vesehomok

Apróbojtorján (Agritnonia eupatoria. Párló, agármony, bojtorjánospárló, királynéasszony káposztája, patikai párlófű)

Mirigyektől pontozott szára 1 m magasra is megnő. Levelei hosszúkásak, fűrészesek, fonákján szőrösek, aranysárga virágai fürtökben fejlődnek. Termése horgas sörtével van borítva, úgyhogy mellette elhaladva emberre, állatra kapaszkodik.

Hazánkban mindenütt száraz, homokos területeken, vadon fordul elő.

A fiatal szárított növényt használjuk fel, agrimoniae herba.

Hatóanyaga illóolaj és nyomokban csersav.

A máj- és epe tevékenységét szabályozó. Húgysavas kórhajlam és makacs reuma, a végtagokban fellépő szaggatás esetében (ilyenkor fürdő alakjában). Vesekő és vesehomok képződésre hajlamos egyéneknek ajánlják, elsősorban, mint megelőzőt. Inulával és amikával együtt fehérfolyást csökkentő. (Urbatis) Krónikus májbajnál, bizonyos epekő betegségeknél (cholelithiasis) a legrégibb idő óta használják 5 gr fűből 1/2 1 vízzel készült főzetét. Igen előnyösen használható, mint női vérzést csillapító, a bélcsatorna és hólyag renyheségét mulasztó háziszer. A nők vizelettarthatatlanságánál és a gyermekek ágybavizelésénél (Enuresis nocturna) 4-10 gr 1/4 1 vörös borral készült főzetét használjuk. Az egész fű sűrű főzete gégehurut ellen.

Mint elsőrendű torok- és száj öblítővíz is ismeretes, amikor rendesen egyenlő rész zsályafűvel készül belőle főzet, amelyet tengerihagyma-szörppel szoktak ízesíteni. Ezt a főzetet mandulagyulladás, garatgyulladás és szájpenésznél is adhatjuk. A csecsemő szájpenészénél apróbojtorjánfű, kerek mályvalevél és szamócalevélből készült teát szoktak felhasználni.

A friss növény kellemes illatú, szárazon szagtalan, íze keserűen fanyar és összehúzó. Népgyógyászati alkalmazását a külső használatban, majd teljes egészében az orvosi gyakorlat is átvette.

Csipkerózsa. (Rosa tanina, bicskafa, parlagi vagy vadrózsa, tüskefa. Heckenrose, Hagebutte.)

2 m magasra is megnövő bokor, jellegzetes horgas tüskékkel, élesen fűrészes levelekkel.

Nálunk mindenütt található cserjés helyeken, erdők, kertek szélén.

Csipkerózsa gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazokat a vadon élő (újabban kultúrákban is termő) rózsafajokat, amelyeket vadrózsának, gyepűrózsának, ebrózsának és még több más néven is ismerünk, bogyóra emlékeztető termésüket, pedig csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének nevezzük.

Mind a nálunk-legjobban elterjedt vadrózsafajta (Rosa tanina L.), mind, pedig annak rokonfajai hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, erdők szélén, legelőkön élnek, más vidékeken, pedig sövénynek is ültetik.

A cserjék 2-3 m magasak, ágaik ívesen hajlók, tüskések. Leveleik 5-7 levélkéből összetetten szárnyasak. Virágaik 3-4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló május — júniusban nyílnak.

Álbogyótermésük - amelyeket közönségesen „bogyónak" nevezünk

Megközelítően, tojás, körte vagy gömb alakú, gyakran pedig ovális, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos majd egészen meggypiros színű, jellemző savanykás, aromás ízű. Belsejében több, búzaszemnyi aszmagtermés - közönségesen „mag" - foglal helyet, amelyeket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik.

Termése a csipkebogyó (cynosbati fructus), kimagozva és szárítva kerül forgalomba.

Hatóanyaga: illóolaj, cseranyagok, dextrose, pektin, alma- és citromsav, karotin. A levelében és gyümölcsében C-vitamin. Magjában vanilin és kevés zsíros olaj.

100 gr jam-ben 1 éven belül 1 milligramm C-vitamin van, ha jól (kőedényben) tartottuk el.

A csipkebogyó és magja a vese-, hólyaghomok és kő elleni gyógyszernek bizonyult. Epekőnél is használható. Kimagozott gyümölcse húgyhajtó hatása folytán kedvezően befolyásolja a fehérjevizelést és cukorbajt. A túltápláltság érzetét csökkenti, a zsíros ételek, megemészthetőségét elősegíti a gyümölcséből, főzött tea. Krónikus hólyaghurutnál, vizelési zavaroknál (dysuria, mely sörivóknál igen gyakori), vérvizelésnél, fehérjevizelésnél, hólyaggörcsnél, gyulladásnál erős főzetet készítünk belőle és azt napjában háromszor, elfogyasztjuk. Vesekő leválasztására a magjától megszabadított, hámozott vörös színű termés elsőrendű gyógyszer (1 evőkanálnyit 1 csésze teára). Gyermekeknek szamárköhögésnél is adják. A csipkehúsból készülő teát kb. 10 percig, kell főzni, mely így kb. 80 miligr. C-vitamint tartalmaz. A magból készült teában alig van C-vitamin.

