torokfájás

A torkommal nyelem le a valóságot, azon keresztül veszem magamhoz az életet, amely számomra a levegőt, a vizet és a táplálékot jelenti. A torkomon keresztül adok hangot az érzéseimnek, amelyek a szívemtől a hangszálaimig jutnak el. A torok kétirányú hidat képez a fejem és a testem között, a lélek és a fizikai világ (test) között. Ha fáj a torkom, akkor a miatt érezhetek bűntudatot, hogy bizonyos dolgokat kimondtam, vagy azt gondolhatom, hogy hangot kellett volna adnom valaminek. Ez olyan, mintha a fájdalommal büntetném meg magamat. Talán ideje annak, hogy elmondjam, mi van bennem, mit élek meg, így megszabadulhatok tőle. A torkom akkor is begyulladhat, ha elnyomom a dühömet, és ez az érzés „felmegy" a torkomig. Ha nem mondom el azt, amit igazán szeretnék, vagy ha konfliktust élek meg az önkifejezésemmel kapcsolatosan, akkor a torkom megérzi ezt az elfojtást. A torok az önmegnyilvánulás, önkifejezés eszköze, ha nehezen nyilvánulok meg, akkor lehetséges, hogy ezt azzal akarom kompenzálni, hogy tekintélyelvű, szigorú leszek magammal és másokkal szemben is, amely korlátozza az energiáimat ezen a téren. A torok streptococcus baktérium általi megfertőződése az egyik leggyakoribb fertőzési forma. Ez irritációt és visszatartott energiát jelez. A torok az élet fogantatását, elfogadását is jelképezi, ha torokbántalmaim vannak, akkor az azt is jelenti, hogy nehezen fogadom el az életemet. Ha nehezen nyelek, akkor feltehetem magamnak a kérdést, hogy kit vagy mit, milyen helyzetet nem birok lenyelni, vagy miről érzem azt, hogy köteles vagyok lenyelni, még akkor is, ha ez nekem nem felel meg (olyasvalami lehet, amely ellentétes az elveimmel). Ilyen esetben megpróbálhatom elvágni magam a fizikai valóságtól, talán az alól a kötelesség alól akarok kibújni, hogy érvényre juttassam önmagamat, az igényeimet, és ugyanakkor félek változtatni az életemen. A torokcsakra és a szexcsakra közvetlenebbül függenek össze egymással. Mindkettő a kreativitáshoz kapcsolódik: a torokcsakra a gondolataim kreativitását, a szexcsakra, pedig az anyagi kreativitást, teremtést képviseli. Így ez a két energiaközpont a kommunikációhoz is köthető, a hangom segítségével a gondolataimat közvetítem, és a szexualitásommal a fizikai világban, testi szinten fejezem ki az érzéseimet.

A torokcsakra betegségei szinte mindig a beszédproblémákban jelentkeznek. A köhögés, a torokfájdalom és a rekedtség mindig akadályozza a beszédet, ezért a következőkben felsorolt betegségek arra irányítanak, hogy maradjunk egy kicsit csendben. Nyugati kultúránkban sok energiát veszítünk a meggondolatlan beszéddel. Szinte mindig beszélünk, s ez elvonja a torokcsakra energiáit egészen addig, amíg a tipikus megfázásos betegségek véget nem vetnek ennek. A nyugati társadalom verbális kultúra, tehát energiáit a torokcsakrára építi.

A torokcsakra problémái gyakran abból származnak, hogy olyan érzelmi impulzusokat nyomunk el magunkban, amelyek kiabálásra, zokogásra, sírásra vagy dühöngésre indítanának. Az elnyomott érzések elzárják a torokcsakra energiaáramlását.

A torokcsakra fiziológiája

A torokcsakrához tartozó pajzsmirigy thyroxint, és egyéb olyan hormonokat termel, amelyek serkentik a sejtek aktivitását. A pajzsmirigy hibás működése akkor tűnik fel, amikor aktívnak kellene lennie: a pubertáskorban és a változó korban. A pajzsmirigyet nagyon nehéz orvosilag (allopátiásan) kezelni. A torokcsakra-gyakorlatok segítenek harmóniában tartani vagy harmonizálni a pajzsmirigyet.

A pajzsmirigy hormonjai, a thyroxin és a trijodthyronin szabályozzák a szervezet energia- és hőháztartását. Ehhez jódra van szükségük, amit általában a táplálékból nyernek.

A torokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

Asztma: Az asztmás betegek gyakran gondolják, hogy nincs elég terük az önkifejezésre, vagy nem értik meg őket. Az asztmarohamokkal felhívják magukra a figyelmet, és így próbálnak meg kommunikálni környezetükkel. Az asztma végül is azzal a szabadsággal függ össze, amelyre az önkifejezéshez van szükségünk – ez, pedig a torokcsakra klasszikus témája

Bronchitis: Dohányosoknál gyakori. Sokan azért dohányoznak, hogy elnyomják a beszédet. Egy másik lehetséges lelki ok, hogy az illető ki akarja mondani a véleményét, de nem meri, így köhögésbe menekül. A torokcsakra gyakorlatokkal meg lehet előzni a bronchitist.

Fülproblémák: A fül a hallás és az egyensúly szerve. Aki például stressz miatt billen ki egyensúlyából, az gyakran szenved hallásproblémáktól. A fülproblémák szinte mindig arra utalnak, hogy nem hallgatunk sem belső hangunkra, sem mások véleményére. Ezzel ismét a hallásnál és hallgatásnál vagyunk, a torokcsakra egyik fontos témájánál.

A fülcsengés (tinnitus) és a fülzúgás azt jelzi, hogy az érintett nem akarja meghallani belső hangját. Ez tipikus torokcsakra probléma. Minden fülproblémánál segítenek az ide vonatkozó, rendszeresen végzett meditációs és légzőgyakorlatok.

Köhögés: Hasonló összefüggések illenek rá, mint a megfázásos tünetekre, amelyek közé a köhögés is tartozik. A köhögés gyakran azt jelenti, hogy el akarjuk mondani a véleményünket. Az akut köhögésnél csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat kell végeznünk.

Légzési nehézségek: A lélegzet életerő, amit az indiaiak pránának neveznek. A légzés köt össze bennünket a világgal, az életenergiával és Istennel. A héber felfogás szerint Isten életet lehelt az anyagba, így vált az emberré. Ha megtörjük azt a kapcsolatot, amely összeköt azzal, ami nagyobb tőlünk, akkor légzési problémáink lesznek.

Mandulagyulladás: E betegség tanulási feladata, hogy egyértelműen jelezzük, mit fogadunk el, és mit nem. A gyulladás mindig azt jelenti, hogy problémák vannak az agresszióval, ezért ilyenkor a köldökcsakrával is kell foglalkozni.

Megfázás: A köhögéssel és náthával együtt járó megfázás arra utal, hogy az illető kiürült, túl sokat adott magából. A megfázás nyugalomra kényszerít, ezért használjuk ki ezt a betegséget arra, hogy kipihenjük magunkat és semmit, sem csinálunk. Csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat végezzük ez idő alatt.

Nyakfájdalmak: Sokszor a ki nem mondott gondolatok, érzések, vagy azok a félelmek okozzák, amelyek nyomasztják az érintettet. Mivel csak ritkán mondhatunk ki mindent, kultúránkban sokan szenvednek nyakfájástól. Itt különösen nagy segítséget jelentenek azok a csakrához tartozó gyakorlatok, amelyek ellazítják a nyakat.

Nyelvproblémák: Azok, akik gyakran harapnak a nyelvükbe, vagy más módon sértik meg, sokszor túl szégyenlősek, vagy gyávák bizonyos dolgokról beszélni. A torokcsakra tanulási feladata, az őszinte és nyílt kommunikáció, nekik még nehezen megy.

Pajzsmirigy problémák: Az alulműködés a változásokkal szembeni lustaságunkat, ellenállásunkat jelzi. A túlműködés viszont azt mutatja, hogy egyszerre akarunk túl sok mindent tenni, és nem tudjuk kiválasztani a valóban megfelelő kifejezési módot. Fel kell tehát állítanunk a határainkat. Egyik esetben sem használjuk megfelelően a torokcsakra energiáit. Az ide tartozó gyakorlatok különösen a pajzsmirigyproblémáknál segítenek.

Rekedtség: A beteg elveszti a hangját, mivel valamit nem tud kifejezni. Ilyenkor a belső hangjára kell hallgatnia. A rekedtség arra utal, hogy a torokcsakrán keresztül túl sok energiát adtunk le, és keveset hallgattunk.

Sclerosis multiplex (SM): Christine Page, angol orvosnő szerint a torokcsakra zavaraira vezethető vissza. Nézete szerint ezek a betegek túl analitikusan reagálnak. Állandóan visszafojtják érzelmeik kifejezését, és különösen a frusztrációkat és a negatív érzéseket nem tudják szóban kifejezni.

