vállfájdalom

A felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalom képében, ami a vállízület rendkívüli mozgékonyságának, illetve az e miatti sérülékenységének köszönhető. A fájdalom hátterében a váll több elváltozása állhat.

A váll a teherbírási képességemet szimbolizálja. A vállaim cipelik az örömeimet, a fájdalmaimat, a felelősségeimet és a bizonytalanságaimat. Mint bármely más ember, én sem vagyok kivétel, én is cipelek terhet a vállaimon. Ha felelősnek érzem magam mások boldogságáért és jóllétéért, így csak növelem a cipelendő terhet, és a vállaim fájni kezdenek. Azaz érzésem, hogy túl sok mindent kell csinálnom, és soha nem vagyok képes minden feladatomat elvégezni. Az is lehet a benyomásom, hogy akadályoznak a cselekvésben, vagy véleménykülönbözőség miatt, vagy egészen egyszerűen csak nem akarnak támogatni, részt venni a terveimben. Akkor is fájhat a vállam, ha nagy érzelmi (bal váll) anyagi (jobb váll) bizonytalanságot élek meg, vagy ha úgy érzem, hogy mind érzelmi, mind anyagi felelősségeim súlya nyomasztóan nehezedik rám. Annyira félek a holnaptól, hogy emiatt a jelent sem vagyok képes megélni. A nehézségek, amelyekkel szemben találom magam, az alkotás, teljesítmény és a cselekvés kényszere fullasztó lehet számomra, nyomaszthat engem. Lehet, hogy be akarom magamnak bizonyítani, hogy képes vagyok a vállaimat hátrahúzva, a mellkasomat előredugva megbirkózni a helyzeteimmel, azonban a valóság inkább gyenge, félelemtől eltorzult hátról árulkodik. Ha a vállaimmal a csontok szintjén van a probléma (törés, repedés), akkor ez inkább az alapvető felelősségeimmel, feladataimmal van kapcsolatban. Ha a probléma az izmokat érinti, akkor a gondolataimmal, érzéseimmel kapcsolatos. Ezen kívül meg kell tanulnom a szív energiájának a vállak, majd a karok felé történő áramoltatását, amely megszünteti a merevséget és a fájdalmat, mivel a vállaim a cselekvést és a mozgást is jelképezik, a fogantatástól az anyagi valóig. Keresztülhaladnak a vállaimon azok az önkifejezésre, az alkotásra és kivitelezésre irányuló vágyaim, amelyek a szívemben születtek.

Az érzelmi energiának el kell jutnia a karjaimig és a kezeimig, hogy vágyaimat megvalósíthassam. Ha visszatartok magamban bizonyos dolgokat, amiket ki akarnék mondani, vagy meg akarnék tenni, ha bezárkózom ahelyett, hogy belevetném magam az életbe, ha álarcokat viselek, hogy szorongó félelmeimet és rettegéseimet elrejtsem, akkor a vállaim merevebbek és feszesek lesznek. Ha a vállcsontjaim eltörnek, vagy elrepednek, akkor az életemben olyan, igen mély konfliktus van jelen, amely az énem lényegét érinti. Ha a vállaim környékén feszültséget vagy bármely más kellemetlenséget érzek, akkor ez üzenetértékű számomra, annak függvényében, hogy a jobb vagy a bal vállam érintett a dologban. Ha a jobb vállam érintett, akkor az aktív, férfias oldalamról van szó: konfliktusom, vagy feszültségem lehet a munkámmal, vagy a tekintéllyel szembeni hozzáállásommal kapcsolatban. Ez az „egyenes, és irányító" oldalam az, ami felülkerekedik, míg ha a bal vállam betegszik meg, akkor az életem kreatív és befogadó feminin oldalával, az érzéseim kifejezésében való jártasságommal, ügyességemmel kapcsolatos az általam megélt feszültség. Tudatosítom magamban, hogy mi az, ami ennyire nyomaszt engem, elfogadom, hogy én vagyok felelős saját magamért, és hagyom, hogy mások a saját boldogságukkal foglalkozzanak. Egy fagyott váll hideggé, fájdalmassá válik, és egyáltalán nem mozog. Vajon hideg és közömbös vagyok azzal kapcsolatban, amit teszek? Valójában azt szeretném tenni, amit teszek? Nagyon nagy a feszültség, ami azt jelzi, valóban valami mást, eltérőt szeretnék tenni, nem azt, amit jelenleg teszek. Megtanulom, a jelen percet élni, amely megkönnyíti számomra a vállaimon cipelt súlyt. Bízom az univerzumban, aki gondoskodik a napi igényeimről, kielégíti szükségleteimet.

A kisujj végétől indul, végigfut a kéz külső részének felületén, majd miután elérte a csuklót, felfelé folytatja útját az alkaron és a karon, eljut a vállhoz és a hát felső részének közepe felé veszi az irányt (ahol összekapcsolódik a kormányzóvezetékkel [hátsó közép meridián]), és itt két irányba halad aztán tovább. A meridián egyik része belülről ereszkedik le a szívhez, keresztülmegy a rekeszizmon és a gyomron, és a vékonybélnél fejezi be útját. A másik rész felszáll a nyakhoz, és az archoz érve kettéválik: egyik része a külső szemzug szögletében ér véget, a másik, pedig a belső szemzug szögletében.

Az energiahiány a táplálék feldolgozás nehézségei miatt vérszegénységhez vezethet, a mélyvénás erekben a vérkeringés lelassul, lumbágó, isiász, keringési elégtelenség, étvágytalanság, menstruációs zavarok, vállfájás, migrén, látási és hallási zavarok léphetnek fel.

Azok az emberek, akiknél a vékonybél meridiánon felborul az energiaegyensúly, gyakran lehangoltak, a társas érintkezés nehezükre esik, túl pedánsak, érzelmeiket szigorú kontroll alatt tartják, és túlzott határozottsággal lépnek fel.

Az energiatöbblet gyakran okoz emésztési zavarokat, székrekedést, petefészek működési rendellenességeket, fájdalom léphet fel a vállakban és a felső fogsornál. Az arc gyakran kipirosodik, a nyálelválasztás elégtelen, a hasi izmok befeszülnek, gyakori vizelési kényszer jön létre. Pszichológiai megközelítés szerint az egyensúly hiánya nyugtalansághoz és fáradékonysághoz vezet.

A vékonybélnek az emésztésben van fontos szerepe, így aztán a vékonybél meridiánnak az a feladata, hogy szabályozza a szervezet táplálékfelvétele funkcióit.