vér
|
Amit tenni kell! Több időt hagyni magunkra, életünk tempóját csökkenteni, semmit sem elhamarkodni, az életfolyamatból valamit rögzíteni, kiemelni, kezdeni valamit az életünkkel. Az élet lényeges dolgainak kikristályosítása, életünk bizonyos az embólia által érintett területeit blokkolni, illetve redukálni. Áramló életenergiánkat, vérünket konkrét tervek megvalósítására felhasználni.
Amit tenni kell! Az életenergiát az árnyak birodalmába terelni, az árnyak konkrét életünkre vonatkoztatott feldolgozása, energiát bocsátani az olyan szervek rendelkezésére, amelyek eltérnek a hagyományos, egyenes útvonaltól, teret engedni az árnyékos oldalnak, a „halj meg, és szüless újjá" elvvel az örök változás elvével való foglalatosság. Kibékülni azzal a ténnyel, hogy az élet végső célja a halál.
Amit tenni kell! Az áldozatkészség kifejlesztése magunkban, rendezni kifizetetlen számláinkat. Életenergiát fektetni egy olyan problémába, amely megoldásra vár.
A vérnyomás a vér folyékonysága és az annak határt szabó érfalak váltójátéka révén jön létre. A vérnyomásvizsgálatnál mindig e két ellentétes komponenst tartsuk szem előtt. Az egyik oldalon a folyó és folyékony vért, míg a másikon az ellenállást, szolgáltató érfalakat. Amennyiben a vér egész lényünket tükrözi, az érfalak azoknak a határoknak felelnek meg, amelyekhez kibontakozása során a személyiség tartja magát, valamint azoknak az ellentmondásoknak, amelyek fejlődése útjában állnak. Az-az ember, akinek alacsony a vérnyomása hipotónia, egyáltalán nem teszi próbára a határait. Nem kísérel meg érvényesülni, kikerül minden ellenállást, szóval sosem megy el a határokig. Ha konfliktusba kerül, gyorsan visszahúzódik, analóg módon a vére is annyira visszahúzódik, hogy elveszíti az eszméletét. Tehát látszólag lemond minden hatalomról, kivonja magát és a vérét a helyzetből, elhárít minden felelősséget, minden következményt. Az ájulás során tudatából tudattalanjába húzódik vissza, és így problémáihoz sincs köze többé. Egyszerűen megszűnik jelen lenni. Ez az operett szituáció, amelyet valamennyien ismerünk, a hölgy, akit férje kínos helyzetben tetten ér, máris ájultan rogy össze. Erre az összes résztvevő vízzel, friss levegővel, kölnisüveggel iparkodik magához téríteni őt, hiszen a legszebb konfliktus sem ér semmit, ha a főfelelős visszahúzódván a lét egészen más szintjére, váratlanul minden felelősségtől megszabadul.
Látjuk, hogy mind az alacsony, mind a magas vérnyomásban szenvedő ember kikerüli a konfliktusait, bár mindkettő különböző taktikával. Az alacsony vérnyomásban szenvedő ember elmenekül a konfliktus elől, visszahúzódik tudattalanjába, míg a magas vérnyomásos személy hiperaktivitással, túlzott dinamizmussal tereli el saját magát és környezetét konfliktusaitól, cselekvésbe menekül. E polaritásnak megfelelően az alacsony vérnyomás inkább a nőkre, a magas vérnyomás inkább a férfiakra jellemző. A magas vérnyomás továbbá visszafogott agresszióról is tanúskodik. Az ellenséges érzület megmarad a képzelőerő síkján, a felhasználásra váró energiát nem tehermentesítjük a megfelelő cselekvéssel. Ezt nevezzük ön-uralomnak. Az agresszív impulzus magas vérnyomáshoz, az önuralom, pedig az erek összehúzódásához vezet. Így tudjuk a nyomást kontroll alatt tartani. A vér nyomása és az érfalak ellennyomása létrehozza a magas vérnyomást. Későbbiek folyamán ez az uralt agresszió egyenesen a szívinfarktushoz vezethet.
Ismerjük még az öregséggel járó magas vérnyomást, amely az érfalak elmeszesedésének következménye. Az érrendszer olyan rendszer, melynek feladata a közvetítés, a kommunikáció. Ahogyan a rugalmasság, a flexibilitás idős korban megszűnik, úgy merevedik, meg a kommunikáció s emelkedik a belső nyomás.
|
Véralvadáskor az életerő áramlása a vér megakad, a folyékony, szabadon áramló dolgok beszáradása, megmerevedése, az életfolyamat korlátozása és megrekedése.
Véres székletnél az élet vize helytelen módon a szemétlerakáshoz, az alvilágba kerül, a legfontosabb, mint minden akut esetben, először a hagyományos orvoslás módszerével megtalálni az okot, és értelmezni azt. Az életenergia a vér elfolyik a salaktalanítás alkalmával, az életerő piros jelképe feketére vált, ami a halál szimbóluma, véráldozat.
