táplálék

Angina pectoris a szívinfarktus első lépcsőfoka. A szív túl kevés táplálékot, energiát, oxigént kap, elszorul a koszorúér görcsbe rándulásának hatására.  Az energiaellátást biztosító útvonalak bebetonozódnak, „szűkkeblűség", szűkség = félelem: angina, a szív megkeményedik, kővé válik: „kőszívű"; „hatalmas kő ül a mellén". Az illető hatalmi törekvések és az egó áldozata, a megsemmisülés érzése, szorongató, nyomasztó élethelyzet, a bal, vagyis a női oldal segélykiáltása, belső harcok és görcsök a „szívügyekben", a szív, mint egyfajta „zsiványbarlang", megtelik gyűlölettel, haraggal és könnyekkel.

Amit tenni kell!

Nyugalmat engedélyezni magunknak, életünket a szív ügyeire fordítani. Hallgatni a szív szavára, meghallani, amit mondani akar nekünk, bevallani magunknak félelmeinket és a gyűlölet érzését, saját „szűkösségünk" megismerése központi kérdésekben, önmagunk elfogadása. Megtanulni „szívet lágyítóan" sírni, nem csinálni „zsiványtanyát" a szívünkből, saját középpontunkra és az élet lényeges momentumaira koncentrálni, a szív finomabb rezdüléseire is odafigyelni, mandala meditációk és -gyakorlatok, tai chi.

Odafigyelni a szívre, és életünk középpontjává tenni azt, a középpont körül forogni, „táncolni a tűz körül". Távolabbi cél az ellenpóluson, helyet csinálni a szív számára, kitárni a szívünket mások felé, és igényeiket figyelembe venni, „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", így a szívünk is új táplálékot kap, és képessé válik önmagából táplálkozni, kinyílni a szív bensőséges és bátor rezdüléseire.

Az anorexia az élet teljes tagadását jelenti. Undorodunk mindentől, ami a „rusnya" testünkbe kerül azért, hogy táplálja azt. Ez az érzés utálattá is átalakulhat. Több életszimbólum is létezik: a víz, a táplálék, az anyaság (anya), szeretet (szerelem), a női oldal. Ez a betegség erős és tudat alatti vágy arra, hogy elmeneküljünk az élettől, hogy utáljuk és megvessük magunkat.

Rendkívül félünk attól, hogy nyissunk a minket körülvevő csodálatos élet felé. Tudat alatt arra vágyunk, hogy „eltűnjünk", a lehető legkevésbé zavarjuk a környezetünket. Nem fogadjuk el magunkat. Az anorexia és a kóros kövérség erős szeretethiányra vezethető vissza, még akkor is, ha a két betegség fizikai megjelenése igencsak különböző. Számos étkezési probléma okaként a jelen vagy múltbéli konfliktusoktól terhes anyagyermek kapcsolatot jelölhetjük meg.

Gyakran azért vagyunk bosszúsak, mert úgy érezzük, nincs meg a saját életterünk, vagy nem tartják azt tiszteletben. Itt lehet szó fizikális javakról, mint pl. ruhák, játékok, autó, ház, vagy nem fizikális tulajdonokról, jogaink, ismereteink, igényeink, a minket körülvevő személyekről: apa, anya, barátok, házastárs. Megérünk valami bosszúságot személlyel vagy dologgal kapcsolatban, amelyet nem tudunk elkerülni, és amit nem vagyunk képesek megemészteni. Bár az anorexia általában a fiatalokat érinti, a csecsemőket és a kisgyermekeket is sújthatja. Gyermek esetében az étel visszautasítása létrejöhet az anya és a gyermek közötti konfliktusos viszony következményeképpen: a csecsemőt megfosztják az anyamelltől, kimért, szigorú adagokkal mesterségesen táplálják - az ideális súlygörbe megtartásának érdekében nem veszik figyelembe az egyénileg változó étkezési ritmusokat. Erre reagálhatunk az étel visszautasításával, hányással, súlycsökkenéssel, alvási zavarokkal, válogatóssággal. Fontos, hogy anyaként tiszteljük a gyermek saját ízlését, ritmusát, és hogy ne akarjunk mindenáron a „tökéletes", gyermeküket túlféltő anyák táborához tartozni. Ha nagyobb gyermek szenved anorexiától, inkább egyfajta „rossz étvágyról" beszélhetünk.

Kisétkű gyerekekről van szó, akik utálják az asztal körüli „macerákat", válogatnak, bizonyos ételeket konzekvensen visszautasítanak. Ritkán eszik meg teljes egészében azt, ami a tányérjukon van, gyakran hánynak és vég nélkül csámcsognak egy-egy falaton. Ebben az életkorban az asztal és az ahhoz kapcsolódó társadalmi elvárások nagyon fontosak, mivel az étkezések szülői felügyelet mellett zajló családi összejövetelek, akár jelentős konfliktusok színhelyévé is válhatnak. Az anorexia vágy az érzelmi táplálékra. Szeretetre és a „bennünk élő" anya feltétel nélküli elfogadására van szükségünk. Az anorexia (a túlsúlyossággal ellentétben) arra irányuló kísérlet, hogy a belső űr, hiányérzet éhen haljon bennünk, apróvá váljon és eltűnjön. Érzelmi igényeinket azonban továbbra is túl nagynak ítéljük, ezért folyamatosan kövérnek látjuk magunkat (mentális fixáció, ami a kövérségre irányul), még akkor is, ha sovány és karcsú a testünk. Az anorexia anyai szimbólumra utal, ami a függetlenség vágya felé mozdít el bennünket. Megtagadjuk a táplálékot magunktól, ahogy az anyánkat is, mert fiatal korunkban csak az anyai szigort és kontrollt éreztük. Ügy érezzük, nem vagyunk képesek irányítani az eseményeket, és ilyen extrém, szélsőséges módon próbáljuk meg visszaszerezni az uralmat a dolgok felett. Nem tetszik nekünk az a szeretet, amellyel az anyánk minket szeret, és utáljuk őt ezért. Gyermekek szeretnénk maradni, mert így közelebb kerülhetünk mind a testi, mind a belső tisztaság, ártatlanság állapotához.