Szájbetegségek: A gyulladás például a kifejezés gátoltságára utal. Az egyéb szájproblémák szintén az érintettben rekedt agresszióra utalnak, amely mérgező is lehet.

Szájszag: A gyomorból ered, és rossz emésztésre utal. Feladatát tekintve távolságot teremt. A torokcsakra – gyakran a szexcsakrával együtt – azt mondja: „Ne gyere közel!" Meg kell vizsgálnunk, hogy szükségünk van-e erre a távolságra, vagy sem. Azt is kérdezzük meg magunktól, hogy kit akarunk távol tartani.

Torokfájás: Az elnyomott félelmekkel és dühvel függ össze. Az ilyen félelmek a nyak és a tarkó egész területén megnyilvánulnak. A torokfájás minden típusánál foglalkozni kell a torokcsakrán kívül a köldökcsakrával is.

Tüdőproblémák: A szabadság és a kommunikáció témáira utalnak. Ha az érintett úgy érzi be van korlátozva, és nincs elég szabadsága, akkor ez hosszú távon károsítja a torokcsakrát, ami később azt eredményezi, hogy a tüdők nem kapnak elég életenergiát. Itt is felléphet azonban a torokcsatira alapproblémája, vagyis az, hogy az illető túl sokat akar beszélni, de nem képes meghallgatni másokat.

A torokcsakra zavarára visszavezethető lelki problémák

A torokcsakra betegségei lelkileg az önkifejezéssel, ezen belül is a gondolatok kifejezésével függnek össze. A torokcsakra birodalmába tartoznak azok az új elgondolások, amelyek – Heinrich von Kleist szerint –beszéd közben születnek: A régit elengedjük, és helyet adunk az újnak.

A torokcsakra zavarával küszködőknek pontosan ez megy nehezen. Nem akarják elengedni a régit, s így nem tudnak helyet adni az újnak, a növekedésnek. Így jellegzetes zavarok jönnek létre: az illető gyakran kér elnézést, mogorva és rosszkedvű. Az ilyen ember zavaros és kusza. A torokcsakra tipikus zavara a racionalizálás, amikor az ember önmagát és másokat, a tetteket és az érzéseket intellektuálisan akarja megmagyarázni. Ezzel elveszti rugalmasságát és megmerevedik.

Torokfájás esetén az átjáróért, a torkunkért testünk egyik életfontosságú kapujáért folyó küzdelem, lázadás a rendőrkapitányságon, mandula, ahol a szűk bejáratot őrzik. A nyelés fájdalmas és ellenállást vált ki, már nem akarunk mindent elfogadni, lenyelni, túl sok minden van a nyakunkban, sok ki nem mondott dolgot lenyeltünk.

Amit tenni kell!

Torokfájás esetén határozottan védjük meg a belsőnkbe vezető utat, határozottan tagadjuk meg bizonyos dolgok elfogadását. Érezzük a kellemetlen dolgok és igazságok lenyelésekor keletkező fájdalmat, és merítsünk belőle erőt. Tegyünk fel önkritikus kérdéseket magunknak azokról a dolgokról, amelyeket már nem vagyunk hajlandók többé lenyelni, merjünk hangosan kritizálni, kimondani a véleményünket. Legyünk figyelmesek, ne nyeljünk le mindent meggondolatlanul.

Az őszi, téli időszakban az egyik leggyakoribb tünet a torokfájás. A panaszokat a torok vagy más néven garat gyulladása okozza, amit általában vírus- vagy baktériumfertőzések, ritkábban sérülések váltanak ki.

A laryngitis ismertebb neve a torokfájás, torokgyulladás. Minden, a torkomat eltorlaszoló, blokkoló érzelem, érzés vagy energia az orromon vagy a számon keresztül került be a testembe. Az is lehetséges, hogy ezek lényem legmélyéről származnak, és a torok közelében zárlatot okoznak. Ezek gyakran olyan érzések, vagy helyetek, amelyeket lenyelek, elfojtok, és nehezen fogadok el. Tehát érzem (orr), hogy valami nem működik vagy nem „szívok fel”, hogy nem „fogyasztok el” (száj) bizonyos energiákat. Néha ezek ugyanazokat az érzéseket jelentik, amelyek egy nátha kapcsán erősödnek fel.

Ezek az érzések azonban sokkal mélyebben érintenek engem, sokkal közelebbről érintik a belső lényemet, mint egy egyszerű nátha esetében. Tehát meg kell vizsgálnom azt az érzést, amely zárlatot okoz a torkom közelében, azért hogy elfogadhassam és elengedhessem azt.