vesebántalmak

A borvirág vagy uborkaszagú fű, borecs, Borago officinalis a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk kertekben termesztett, néha elvadulva is előforduló, dúsan serteszőrös, egyéves fűszer- és dísznövény. Az érdeslevelűek családjába tartozik.

Szára egyenes, 60-70 cm magas, húsos. Levelei közül az alsók hosszú nyelűek, széles kerülékesek, ép szélűek, 5-15 cm hosszúak, a felsőbbek keskenyedők, ülők. Virágai égszínkékek, 2-3 cm szélesek, kunkorban állnak; május-júniusban nyílnak.

A borvirág virágos, leveles hajtásai (Boraginie herba) adják a drogot. Zsíros olajat, szaponint, gyantasavakat, cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat, pentozánt, hamujában, pedig jelentős mennyiségben különböző ásványi sókat tartalmaz. Konyhafűszerként mártások és savanyú főzelékek ízesítésére, savanyítandó uborka eltevéséhez használják. Fiatal leveleiből salátát készítenek.

Teáját vizelethajtónak, vesebántalmak és hólyagbántalmak, valamint hasmenés ellen használják. Külsőleg toroköblítőként és kelések érlelésére borogatónak használják.

A borzas porcikafű (Herniaria hirsuta) a szegfűfélék családjába tartozó, tömegesen kizárólag Somogy és Veszprém megyék homokos talajain, vetésekben, majd rozstarlókon termő, borzas szőrű, szürkés zöld színű, egy- vagy kétéves növény.

Gyökere vékony, fonalas. Szárai a talajon sugarasan elterülnek, 10-30 cm hosszúak. A levelek átellenesen állnak, kb. 1 cm hosszúak, elliptikusak vagy lándzsásak, ép szélűek.

A borzas porcikafű virágok -10-esével a levelek hónaljában, csomóban ülnek. Igen aprók, pártájuk fehéres színű, májustól szeptemberig nyílnak.

A drog megszárítva enyhe, kumarinra emlékeztető illatú. Tartalmaz: 3% herniarin neutrális szaponint, 0,4% herniariasavat (savanyú szaponin), 0,6% illóolajat, 0,2% uinbelliferon-metilétert (herniarin), cseranyagot. Teája vesebántalmak és hólyagbántalmakban vizelethajtó.

Használható drogot szolgáltat a borzas porcikához hasonló alakú, de élénk zöld színű kopasz porcikafű (Herniaria glabra) is, amely nálunk csak igen szórványosan fordul elő. A borzas porcikafű nem tévesztendő össze a porcsinfűvel.

A csengőlinka vagy orbáncfű (Hypericum perforatum) az orbáncfűfélék családjába tartozó, füves, cserjés helyeken, erdőszéleken, erdősávokban termő, évelő növény.

Szára 50-80 cm magas, egyenes, felső részében dúsan elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, átlag 2 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, tompák, ép szélűek, áttetszően pontozottak.

A csengőlinka virágzata dús virágú, sátorozó bogernyő. A virágok csészelevelei lándzsásak, a szirmok sötét sárgák, porzóik számosak. Termése 6-10 cm hosszú, tojásdad tok.

A drog glikozidot, cseranyagot, színanyagot, cukrot, kolint, pektint, nikotinsavat stb. tartalmaz. Teáját gyomorfekély és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső és külső vérzések, vesebántalmak és epebántalmak ellen használják. Forrázatával külsőleg bőrbántalmakat és nehezen gyógyuló sebeket kezelnek. Öblögetőként torokgyulladás és fogínysorvadás ellen is használják.

Az erdőmesterfű vagy májusfű, szagos müge (Asperula odorata) a buzérfélék családjába tartozó, árnyas erdőkben, főként bükkösökben nagy állományokban termő, évelő illatos növény.

Gyökértörzse kúszó, vékony. Szára átlag arasznyi magas, egyenes, lágy, négyélű, egyszerű. Levelei 6-9-esével örvökben állnak. Az alsó levelek hosszúkás, visszás tojásdadok, 4-6 cm hosszúak, a középsők és a felsők nagyobbak, szálkahegyűek, kopaszok, zöldek, érdes szélűek. Az erdőmesterfű virágai a szár tetején hosszú kocsányú sátorozó bogernyőben állnak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér színű, május második felében nyílnak.

A drog kumarint, keserűanyagot, cseranyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját vesebántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják. A fűvel dohányt is illatosítanak.