termékenység
|
A termékenység tudat alatti elutasítása kétoldalú orchitis által, egy különlegesen fájdalmas konfliktus bontakozik ki a férfiasság színpadán.
Amit tenni kell! Bátran nézzünk szembe férfiasságunkkal, éljük ki agresszív kreativitásunkat termékeny ötletek kidolgozásában, megvalósításában. Kössünk békét férfiúi mivoltunkkal, és vállaljuk az ezzel járó kötelezettséget.
A férfias-fallikus erő agresszív érvényesülésének elfajulása, az elfajult bőrsejtek vad, kíméletlen, burjánzásos növekedése, szinte mindig a pénisz fejétől indul. A férfias érvényesülés és szaporodás olyannyira letért ősi fejlődési útjáról, hogy az elfelejtett, elfojtott tartalmakat a test kénytelen érvényre juttatni. A szellemi lelki fejlődés mélyen megrekedt ezen a területen, és most agresszív módon és rendezetlenül nyilvánul meg, a rák által a fallikus területen, a testben valósul meg az, amire a megfelelő tudati síkon lelkileg volna szükség.
Amit tenni kell! A férfias érvényesülésre, a szexuális-fallikus magatartásra és általában véve a nemiségre vonatkozó ősi, átörökített szokások és tradíciók radikális megkérdőjelezése, adott esetben kíméletlen lerombolása. Nyitottá válni a férfiasságot és a termékenységet érintő egyéni elképzelésekre és rendhagyó, vakmerő ötletekre, ezeket bátran és szabadon felvállalni és megélni. Visszaemlékezni a szexualitásról, a férfiasságról és a termékenységről szóló korai álmokra, célokra, elképzelésekre és vágyakra, ezek tudatos újraélesztése és megvalósítása. A külső fronton való harcot szellemi lelki síkon kell megvívni, azzal a tudattal, hogy nincs semmi vesztenivalónk, merítsünk bátorságot önmagunk megvalósításához, saját utunk megtalálásához. A növekedési impulzusokat a test szintjéről oldottabb síkokra terelni. Lelki spirituális szinten kifejezésre juttatni önmagunkat, ahelyett hogy hagynánk, hogy testünk magától „szólaljon meg". Felismerni annak szükségességét, hogy át kell váltani a testi, tehát életveszélyes síkról a kihívásokkal teli, de életmentő szellemi lelki síkra, ahol a kreativitásra, a fejlődésre és a kiteljesedésre kell összpontosítani. Felfedezni a határtalan szerelmet, szeretetet, félretenni az önmagunk által kialakított és a másoktól átvett normákat, és csakis a saját törvényeinknek elkötelezetten élni, megtalálni önkifejezésünk lehetőségeit.
Amit tenni kell! Fogadjuk el magunkat nőnek, pubertáskori rituálék, kibékülés a polaritással az erre vonatkozó gyakorlatok segítségével („legyen inkább forró vagy hideg, a langyosat kiköpöm"). Elkötelezett elfogadás és befogadás, lelkes odaadás és ajándékozás, legyünk őszinték önmagunkkal és árnyoldalainkkal szemben, hagyjuk el a testnélküli tisztaság „elefántcsonttornyát", ismerjük el a női, anyai princípiumot. Ismerjük meg és értékeljük a Venusszal kapcsolatos témákat, tanuljuk meg élvezni a beteljesülést, nyújtó érzékiséget, éljünk az odaadás megváltott tisztító gyakorlataival, mint a böjtölés, az izzadás, a kiválasztás (a hánytatás régi természetgyógyászati módszer). A szigor és következetesség gyakorlatai, lelkigyakorlatai, próbaképpen vonuljunk el egy „kolostorba”, hogy megélhessük az aszkézist, ne meneküljünk a polaritás elől, hanem kíséreljük meg legyőzni a fejlődési utunknak megfelelően, az egység segítségével. Törekedjünk következetesen az egységérzés megtapasztalására és a csúcsélményekre, gyakorlatok a pólusok közötti súlypont megtalálására, tai chi gyakorlatok, agyagozás forgó koronggal, mandala festés és meditáció, pszichoterápia, hogy kibéküljünk saját kerekségünkkel és termékenységünkkel. Megbékélés a női léttel, váljunk (érett) nőkké azáltal, hogy felfedezzük önmagunkban a nőiesség erejét, és fogalmazzunk meg ehhez távlati terveket is (pl. gyermeket foganni = életet adni). Dolgozzuk fel (rituálisan) a pubertáskori változásokat, hagyjuk hátra a gyermekkort és a fiatalkorúságot, élvezetes, ugyanakkor lelki és testi befogadással és odaadással járó szerelembe esni. Értékeljük az eksztázist (pl. szex), miáltal ízelítőt kapunk az egységből, béküljünk meg az egységgel, a megjelenési formák mindent átfogó összességével, amely az árnyékterületeket is magában foglalja.
