vérhas

Áfonya (Vaccinium myrtillus. Feketeáfonya, havasi meggy, fenyvesbogyó, kukajsza, pozserobek, áfonya, borovnyica, kövimálna, hamvasáfonya, mocsári áfonya, vörösáfonya)

Kis cserje, csipkésen fogazott levélkékkel. Hazánk ritkás erdeiben és cserjéseiben fordul elő.

Gyűjtjük leveleit (folium) és a borókánál valamivel nagyobb kékesfekete bogyóit, melyek, mint myrtilli baccae, vagy myrtilli fructus jönnek forgalomba.

Hatóanyaga: ericolin, almasav, citromsav, csersav, invert cukor és festékanyagok.

A fekete áfonya ezen kívül vasat, növényi savakat és tápsót tartalmaz. Összehúzó és erjedést akadályozó hatású.

Az áfonyalevél a cukorbaj értékes gyógyszere. Az orvosi gyakorlatban bélgyulladás, hányás, gyomorgörcs, hólyag elernyedés, hólyaghurut, vízkór esetében nyer alkalmazást. Szokták rendelni az epe, vese és hólyag kőbántalmainál. A leveleiből készült tea (1 evőkanál 1/4 1 vízre) elsősorban láz- és vérnyomáscsökkentő, de bevált köhögésnél és hányási ingernél is. Cukorbetegeknek 2 evőkanálnyi bogyóból 1/2 1 vízzel készítik a teát, úgy hogy azt felére befőzik, ezt a mennyiséget kétszerre kell elfogyasztani.

A szárított gyümölcs, mely a friss gyümölcsnél hatóanyag szempontjából tartalmasabb, lázcsökkentő, hasmenés, vérhas és belső vérzésnél többnyire borral főzve ajánlható; ehhez a főzethez kis fahéjat is adhatunk. Idősebb emberek krónikus vastagbélhuruttal állandóan ihatnak áfonyabort. Jam és alkoholos kivonat is készül, mely tartós hasmenésnél gyermekeknek is adható. A gyümölcséből sokat ne együnk, mert fejfájást okozhat. A gyümölcséből és leveleiből készült teafőzet hólyag lankadtságnál (atonia) és hörghurutnál igen hatásos. Hasi hagymáznál (typhus abdominalis) az orvos a sűrűre befőzött gyümölcs levét rendeli. A friss gyümölcs nedvét a nyelven támadt fehér nyelvszarusodás ellen használják; ez esetben fájdalomcsillapító is.

A vörös áfonya gyümölcse hasonlóképpen alkalmazást nyer vérhas, belső vérzés, fehérfolyás, azon kívül kankó gyógyításánál. A vörös áfonya levél hatóanyaga ugyanaz, mint a medveszőlőlevélé, ezért teljesen pótolja azt. Tekintve, hogy ugyanazon hatóanyagok csak kisebb százalékban vannak meg benne – a gyakorlat igazolta –, ha háromszor akkora mennyiséget veszünk belőle, mint a medveszőlőlevélből, teljesen hasonló gyógyhatást érhetünk el. Ezzel is kiszoríthatunk hazai gyógynövénnyel egy külföldi drogot.

Torokgyulladás, fekélyes szájpenész és fogínygyulladásnál a bogyók főzetét használjuk. Náthánál orröblítő, ha 20 cseppet teszünk egy fél pohár langyos vízbe. A sűrűre befőzött áfonyapép a nedvedző sömör házi-szere. Szemgyulladásra igen jó hatású a leveleiből készült forrázat. Az áfonya cukrozva, de a nélkül is közkedvelt, egészséges gyümölcs. Cukorral megerjesztve és aszerint, hogy több vagy kevesebb cukrot teszünk hozzá, készül belőle a fanyar vagy édes áfonyabor. Meghűlésnél és hasmenésnél forralt bort szoktak belőle készíteni, amikor még szegfűborsot, fahéjat és cukrot teszünk hozzá. Gyógyszerek ízesítésére szirupot főznek, a háztartásban kompót és jam készül belőle. Likőrök és borok festésére használják.

Almafa (Pirus malus)

Az almafát mindenki ismeri és gyümölcsének értékessége és kellemes íze miatt nálunk mindenütt termesztik.

A gyökér kérge phlorizin, keserű glykozidát tartalmaz, mely a maláriaparazitákat elpusztítja; ezért a kinin pótszere volt. 5 mgr bőr alá fecskendezve cukrot választ ki a vizeletből. Kis adagolásban cukorbajosoknak ajánlják. A gyökérkéregben még ezen kívül pectin, cser- és citromsav van.

A nyers, finoman reszelt alma a különböző eredetű hasmenésnek (diarrhoea), vérhasnak és paratífusznak, gyakorlatban bevált gyógyszere.

Almadiéta: a betegnek korához mérten 500-1500 gr kimagozott almát adunk anélkül, hogy folyadékot kapna; 3 nap után könnyű étrend.

Nyersen az emésztést mozdítja elő, vitamin, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra van jótékony hatással, a vese és máj működését szabályozza. A tapasztalat azt látszik igazolni, hogy ott, ahol sok almát fogyasztanak – elsősorban ahol nagyban termesztik – köszvényes beteg nem igen fordul elő.

