kerül. Számos más kérdés is felmerülhet: Mi vár engem a gyermek megszületése után? Ugyanolyan vonzónak talál még a társam? Jó anya leszek? Megkapja a gyermekem mindazt, amire szüksége van?

Lehetséges, hogy nem nagyon szeretnék szülni, mert nagyon jó dolgom van, a párom sokkal jobban szeret és kényeztet, mint azelőtt? Mindenestre a szülés egy nagyszerű élmény. Lehetővé teszi, hogy valós képet kapjak arról, hogy hogyan nézek szembe a jövőbeli változásokkal és az átmeneti állapotokkal. Bízom magamban, tudatában annak, hogy minden erőm és energiám megvan ahhoz, hogy világra hozzak egy gyermeket, és hogy megfelelően törődjek vele a későbbiekben.