vízkór

Fekete mustár (Brassica nigra. Sinapis nigra)

Magasabbra nő meg, mint a fehérmustár, levelei közül az alsók nyelesek, szárnyasan szeldeltek, a felsőlevelek kisebbek, lándzsásak, fűrészesen fogazottak. Virága olyan, termése valamivel kisebb, mint a fehér mustáré. A mag színe azonban vöröses barna.

Főleg termesztik.

A drog neve: sinapis nigrae semen. Hatóanyaga: sinigrin, allylmustárolaj és zsíros olaj.

A fekete mustár magjából zsíros- és illóolaj készül és ugyanúgy, mint a fehér mustárnál, olajának kipréselése után visszamaradt mustárpogácsa igen jó állati táplálék. A fehér mustárral együtt igen értékes konyhafűszer és rendszerint vele együtt készülnek belőle a különböző gyártmányú sűrű és híg mustárfélék. Mint gyógyszer ugyanarra a célra szolgál, és ugyanolyan formában használják fel, mint a fehér mustárt.

Illóolaja a bőrre, főleg azonban a nyálkahártyákra erősen izgató. Belsőleg nem használjuk.

Mustár. Veszünk 500 gr fekete mustárlisztet, 500 gr fehér mustárlisztet, 100 gr fehérlisztet, 10-15 gr törött szegfűborsot, 5 gr gyömbérport, 5 gr törött borsot, 2 gr szegfűszegport, 100 gr konyhasót és ízlésünknek megfelelően 100-150 gr cukorport. E keverékhez lassanként keverés közben erősebb bor- vagy gyümölcsecetes vizet adunk annyit, míg kívánságunk szerint sűrűbb vagy vékonyabb pépet kapunk. A mustárt szokás borral, vagy musttal elkészíteni, de úgy is csinálhatjuk, hogy a fűszereket egyáltalában elhagyjuk.

Földi bodza vagy gyalogbodza, esete, borzang, Sambucus ebulus L.

Mint a fekete bodza, ugyancsak országosan elterjedt, utak és árkok mentén, szemetes, televényes helyeken, gyakran vetések szélén is nagy állományokban élő, évelő növény.

Gyökérzete a talajban szertekúszó, 1-2 ujjnyi vastag, kívül világosbarna, belül sárgás színű, húsos-rostos állományú, puhabelű vagy üreges, enyhe szagú, enyhén undorító ízű.

Szára egyenes, szívós, 1-2 m magas, csöves, ősszel elhaló. Levelei szárnyasan összetettek, 5-9 levélkéből állók; a levélkék lándzsásék, hegyesek, fűrészes szélűek. Virágzata a fekete bodzáéra emlékeztető, a bogernyő azonban kisebb, domborúbb, szaga sajátságos, nem kellemes. A párta fehér vagy vöröses, a porzók sötét bíborszínnel tűnnek ki. A földi bodza bogyótermése ugyancsak emlékeztet a fái bodzáéra, annál azonban valamivel kisebb; íze és szaga szintén jellemző, nem kellemes, némileg a macskagyökéréhez hasonló. Június-júliusban virágzik, termése augusztus-szeptemberben érik. A növény gyökérzete és az érett termése adja a drogot.

A gyökérdrog (Ebuli radix) keserűanyagot, szaponint, cseranyagot, glikozidot tartalmaz. Vizelethajtó, enyhe hashajtó, izzasztó hatású teakeverékek alkotórészeként szokták használni. Vesebetegségből származó vízkór ellen tisztán fogyasztják.

A térmésdrog (Ebuli fructus vagy bacca) kevés illóolajat, keserűanyagot, cukrot, nyomokban kéksavglikozidát, lila festéket, míg a magjában zsíros olajat tartalmaz.

Hatása enyhe hashajtó, vizelethajtó és izzasztó. Bőrfestésre is használták. Lekvár alakjában sokak által dicsért tbc-ellenes házi-szer.