Amit tenni kell! Saját magunknak kell a gyermek utáni vágyunkat kifejezésre juttatnunk, az ellenpóluson türelmesnek lenni a gyermekvállalást illetően. Kivárni a megfelelő pillanatot, a megfelelő helyet esetleg a megfelelő párt, a terhességgel szembeni tudat alatti ellenállást tisztázni magunkban, valódi gyümölcsöt érlelni. Termékenységünknek különleges oldalait máshol, az élet szokatlan területein is kamatoztatni, szellemi termékenység, az életerőt különleges módon áramoltatni. Meg kell tanulnunk segíteni magunkon, a kívülről jövő segítség elfogadása. Kivárni a megfelelő pillanatot, önálló, szokatlan, sajátos kreatív utakat bejárni, szívünk összes szeretetét energiáját beletenni egy gyermekbe, legyen az valódi gyermek vagy a kreativitás más megnyilvánulása szellemi gyermek, gyermekáldás más szinteken. |

Heregyulladás esetén harc a termékenység és a kreativitás területén, például ha nem akarjuk bevallani saját magunknak, hogy gyermeket szeretnénk, vagy nem szeretnénk.
Hímvessző daganat (péniszrák) esetén leggyakrabban a makkon, illetve a fitymán alakul ki a daganat a lándzsa a pénisz hegyének agresszív módon történő elpusztítása, rombolás a hatalom eszközének teljes megsemmisüléséig. A péniszrák szinte minden esetben a fityma belső részének hosszan tartó, krónikus gyulladására, gyulladás vezethető vissza, amelynél a smegma, fitymaváladék is szerepet játszik tisztaság témaköre.
Kóros soványság vagy anorexia nervosa esetén a leányból nővé válás megtagadása, konfliktus a következő területeken: a szellem és az anyag, a tisztaság és az ösztön, a vágyakozás és az aszkézis, az éhség és a lemondás, valamint az egocentrizmus és az odaadás között. Félelem az orgazmus során szerzett tapasztalatoktól (az egység megtapasztalásától), ezzel egyidejűleg azonban az egyesülés utáni vágy is megjelenik, a beteljesületlen vágyakozás küzd az aszkézis utáni sóvárgással, félelem az elevenségtől, eközben mohó vágyakozás az elevenre, az életszerűre. Cél a tisztaság és az átszellemülés, a szemérmesség és a nem nélküliség, az anyagnélküliség, az aszkézis, mint eszménykép, minden élvezetet (szerelmet, étkezést) megvonunk magunktól. Nemet mondunk a testiségre, úgy elvékonyodunk, hogy szinte „elpárolgunk", menekülés a tisztátalannak tartott polaritás és a nőiességgel együtt járó gyötrelmek elől. Félelem a testi szerelemtől, ellenállni a szexualitásnak, a nőiességnek és az anyaságnak, undor a nőiességtől és annak minden formájától (befogadás és elfogadás), gondoskodás utáni vágy, hatalomvágy, tudattalan lázadás az uralkodó női modell ellen.
A méhen kívüli terhesség gyakran a fiatalkori összeragadt méhkürt adnexitis következménye. Az anyaság időszakát fiatalkori, feldolgozatlan problémák árnyékolják be, a petesejt túl korán fészkeli be magát, türelmetlenség a terhesség körül, se magunknak, se a petesejtnek nem hagyunk elég időt a kifejlődésre. A termékenység rossz helyen történik meg a méhen kívül, félrevezetett kreativitás, kettős kötés. Egyik részről az anya akarja a terhességet, másfelől azonban nem hagy életteret a születendő gyermek számára, sem a gyermeknek az új életnek, sem saját magunknak nem adjuk meg a lehetőséget az élethez. A méhvérzés elvérzés veszélye a terhesség közepette nem megfelelő szinten, a méhkürti terhesség esetén azonban a belső szétszakadás veszélye fenyeget a méhkürt szakadása, külső segítségre szorulunk amennyiben nincs spontán vetélés, elengedhetetlen az operatív beavatkozás.