szájöblítő

Apróbojtorján (Agritnonia eupatoria. Párló, agármony, bojtorjánospárló, királynéasszony káposztája, patikai párlófű)

Mirigyektől pontozott szára 1 m magasra is megnő. Levelei hosszúkásak, fűrészesek, fonákján szőrösek, aranysárga virágai fürtökben fejlődnek. Termése horgas sörtével van borítva, úgyhogy mellette elhaladva emberre, állatra kapaszkodik.

Hazánkban mindenütt száraz, homokos területeken, vadon fordul elő.

A fiatal szárított növényt használjuk fel, agrimoniae herba.

Hatóanyaga illóolaj és nyomokban csersav.

A máj- és epe tevékenységét szabályozó. Húgysavas kórhajlam és makacs reuma, a végtagokban fellépő szaggatás esetében (ilyenkor fürdő alakjában). Vesekő és vesehomok képződésre hajlamos egyéneknek ajánlják, elsősorban, mint megelőzőt. Inulával és amikával együtt fehérfolyást csökkentő. (Urbatis) Krónikus májbajnál, bizonyos epekő betegségeknél (cholelithiasis) a legrégibb idő óta használják 5 gr fűből 1/2 1 vízzel készült főzetét. Igen előnyösen használható, mint női vérzést csillapító, a bélcsatorna és hólyag renyheségét mulasztó háziszer. A nők vizelettarthatatlanságánál és a gyermekek ágybavizelésénél (Enuresis nocturna) 4-10 gr 1/4 1 vörös borral készült főzetét használjuk. Az egész fű sűrű főzete gégehurut ellen.

Mint elsőrendű torok- és száj öblítővíz is ismeretes, amikor rendesen egyenlő rész zsályafűvel készül belőle főzet, amelyet tengerihagyma-szörppel szoktak ízesíteni. Ezt a főzetet mandulagyulladás, garatgyulladás és szájpenésznél is adhatjuk. A csecsemő szájpenészénél apróbojtorjánfű, kerek mályvalevél és szamócalevélből készült teát szoktak felhasználni.

A friss növény kellemes illatú, szárazon szagtalan, íze keserűen fanyar és összehúzó. Népgyógyászati alkalmazását a külső használatban, majd teljes egészében az orvosi gyakorlat is átvette.

Fillérfű, Pénzlevelű lizinka Lysimachia nummularia

Szárai a földön fekszenek, levelei kerekek, átellenesek, virágai sárgák. Nedvesebb helyeken, árkokban, vizek partján, erdei tisztásokon található. A föld feletti részek (Herba lysimachiae) májustól július végéig gyűjthetők, lehetőleg füves helyekről, hogy minél kevésbé legyenek sárosak, utóbbi esetben közvetlenül gyűjtés után alaposan meg kell mosni. Könnyen szárítható árnyékban, 30-35 fokos helyiségekben.

Tartalmaz szaponinokat, procianidineket. Külsőlegesen használják meleg párakötések, borogatások alakjában, reumás fájdalmakban, idegzsábában, zúzódások törések utáni állapotok kezelésében. Antibiotikus és gyulladáscsökkentő hatású, ezért felhasználható bőrgennyesedéses betegeknél a fürdővíz adalékának formájában, a nagy hajlatok idült bőrfertőzésében (eritrazma): 10%-os vizes főzetét teszik a fürdővízbe.

A száj nyálkahártyájának gyulladásaiban (sztomatitisz), fogínygyulladásban (gingivitisz), fogágy betegségben (paradentózis) öblögetőszer.

Keskenylevelű kasvirág, Echinacea angustifolia, bíbor kúpvirág

Amerikai gyógynövény, amelynek jótékony hatását ma elsősorban az európaiak élvezik – így jellemzik mostanában. A kasvirág volt a fennsíki indiánok legfontosabb gyógyszere. Gyökeréből pépes borogatásokat készítettek mindenféle sebesülésre, rovarcsípésre, kígyómarásra. De szájöblítőként is használták fog- és ínyfájdalmakra, teaként fogyasztották megfázás, himlő, kanyaró, ízületi gyulladások ellen. Hírneve tulajdonképpen Amerikában a különféle gyógymódokat valló orvosoknak esett áldozatul. Az antibiotikumok időszakában szinte el is felejtették, míg végül a természetes gyógymódok terjedésével fontos gyógyszeripari nyersanyag lett, ugyanis gyöktörzse az egyik leghatékonyabb növényi eredetű immunerősítő szer.

A keskenylevelű kasvirág (Echinacea angustifolia) vaskos bíborzöld szárú, keskeny, hegyes, szőrös levelű, fekete gyökerű, egyenesen növő. Nyáron virágzik, gyöktörzses, évelő. Barna és kúpos közepű fészkének sugárvirágai rózsaszínűek.

