szamárköhögés

Bodza, földi (Sambucus ebulus Gyalogbodza)

Kúszó gyöktörzs, melyből néha 1 méternél is magasabb szár nő ki. Nagy levelei kihegyezettek, szára évről évre elhal.

Nálunk utak, árkok, töltések mentén mindenütt megterem.

Bogyói (ebuli bacca) képezik a drogot. Néha gyökerét és fáját is felhasználják.

Hatóanyaga: almasav, gyanta, csersav stb.

Izzasztó, vízelethajtó, vízkórságnál kitűnő kiválasztó, vesebajnál kitűnő öblítő. Köhögési ingert oszlat. Befőzve jó hashajtó. Nagy adagot venni belőle veszéllyel járhat. Asztma és szamárköhögés, tüdőtuberkulózisnál ősrégi időtől használják. Külsőleg főzete jó toroköblögető, daganat fellépése esetén.

A porított drog ugyanezt a célt szolgálja.

Ciprus mag (Artemisia ciha. Gilisztamag)

A virágbimbó kinyílás előtt képezi a drogot.

Santonin anyagának van féregirtó hatása. Orsógiliszta, orsóféreg ellen alkalmazzák (galandféreg (taenia) ellen hatástalan). Görcsökre való hajlamosságnál, éjjeli ágybavizelés, ellen is adják.

Gesztenye, szelíd (Castanea sativa. Jóféle gesztenye)

Olajbarna hasadozott kérgű. Kis-Ázsiában honos, de nálunk a Dunántúlon is megtermő magas fa, mely szereti a kovasavat tartalmazó, mész-szegény talajt, enyhe éghajlatot. Levele lándzsás, kemény, keskeny, alul molyhos. A barka halványsárga.

A drogot levelei képezik (castaneae folium).

Hatóanyaga: cseranyag, glycosida, zsír, pektinanyagok.

Elsősorban görcsök és szamárköhögés ellen használják. Gyümölcse és kérge ezen kívül gyomor, bélhurut, orrvérzés, vérköpés, lumbago (ágyékzsába) gyakran használt gyógyszere.

Levelének főzetét görcsös köhögés, kivonatát szamárköhögés ellen rendelik.

Gyümölcsének héja csersav tartalmánál fogva a hasmenés házi-szere.

Golgotavirág, Krisztus koronája, Passiflora incamata

Ez a virágos kúszónövény kereszt alakú hármas levelei és a töviskoszorút jelképező koronája alapján kapta egykor a golgotavirág, Krisztus koronája nevet. Mi csak dísznövény változatát ismerjük, azonban az Andok indiánjai körében gyógynövényként volt ismert. Frissítő, nyugtató teát főztek a leveleiből, ugyanezeknek a leveleknek az őrleményét borogatás formájában vágott és zúzott sebek gyógyítására használták. A 19. században az álmatlanság, a nyugtalanság, a menstruációs fájdalmak, a hasmenés, az epilepszia és, a szamárköhögés elleni gyógyszernek tekintették. A levelek kipréselt levét bőr felszíni kezelésére (égés, forrázás) és fogfájás enyhítésére használták. Napjaink gyógynövény-szakértői elsősorban nyugtatónak és fájdalomcsillapítónak ajánlják.

Trópusi növényként évelő gyökeréről ágazó, gyorsan kúszó és növekvő indákat fejleszt, amelyek akár 9 méteres távolságra is elkúszhatnak. A matt zöld színű, 3-5 szegmensre tagozódó, mélyen hasogatott és csipkézett levelek 10-15 cm hosszúra is megnőnek. A mintegy. 7 cm átmérőjű, enyhe bíborvörös árnyalattal színezett, édes illatot árasztó fehér virágai májusban nyílnak, majd tojásnyi sárga vagy narancssárga, ehető, édes gyümölcsöt teremnek. Előfordulási helyein magról, zölddugványozással vagy őszi gyökérhajtással egyaránt jól szaporítható.

A golgotavirág olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek nyugtató hatással, más összetevői, pedig potenciát is serkentő hatással rendelkeznek. Több kutató szerint a növény „összetett hatást gyakorol a központi idegrendszerre. Ezért Európában számos nyugtató és fájdalomcsillapító készítmény alapanyaga.

Elsősegélyként kisebb vágott sebekre, gyengébb, kisebb égésekre morzsolhatjuk a leveleit. Forrázatát (ízletes és nyugtató, altató és szívroham-megelőző) úgy készítjük, hogy egy teáskanálnyi szárított golgotavirág levelet egy csésze, forró vízben 10-15 percig áztatunk. Terhes és szoptató nőknek nem ajánlott.