A csipkebogyóból alkohollal vagy borral és egy csipetnyi timsóval csipkebogyó bor készül, a fent említett bajokra. A csipkebogyó bor főleg idősebb emberek kitűnően bevált házi szere a hólyag és vese rendszertelen működésénél, amikor egy kis pálinkáspohárnyit lehet elfogyasztani. A csipkebogyó jam vagy lekvár régtől fogva használatban van az előbbi tünetek enyhítésére.

Az érett, magjától megszabadított csipkebogyó a cukrásziparban és a háztartásban is használható. Orosztea pótló.

Csipkebogyó likőr. Vegyünk 1 kg érett csipkebogyót, tegyük alkalmas edénybe és áztassuk 14 napig 1 1 alkoholban. Áztatás után leszűrjük és a szűrőn levő maradékot szitán, átdörzsöljük. Az így nyert pépes anyaghoz tetszés szerint szirupot adunk.

Csipkebogyó pálinka. 31 gr jó törkölypálinkához 600 gr érett, hámozott csipkebogyó-héjat és 500 gr kristálycukrot veszünk. E keveréket meleg helyen többször felrázva, 8 napig állni hagyjuk. Ennek leteltével leszűrjük és a szüredéket zárt palackban, tartjuk. Cukor nélkül is készülhet.

Csipkebogyó-bor. 1 1 csipkebogyót 500 gr cukorral összezúzunk. Ráöntünk 3 1 bort és 8 napi állás után, már fogyaszthatjuk.

A csipkebogyó már régen magára vonta az emberek érdeklődését. Az ókori népek is nagyra becsülték, de nemcsak mint ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint többféle, különösen a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is. A csipkebogyó igazi értékét a modern tudomány kutatta fel, kimutatva, hogy több C-vitamint tartalmaz, mint bármely más vad vagy kerti gyümölcs, valamint bármelyik főzeléknövény. Még a tetemes C-vitamin-tartalom hírében álló citroménál is tízszerte több a csipkebogyó C-vitamin-tartalma.

A C-vitamint szervezetünk nem nélkülözheti, mert hiánya legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot és skorbutot okoz.

Járványok idején, különösen influenza ellen a szervezet ellenálló-képességét C-vitamin fogyasztásával eredményesen fokozhatjuk. A csipkebogyó különösen télen — amikor nem juthatunk friss gyümölcshöz és főzelékhez — érdemel nagy megbecsülést, mert akkor szinte egyedüli C-vitamin-forrásunk.

A csipkebogyónak nem csupán a 0,5-1,0%-ot kitevő C-vitamin-tartalma jelenti egyedüli értékét, mert ezen kívül, még más olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket az ember szervezete szintén kitűnően hasznosít : 10-20% cukrot, 10% pektint, 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, meszet, illó- é zsíros olajat, cseranyagot, nyomokban, pedig még A-, B-, K-, és P-vitamint is.

A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül a kereskedelembe egészben egyszerűen megszárítva (Cynosbati fructus cum semnibus), valamint felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva „csipkehúsként" (Cynosbati fructus sineseminibus).

A csipkehús árunak azért megfelelően magasabb is az ár, hiszen az a magvaktól és a kellemetlen szőröktől megtisztított hatóanyag-tartalomban megközelítően még egyszer olyan dús. A vásárló dolga, hogy milyen célú felhasználásra, melyik ár fajtát kéri.

A csipkebogyó felhasználási céljának és módjának igen tág tere van. Gyakran teaként fogyasztják, de készítenek belőle ízt, bort, pálinkát, likőrt, mártást és levest is.

A csipkebogyó-készítmények azonban nem csupán erősítő, üdítő és élvezeti célokat szolgálnak, hanem gyógyítanak is, különösen vese- és hólyagbajokat. Említik még jó hatását magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is.

Az ipar, a csipkebogyó célszerűbb és változatosabb felhasználhatósága érdekében, cukorral dúsított szörpöt gyárt belőle. A csipkeszörpöt a gyógynövény-szaküzletek és az élelmiszerüzletek hozzák forgalomba.

Viroma néven magnéziummal dúsított diétás csipkeszörp is kapható az üzletekben, amelyet az érrendszeri megbetegedésben szenvedők használhatnak jó eredménnyel. Ugyanez a készítmény cukorbetegek által fogyasztható változatban is van forgalomban. A csipkeszörp sportolóknak is igen hasznos.

A csipkeszörp szikvízzel, de kútvízzel is kitűnő erősítő és üdítő ital. Csipkeszörpöt meleg vízhez adva, perceken belül jó csipketeát nyerünk. 2-3 pohárnyi csipkefröccs vagy 2-3 csészényi csipketea fedezi a napi C-vitamin-szükségletet.

A csipketeát vagy a csipkeszörpöt számos ipari üzemben védőitalként is fogyasztják a dolgozók. Öregkorban az állandó jó közérzetet a csipketea vagy a csipkeszörp elősegíti.

