véraláfutás

Árnika (Arnica montana Szt. János virága, kappanőr, anyagyökér, hájvirág, Máriafű, Luciánfű, olasz útifű)

Kúszó gyökértörzséből fejlődik a 1/2 m magas, pelyhes, mirigyes szár, melyen rendesen 2 páronként ülnek a hosszúkás levelek. Virágzata bókoló és sárga színű.

Hazánk magas, hegyes, havasalji kaszálóin, rétjein, mészszegény talajon fordul elő.

Gyűjtjük gyöktörzsét arnicae rhizoma (radix), levelét (foloium) és virágját (flos).

Hatóanyaga: amicin, amicin-csersav, kékgyanta, illóolaj, zsírsav, viasz, só és főleg a gyökérben inulin. Újabban kimutattak egy kétértékű alkoholt: az arnidendiol-t.

Az ütő- és visszér- véredény- rendszerre erős hatással van, amennyiben a hajszálereket tágítani képes. Ezáltal vérbőség és fokozott vérellátás következik be. Akut és krónikussá vált sérülések összes eseteiben, izomfájdalom, csonttörés, levertség esetében belsőleg is adják az árnikát. Zúzódástól származó idegbénulásnál, agyrázkódásnál eredménnyel használják. Orr- és méhvérzésnél is bevált.

Az árnikából belső használatra alkoholos kivonat készüljön, mert a vizes főzet nem adagolható olyan pontosan, ami ennél a növénynél azért is fontos, mert általában a kelleténél nagyobb adag, vagy helytelenül használva, előidézője lehet múló rosszullétnek, hányás, hasmenés és fejfájásnak, émelygésnek, bélgyulladásnak.

Külsőleg az egész növényből készült tinktúra hatásosabb, mint a csak virágjából készült (1:2 vagy egyenlő rész vízzel használjuk). A legkülönbözőbb véraláfutásnál, mely ütés, horzsolás, megrándulás folytán állt elő, elcsodálkozunk hatásán, körömzúzódásnál, ahol biztosan számíthatunk rá, hogy a köröm leválik, a gyógyulás simán megy végbe. Térdkalács előtti nyálkatömlő gyulladásnál is eredményes. Hatása gyors egymásutánban és orrvérzéssel jelentkeznek, hígítva kell adagolni.

Gyomorgörcsöt szüntet, elrontott gyomrot megjavít, mivel a gyomor nyálkahártyájára hatással van. Egy liter cukros vízbe 50-60 cseppet teszünk a tinktúrából és azt tetszés szerinti időközökben kortyonként, fogyasszuk. Ugyanekkor ajánlatos a fájó testrészt a felhígított tiktúrával külsőleg is bedörzsölni. Rosszullét esetén gyors eredményt érünk el, ha a felhígított tinktúrából kockacukorra 10-15 cseppet cseppentünk és azt vesszük be. Mint bedörzsölő szer kitűnően bevált köszvény, keresztcsontfájás (Hexenschuss), derékfájás, rándulás, zsibbadás, reuma és hűlés eseteiben, mikor a tinktúra hatását felfokozhatjuk, ha hozzá még kámfort, mentol- vagy hangyasavszeszt keverünk. Véraláfutásra, bőrhorzsolásra, daganatra, kelésre, ín-és izomgyulladásra 1/2 1 cukros, ecetes vízbe 2-3 evőkanálnyi tinktúrát használjuk: Hígított árnika tinktúra zsírral való leforrázáskor borogatásként fájdalomcsillapító és mulasztó. Ólomvízhez is szoktak árnika tinktúrát cseppenteni.

Szemvizek és hajolajok értékes alkotórésze.

Odvas fogba és szúnyogcsípés ellen vattára csöppentve használható.

Érzékeny testbőrű emberek kiütést kaphatnak tőle. Ideges embereknek belsőleg egyáltalán nem ajánljuk az árnika tinktúrát.

Árnika tinktúra. Veszünk 10 gr árnika virágot (vagy gyökeret is) és 6 napig áztatjuk 70%-os alkoholban, amely kb. 100 gr legyen. 6 nap után leszűrjük, filtráljuk, és 100 gr-ra kiegészítjük a kész tinktúrát.

Füzény. (Lythrum salicaria. Réti füzény, májvirág, Szt. Ilona füve.)

Keskeny levelei vállból lándzsásak, a virágok tömött füzért alkotnak. A szirmok bíborpirosak, az egész növény nyúlánk és szürkén szőrös.

Nedves réteken, árkokban gyakori.

Hatóanyaga: cseranyag, laevulose, karotin, keményítő, pektin anyagok stb.

Friss levelét külsőleg vérelállító szernek használja a nép.

Heveny és idült bélgyulladásnál (enteritis), valamint a csecsemők hasmenésénél használják jó eredménnyel. Véraláfutást oszlat.