A bíbor kúpvirág (Echinacea purpurea) zöld hegyű, bíborpiros sugárvirágú, ezek kevésbé lehajlók, mint a keskenylevelű kasvirág szirmai. E két faj keresztezésével számos hibridet hoztak létre, amelyeket az eredeti lelőhelyeken kívül is termeszthetnek. Gyógyhatásaik hasonlóak.

Káros mellékhatások nélkül fokozza a szervezet ellenálló képességét, baktérium-és vírusölő hatású. Fertőzéses és allergiás eredetű megbetegedések, kötőszöveti gyulladások, megfázás és influenza, gombafertőzések gyógyítására alkalmas. Fontos szerepe van az AIDS-elleni kutatásokban, a reumatikus ízületi gyulladások kezelésében és ígéretes a rák elleni hatása, mivel segít a fehérvérsejtek megóvásában.

Az eredetileg az ókori Egyiptomban a balzsamkészítés alapanyagaként használt mirha a bibliai idők legfontosabb illatszerévé vált, amelyet a test illatosítására, temetési szertartásokhoz és a rovarok elriasztására egyaránt felhasználtak. Ma leginkább a fogszuvasodás és a fogínysorvadás megelőzésében vehetjük hasznát. Már a bibliai idézetek is említik a mirhát, az alacsony növésű közel-keleti fa kérgének repedésein kiszivárgó, átlátszó vagy vörösbarna színű, könnycsepp alakban megkeményedő illatos gyantát.

A görög hiedelmek szerint a mirha az asszír király, Thesis lányának, Myrrhának könnycseppjeiből jött létre. Myrrha nem volt hajlandó a szerelem istennője, Aphrodité szolgálatába lépni, s az engedetlenségen haragra gyúlt istennő, büntetésből apja és lánya elméjét megzavarva, arra kényszerítette őket, hogy együtt háljanak. Szörnyű tettét felismerve Thesis meg akarta gyilkolni gyermekét, ám ekkor az istenek a lányt, hogy életét megmentsék, fává változtatták. A fakéregből gyöngyöző könnycseppek a leány bánatát jelképezik.

Az ókori görög és római filozófusok a mirhát sebek kezelésére, emésztési betegségek gyógyítására és menstruációs panaszok enyhítésére használták.

Évszázadokkal később a mirha elsősorban a fogínyvérzés, a száj fekélyes megbetegedései és a torokfájás kezelése terén nyert jelentőséget. Későbbi természetgyógyászok meghűlés és mellkasi fájdalmak kezelésére szolgáló köptetőként javasolták.

A XIX. század amerikai orvosai a mirhát külső fertőtlenítőszernek tekintették, amelyet fájdalomcsillapítóként és gangrenális fekélyek kezelésére alkalmaztak. Gyógyszerként emellett megfázás, gégegyulladás, asztma, bronchitis, torokfájás, emésztési zavarok, gonorrhoea, fogszuvasodás és a rossz lehelet kezelésére adták. Arra is figyelmeztetnek, hogy nagy mennyiségben alkalmazva erős hasmenést, izzadást, fejfájást, hányást, valamint fokozott szívdobogást okozhat.

Napjaink gyógynövényszakértői a mirhát por alakban előzőleg jól kimosott sebek fertőtlenítésére ajánlják, de szájöblítőként a torokfájás, a megfázás, a fog- és ínyfájdalmak, a köhögés, az asztma és a mellkasi panaszok kezelésére is alkalmazzák.

A mirha hatásai

Az elmúlt évezredek tapasztalatai alapján a mirhát továbbra is, mint szájfertőtlenítőt használhatjuk.

Szájöblítő

A mirha szövetösszehúzó hatású tanninokat tartalmaz. Kínai kutatók a növényben emellett baktériumölő hatású anyagokat is találtak, s egy indiai szakértő gyulladáscsökkentő hatását is kimutatta. A szájöblítőkben mindezek a hatások előnyösen alkalmazhatók. A mirha keserű, de frissítő ízű, amely a gyulladásokat is enyhítheti, illetve a fogínygyulladást (az ínysorvadás kezdeti formáját) kiváltó baktériumokat is pusztítja. Ezen hatása miatt a mirha több kereskedelmi szájöblítő hatóanyagaként is szerepel.

Fogkrém

Az Európában használatos fogkrémekben gyakran találunk mirhát, amelyet főként a fogszuvasodás megelőzésére visznek be a készítményekbe. Az Egyesült Államokban az egyetlen mirhát, tartalmazó fogkrémet csak a természetgyógyászati boltokban vásárolhatjuk meg.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok:

Bár nem bizonyított, hogy a mirha méhösszehúzódásokat okozna, terhes nők már pusztán menstruációs serkentő hatása miatt se használják.