(Általában a pubertáskorban jelentkezik az anorexia). Ez a betegség a fiatalság, a gyermekkor kizárólagos keresése. Fiatal lányként vagy fiúként elutasítjuk a korunknak megfelelő szexuális fejlődési fázisokat. Minden felénk irányuló szexuális, intim, felfedező, bensőséges közeledés megkísérlése szinte felesleges. Előfordul, hogy a háttérben egy múltbeli szexuális jellegű trauma, visszaélés, érzelmi bizonytalanság található. Egy ilyen jellegű tapasztalat a fizikai testet is hatalmába kerítette, a beteg kizárta a fizikai, érzelmi és lelki vágyakat.

Az első lépés a gyógyulás felé, hogy fokozatosan el kell fogadunk a nőiséget, a megérző, intuitív és lelki oldalunkat. Bármilyen módszert választhatunk ennek végrehajtására, de ezt meg kell tennünk! A szexualitás, az anyai intimitás is feldolgozásra vár. (Hiszen meg kell tanulnunk, szeretni az édesanyánkat!) Szépen lassan meg kell tanulnunk, szeretni a testünket, a többi embert. Maradjunk nyitottak mindarra, amit az élet tartogat számunkra! Az elfogadás és a feltétlen szeretet nagyon kedvező hozzáállás lenne. Sok programot szervezzünk, sportoljunk, áldozzunk a hobbinknak. Íme, egy érdekes zárójel: az anorexiás ember érezheti úgy, mintha gyűrűk fogságában élne, amelyek elszigetelik a világ többi részétől, és amelyek csak erősítik az élettel szembeni korlátozottság, tehetetlenség érzését. Képzeljük el, amint megszabadulunk ezektől a gyűrűktől, megköszönjük nekik, hogy hozzásegítettek a felismeréseinkhez, tudatában annak, hogy többet nem lesz rájuk szükségünk. Még egy kép, amit elképzelhetünk: minden belégzéssel egyre több fényt szívunk magunkba, és belső ürességérzésünk csökken.

Bélgyulladásnál konfliktusok az emésztés a világ megemésztése körül, különösen az analízis, elemzés és az asszimiláció a dolgok közötti különbségtétel, illetve azok befogadása között a vékonybél területén, alvilági utazás vastagbél, agresszív konfliktushelyzet a bélrendszerben, hogy mit fogadjon be, és mit vessen ki magából. Tudati szinten ez a konfliktus túlságosan is óvatos és félelemmel teli módon jelenik meg.

Amit tenni kell!

Bátor, harcias fellépés olyan témakörökben, amelyek bebocsátást kérnek az életünkbe, offenzív összeütközés saját árnyainkkal, pl. a Colitis ulcerosa esetében, bátorság ahhoz, hogy az adott életfeltételeinkhez megfelelően tudjunk alkalmazkodni. Megtanulni nyíltan és bátran „igent" és „nemet" mondani, az emésztés azt is jelenti, hogy különválasztjuk a salakanyagokat és az értékes táplálékot, vagyis meg kell tanulnunk, hogy mi a jó számunkra, és mi nem az. Nyíltan befogadni a „betérőt", legyen az akár testi, akár lelki táplálék; bátor utazás belsőnkbe, árnyaink birodalmába.

A gyomor és a bél nyálkahártyájának heveny gyulladását jelenti, amely hányással és fertőző eredetű hasmenéssel jár. Lehetséges, hogy meg tudjuk határozni a betegség külső okát, pl. fertőzött víz, étel elfogyasztása, azonban emellett meg kell vizsgálnunk azt a belső okot is, amely az esemény megélésére késztet. Itt az irritációt kiváltó dolog sokkal lényegesebb, mint egy egyszerű gastritis (bélgyulladás), mivel ez a betegség nem csak a táplálék felvételének helyét (bél), hanem a tudatosítási folyamat kiindulási pontját (gyomor) is érinti. Jelzi, hogy nagyon frusztrál az, ami velem történik, és ezért semmit sem tudok feldolgozni. El akarok utasítani egy helyzetet vagy egy személyt - ha nem éppen magát az életet és dühöt érzek, ami hasmenést és hányást okoz. Nehezen fogadom el az eseményeket.

Talán olyan mentális sémákat, gondolatmintákat tartok magamban, amelyek már feleslegesek, haszontalanok számomra. Egy helyzet vagy egy személy emészthetetlen számomra, és ez ellenem fordul, mert heves érzelmi reakciókat vált ki belőlem. Bánatos leszek, érzékennyé, zaklatottá válok.

Amit tenni kell!

Ki kell nyílnom az új gondolatok felé, és újra meg kell tanulnom bízni másokban és az életben. Képesnek kell lennem arra, hogy kifejezzem a csalódásomat, ahelyett, hogy az „fortyogjon" bennem, mindenféle bajokat és kellemetlenségeket okozva.