Levendula, szagos (Lavandula spica)

Körülbelül 1/2 m magas növény, melynek a szára végén foglal helyet a füzérvirágzat. A virágok ibolyakék színűek.

Nálunk termesztik.

Gyűjtjük az egész virágot és olaját (flos és oleum lavandulae).

Hatóanyaga: cseranyag, glycosida, saponin, illóolaj:

Enyhe, idegrendszerre ható szer. A levendula virága görcscsillapító, erjedést megakadályozó, felfúvódást szüntető, vízzel készült forrázata ideges szívdobogást, vérnyomást csökkent, migrént szüntet, szédülést, ájulást, ideggyöngeséget, melankóliát gyógyít, ezen kívül vizelethajtó is. Ezen, betegségekre a virágból alkoholos kivonatot szoktak készíteni. Külső sérülés folytán előállott daganatot és véraláfutást a főzetből készült borogatással eloszlathatunk.

Olaja (naponta 5-6 cseppet cukorral) az emésztést és étvágyat előmozdítja, rosszullétet és fejfájást szüntet, ha az a gyomortól származott. Hisztériának kitűnő gyógyszere. Olaját alkoholban oldva (1:10) szédülés, fejfájás eseteiben bedörzsölő szernek is használjuk. Reumánál és csúznál a fürdővízbe csöppentenek Antiparasitikus hatása van.

A virág a füstölőkeverékek és növényi fürdők állandó alkotórésze; a háziasszonyok kellemes illata miatt szívesen helyezik ruhaszekrényeikbe a molyok távoltartása céljából is.

Terpentinnel, borókaolajjal és rozmaringolajjal keverve a levendulaolaj a bedörzsölő szerek állandó alkotórésze. Az illatszergyártásban is fontos szerepe van.

Nyárfa, fekete (Populus nigra Rezgőnyárfa, fekete jegenye, topolyafa)

A fekete nyárfa sétányaink kedvelt fája, mert gyorsan nő, terebélyes lombos fa. A fiatal fa kérge sima, az idősebbé durva és hasadozott. Levelei hosszúnyelűek, tojásdadalakúak, szögletesen fogazottak. A levél fonákja fehéresen szürkés molyhos. Rügyei is molyhosak. Termését, az apró magot fátyolszerű lepel borítja.

Nagyobbrészt ültetett fa nálunk, de vadon is előfordul, szereti a nedves, homokos erdei földet.

Gyógyszerül használják csukódott rügyeit (gemmae), elszenesedett faját (carbo) és a fakérgét (cortex).

Hatóanyaga: illóolaj, mézga, salicin, popuin, salipopulin.

A húgycső megbetegedéseinél, fájdalmas vizelésnél, hólyag gyengeségnél, hörghurutnál, bőrkiütésnél, csúz és reumánál, mint vizelethajtó jó eredménnyel használható a következő főzet: vegyünk 15-20 gr nyárfarügyet, vagy egyenlő mennyiségben nyárfarügyet és nyárfakérget és főzzük azt 2-3 percig 1/2 l vízzel. A szüredéket forrón igyuk meg.

A rezgőnyárfa leveleit öregemberek vizelettarthatatlanság (incontinentia urinae) és prosztatatúltengés esetében jó eredménnyel használják.

Gyomorégés, felfúvódás, hányinger és a gyomortól, emésztés rendetlenségből származó fejfájás kitűnő házi-szere a nyárfa szénpora, melyből étkezés előtt, vagy még jobb étkezés után 1 kávéskanálnyit vegyünk be.

Gyulladásos és égési sebet, daganatot, fagyást, izületi és izom reumát, aranyeres csomókat, repedt mellbimbókat és ajkakat a következő kenőccsel gyógyíthatunk: vegyünk 15 gr friss nyárfabimbót, 10 gr viaszt, étkezési olajat, faggyút 20-20 gr-ot, főzzük ezt, míg a nedvesség elpárolgott, szűrjük, meg és kihűlésig keverjük. Ugyanezt a kenőcsöt használhatjuk fejkorpa és fejbőrsömör megszüntetésére. Hajnövesztő szernek is ezt a kenőcsöt alkalmazzák.

Véraláfutást és horzsolásból származó sebeket nyárfarügy szesszel kezelhetünk, melyhez 20 gr friss (1 évnél nem idősebb) nyárfabimbót, 80 gr 70%-os alkoholt veszünk, melyet 6 napig többszöri felrázás közben, áztatunk. A szüredéket filtráljuk. E tinktúrából 3 cseppet cukorra cseppentve hólyagbántalmaknál, mellfájásnál is szoktak használni.

Az állatgyógyászatban a babérolajjal kevert, fent leírt kenőcs az emlős állatok tejcsomóit oszlatja. Fája tüzelőnek kevéssé használatos, főleg esztergályos munka, csónak deszka készül belőle; fiatal fájából karó, rőzse, cölöpzet készül, de a kosárfonásnál is használják.