Vérhányásnál (haematemesis) az alaptünetet a hagyományos orvoslás szerint ki kell vizsgálni gyomor, nyelőcső! Kiköpni az élet vizét, az életenergiát. Belső sebek felszakadása, a vitalitás elvesztése, a saját vérünkkel fizetünk meg valamiért, vérzünk.
Alacsony vérnyomás – magas vérnyomás A vérnyomás az emberi dinamikát fejezi ki. A vér az életet szimbolizálja. A vér az élet anyagi hordozója, az egyéni lét individualitás kifejezője. A vér egészen különös nedű, az élet nedve. Minden csepp vér az egész embert tartalmazza, ezért van a mágikus gyakorlatokban a vérnek olyan nagy jelentősége. Ezért használnak az ingások vércsöppet közvetítőként, ezért lehet egyetlen csepp vérből teljes diagnózist felállítani.
Az alacsony vérnyomással küzdő ember szó szerint nem tud állni, mindenhez rosszul áll hozzá, vagy nem áll, viszonyul egyenesen a dolgokhoz, hiányzik belőle a kitartás, az őszinteség. Minden kihívásra visszavonulással felel, aztán a környezete emelgetheti a lábát, hogy a fejébe, hatalmi centrumába több vér folyjék, hogy magához térjen, s viselje a felelősséget. Mivel a szexualitás is erőteljesen függ a vérnyomástól, a hipotóniás személy többnyire kerüli az ezzel kapcsolatos kérdéseket. A hipotóniás embernél gyakran megtalálható az anémia vérszegénység kórképe is. Az anémia leggyakrabban fellépő formájában vashiányos a vér. A vashiány megakadályozza a légzéssel felvett kozmikus energiát pránát abban, hogy az a test energiájává, vérré alakuljon át. Az anémia azt jelzi, hogy nem vagyunk hajlandók a rendelkezésünkre álló életenergiát felvenni és tetterővé változtatni. Betegségét ebben az esetben is, saját passzivitását kivédendő, alibiként használja az érintett személy. Hiányzik belőle a szükséges nyomás.
Minden vérnyomásemelésre irányuló terápiás eljárás, jellemző módon energiakifejtéshez kapcsolódik, és addig használ, amíg követjük az utasításokat, lemosások, kefélések, víztaposás, mozgás, egyensúlygyakorlatok. Ezek mind növelik a vérnyomást, mert a beteg tesz valamit, s ezzel energiáját cselekvésbe fordítja. Ezek a gyakorlatok azonban csak addig használnak, amíg tesszük őket. Tartós sikert csak belső hozzáállásunk változásától várhatunk.
Az előző pólus ellentéte a túl magas vérnyomás (hipertónia). Kísérleti kutatásokból tudjuk, hogy a pulzusszám és a vérnyomás növekedés nemcsak megnövekedett testi teljesítmény esetén lép fel, hanem akkor is, ha ezt csupán elképzeljük. A vérnyomás akkor is emelkedik, ha például egy konfliktushelyzetben beszélünk és így közeledünk valakihez, de csökken, ha az érintett személy is elkezd beszélni és megfogalmazza a problémáját. A kísérletekből nyert tapasztalatok jelentősen megkönnyítik számunkra a magas vérnyomás hátterének értelmezését. Ha valamely teljesítmény tartós elképzelése vérnyomásunkat megemeli anélkül, hogy ezt az elképzelést gyakorlati cselekvésbe ültetnénk át, és ez által tehermentesítenénk, szó szerint tartós nyomás nehezedik ránk. Elképzelésünk izgalmi állapotba hoz bennünket, keringési rendszerünk, pedig fenntartja ezt az állandósult izgalmat abban a reményben, hogy majd cselekvésbe fordítsuk át. Ha nem cselekszünk, a nyomás fennmarad. Még fontosabb számunkra az, hogy ugyanez a konfliktusok szintjére is érvényes. Mivel tudjuk, hogy maga a konfliktus a vérnyomás emelkedését idézi elő, amely azonban, ha beszélünk róla, ismét csökken, világos előttünk, hogy a hipertóniás személy folyamatosan konfliktus közelben van, anélkül hogy arra megoldást találna. A probléma mellett áll, ám nem áll a probléma rendelkezésére. A magas vérnyomás fiziológiai értelme éppen az, hogy a szervezet képes egy rövid időre több energiát szállítani azért, hogy az előttünk álló feladatot, illetve konfliktust jobban, energikusabban oldhassuk meg. Ha ez megtörténik, a megoldás felhasználja az energiatöbbletet, és a vérnyomás ismét a normális értékre csökken. A hipertóniás ember azonban nem oldja meg a problémáit, tehát nem használja fel a túlnyomást. Ehelyett inkább külső tevékenységekbe menekül, s a külvilágba vetett aktivitásával megpróbálja magát és környezetét elterelni attól, hogy konfliktusaival szembenézzen.