Füstike (Fumaria officinalis. Földifüst, földfüsti, földepéje)

Az egész növény kékes, hamvaszöld színű; a párta levelei vörösek, virágzata fúrt; sallangos levelei világosabb zöld színűek, mint a növény többi része.

Parlagokon, szőlők között, cserjés helyen, mészszegény talajon terem. Keserű ízű.

Hatóanyaga: vegyi úton fumarin alkaloidát és fumarsavat állítanak elő belőle.

Egyike talán a legjobb vértisztító növényünknek, amely a vizeleti, emésztőszervek, és a bőr kiválasztását fokozza. Ezért máj, gyomor és bélbajoknál, bőrkiütésnél gyakran sikerrel alkalmazzák.

A népgyógyászatban néha még használják a növény főzetét vízkórnál és székrekedésnél. Virágjából és leveléből készült főzetet idült ekcémánál, hosszabb ideig kell használni (15-20 gr 1/4 1 vízre, a szüredéket 24 órán belül kell meginni). A gyomor jól bírja. A fenti főzet szemgyulladásra, szemvörösségre, arcpörsenésre, sömörre, mint külsőszer jól beválik.

Egyik változatát, a fumaria parviflora-t a múlt század orvosi könyvei a lepra, a rák, valamint a scrofulosis gyógyszerének írják le.

Gyalogfenyő boróka. (Juniperus communis. Tüskefenyő, borsika, pattogó.)

Piramis alakú, ágas, sötétzöld cserje vagy fa, hármas örvben álló szúrós, hamvas, alul világoszöldszínű tűlevelekkel. A fa kérge vöröses, fája sárgásszürke, kellemes illatú. Bogyói az első évben zöldek, második évben megérve feketék és kékesen hamvasok.

Hazánkban napos, homokos, dombos területeken, erdőtisztásokon, szórványosan az egész országban megterem.

Bogyóit (bacca) gyökerét (radix) és az ágak farészét (lignum) gyűjtjük.

Hatóanyaga: illóolaj, növényi savak, invert cukor, juniperin glycosida és szénhidrátok, pektinanyagok.

Nyers bogyója naponta 4-5 szemet elrágcsálva előmozdítja az emésztést, elmulasztja a fejfájást és a száj rossz szagát, ha az a gyomortól származik. Gyomorégést, gyomornyomást és felfúvódást is szüntet. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott nyers bogyó, vagy az elzúzott bogyóból készült tea (10 gr 200 gr vízre) közismert házi-szer mindenfajta elnyálkásodásnál, köszvénynél és reumánál, fehérjevizelésnél.

Vesegyulladásnál (kezdődő) nem adható. Borral főzve (20 gr 200 gr borral) vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja, de kiválasztja a szervezetben erjedésnek indult nyálkás anyagokat is. Olaja (ol. juniperi) sokat használt és dicsért házi-szer vese- és epe- bántalmaknál, csúznál és reumánál. A menses és terhesség ideje alatt és heveny vesegyulladásnál nem szabad használni. A friss bogyóból készült kása is vízelethajtó. Hűlésből származó mirigydaganatoknál a megtört borókát 1 evőkanál- nyit 6-7 deci vízzel, megfőzzük és a leszűrt teát napközben víz helyett, fogyasztjuk.

Olaja azon kívül közkedvelt bedörzsölő külsőszer. Vízkórnál, némely bőrbetegségnél, csúznál és reumánál. Némely vidéken még ma is, vízkór (hydrops activus) ellen apróra vágott boróka- gyökérből és megtört borókából fürdő készül. A beteget beültetik a fürdőkádba, hogy csak a nyaka látsszék ki a meleg vízből. Amikor már jól megizzadt, kendőbe burkolva ágyba viszik és újabb izzasztás után, szárazra dörzsölik. Néha az izzasztás fokozására még, borókabogyó forró teát is kap a beteg. E fürdőt többször megismétlik.

Régi időkben a kolera elleni védekezésnél az emberek nyakukba akasztva borókával és borssal töltött zacskót hordtak.