Az almakúra (alma, vagy almabor) köszvény, elhájasodás, vese és húgycső betegségeinél igen ajánlható. Egy ilyen almakúránál 1-2 pohár almabort, vagy bizonyos mennyiségű almát fogyasztunk el. Rozskenyeret vagy kétszersültet ehetünk hozzá.

Az almalé frissen üdítő és kiválasztást fokozó, láz, gyulladás, rekedtség, álmatlanság, köszvény és emésztéskörüli zavar esetében. Ha az almalé gyomornyomást vagy hasmenést okozna, úgy azonnal abba kell hagyni a kúrát. Megjegyezzük, hogy amikor almalevet iszunk, füstölt húsokat, erősen fűszerezett és pácolt ételeket ne együnk, valamint tartózkodnunk kell az alkoholtól is.

Az almasavó étvágyat támaszt, a nyelv lepedékét eloszlatja, kínzó, hurutos köhögést enyhít, úgyhogy ezeknél a betegségeknél nagy eredménnyel használjuk. Az elfogyasztandó mennyiség egyénenként változik, gyenge természetűek naponta 1-2 evőkanállal fogyasztanak belőle.

Az almamustot izületi lobo (arthriticus) megbetegedéseknél szokták használni; hasonló felhasználása van az almabornak, mely azon kívül, mint havivérzést előmozdító (intermittens). orsógiliszta (askarides) és galandféreg (taenies) űző kedvelt házi-szer.

Az almahéj-tea tápláló, legyengülésnél idegnyugtató; az elhájasodásra hajlamosoknak mindennapi itala lehet.

A gyökér kérgének főzete rendesen más növényi anyagokkal váltóláz esetében (febris intermittens) ajánlható.

A sápkóros leányokat egynémely vidéken olyan almával etetnek, melyben napokon át vasszögek voltak beszurkálva.

Sok helyen találkozunk vele a mitológiában is. Az alma a megtermékenyülés, érzéki szerelem, s az eredendő bűnnek szimbóluma volt. A görögöknél és a rómaiaknál az étkezés végét jelezte: Ú ovo usque ad mala, a tojástól az almáig.

Almasavó. Almabort vízzel, tejjel egyenlő részben összeöntünk és felmelegítjük (nem főzzük). A melegítésre egy túrószerű anyag fog kiválni, ekkor azt egy szitára vagy szűrőre öntjük, a túrószerű rész a szűrőn marad, a szüredéket, pedig a fent említett esetekben felhasználjuk.

Cajaput (Melaleuca leucadendron) Ausztrália, Molukka, Jáva, Celebes, Fülöp-szigetek, Malajzia földjéről való. Illóolaját vízgőz-lepárlás útján a növény leveleiből és rügyeiből nyerik.

Hatásai:

• Fertőtlenítő.
• Működésszabályzó.
• Görcsoldó.
• Fájdalomcsillapító.

Használata:

Belsőleg:

Krónikus légzőszervi gyulladások, krónikus torokgyulladás, hangszálgyulladás, vastagbélgyulladás, vérhas, általános gyengeség, gyomorgörcs és bélgörcs, idegességből eredő hányás, görcsös, fájdalmas havivérzés, asztma, köszvény, epilepszia, hisztéria, idegi eredetű fantomfájdalmak, bélférgek esetén.

Egy evőkanál mézbe, vagy egy mokkás cukorra egy-\ két cseppet naponta háromszor étkezés után magunkhoz venni. A szájunkat addig nem nyitjuk ki, amíg a méz, illetve a cukor szét nem olvadt a szánkban, és le nem nyeltük a cseppeket!

Külsőleg:

Horzsolások, sebek (alkoholos oldatukkal kezeljük). Reumatikus fájdalmak (alkoholos oldatban vagy kenőcsben oldva bedörzsölni).

Kezdődő torokgyulladás és hangszálgyulladás esetén inhalációval segít.

Lyukas fog esetén egy cseppet a lyukba. (Ez csak a fájdalmat csillapítja, nem mentesít a mielőbbi fogorvosi kezelés alól!)

Fülfájdalomkor egy cseppet a vattára cseppenteni, és a fülbe helyezni.

Bőrbetegségek (kiváltképp pikkelysömör) esetén a kenőcsben oldott cajaputi-cseppek bedörzsölve igen hatékonyak.

Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) az érdeslevelűek családjába tartozó, szárazabb, homokos talajon termő, kétéves növény.

Gyökere karó alakú, arasznyi hosszú. Szára 40-60 cm magas egyszerű. A tőlevelei és a szár alsó levelei hosszúnyelűek, simán molyhosak, fodros élűek; a szár felső levelei lándzsásak, hosszúkásan kihegyezettek. Virágai pirosak, majd kékek, kunkorban állnak.

Az ebnyelvűfű gyökere (Cynoglossi radix) alkaloidát, glukoalkaloidát, keserűanyagot, kolint, cseranyagot stb. tartalmaz. A levél (Cynoglossi folium) cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat és baktériumölő hatású anyagot tartalmaz.

A gyökeret népi gyógyászatban vérhas, vesehurut és hólyaghurut ellen, a levelet nehezen gyógyuló sebek kezelésére használták.