A csipkebogyó fejlődésekor kezdetben zöld, majd sárga, később világos- és végül sötétpiros színűvé válik. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert akkor már sok bokron egyöntetűen világos piros bogyó található. A bogyók ilyenkor még kemények, tulajdonképpen még csak félérettek. Ebben a kezdeti érettségi állapotukban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, valamint ekkor dolgozhatók fel hasított, magtalanított, majd megszárított csipkehússá. Később, az erősebben érett, esetleg már puhulni is kezdő bogyó, hasításra már nem alkalmas, azt egészben kell megszárítani.

Mivel a csipkebogyóáru értékét hatóanyag-tartalma, tetszetős színe és alakja szabja meg, gyűjtését, feldolgozását, szárítását, csomagolását a legnagyobb gondossággal és szakszerűséggel kell végezni. A vidéki felvásárlóknak jól kell megszervezni a munkát, hogy a szükséges időre a gyűjtők rendelkezésre álljanak. Ki kell oktatni őket, hogy csakis a már megpirosodott, ép, egészséges bogyókat gyűjtsék, mégpedig kocsány nélkül. A gyűjtött csipkét lehetőleg hátikosárban szállítsák az átvevőhelyekre, mert abban nem zúzódik, nem törődik meg, mint a zsákban.

A friss bogyót az átvevőhelyen nem szabad huzamosabb ideig zsákokban tárolni, sőt még nagyobb halmokban sem, mert a gyümölcs bepárásodik, bemelegszik, megpuhulhat, hasításra már alkalmatlanná válhat.

Különösen azoknak a felvásárló szerveknek kell jól felkészülni nagyobb tömegű friss bogyó tárolására, akik nyers állapotban' fogják a feldolgozó üzemekbe elszállítani. Hűvös raktárban vagy pincében, legfeljebb tenyérnyi rétegben kiterítve, naponta legalább egyszer óvatosan átforgatva tárolják az elszállításig. A zsákokba való csomagolásnál, a kocsin való szállításkor is kíméletesen kell eljárni, hogy ne törődjön a gyümölcs, mert sérülten útközben megcefrésedhet, de meg is penészedhet.

Csipkehús előállításával ez idő szerint még csak néhány szövetkezet foglalkozik, nagy részük frissen vagy egészben megszárítva adja át a bogyót. Mivel a húsáru előállítása jövedelmezőbb az egész bogyóáruéval szemben, egyre több szövetkezet igyekszik megfelelő hasító gépet beszerezni. A gépek munkájával szembeni követelmény, hogy hosszában hasítsák ketté a bogyót, valamint a magoktól is tökéletesen megtisztítsák anélkül, hogy a termésfelek összetöredeznének.

A csipkehúst gondosan kell megszárítani, mert ez döntően befolyásolja az áru minőségét. Szellős, tiszta padláson kell szárítani, az anyagot legföljebb 1-2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Nem szabad a padlás padozatára teríteni akkor, ha az nincsen kifogástalanul letapasztva, mert a poros padozattól az áru bevonódik, teljesen értéktelenné is válhat. Ha a padlás poros, okvetlenül papírt vagy ponyvát kell teríteni. Kora ősszel, amikor a csipkehús készül, még a nap melegét is jól fel lehet használni szárításra. Ehhez megfelelő mennyiségű szárítókeretre van szükség.

Kb. 4 kg friss bogyóból lesz 1 kg száraz húsáru. Hozzávetőlegesen egyforma a gyümölcshús és a mag súlyaránya.

A csipkehúsból kirostált mag (Cynosbati semen) is értékesíthető, azért a szőröktől és a gyümölcstermelőktől meg kell tisztítani és szintén megszárítani. A csipkemag a növény szaporítására, valamint összezúzva állati takarmányként is értékesíthető, főleg sertésekkel etetik. Tartalmaz: 0,3% illóolajat, 8% zsíros olajat, lecitint, vanillint, cukrot, E-vitamint. Főzetét gyógyszerként hólyagbántalmak ellen ajánlják.

A feldolgozás folyamán fémekkel, a legvalószínűbben, pedig vassal érintkezik a bogyó, pedig a vas oxidja erősen bontó hatású a C-vitaminra. Ezért igen fontos, hogy a gép hasító kése a legjobb minőségű rozsdamentes acélból készüljön; a szárítókeretek drótfonata, pedig szigetelőül vízüveggel legyen bevonva.

Az egész bogyót ugyanolyan gondosan kell megszárítani, amint azt a csipkehúsnál leírtuk. Vékony rétegben kiterítve - szinte bogyót bogyó mellé helyezve - heteken belül megszárad, míg vastagabb rétegben kiterítve a száradás hónapokra is kinyúlhat, közben, pedig az árut a megromlás veszélye fenyegeti. Különösen jelentős a veszteség, ha a megszáradás a tél beálltáig nem fejeződhetett be; a bogyót akkor már csak a tavasz melege fogja megszárítani. Időközben a bogyó megfagyhat, de a cserepek között a padlásra behatoló hó is belepheti. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek következményei: az áru megpenészedése, tetszetős színének az elveszítése lehet. Ahol lehetséges, a késő őszi időkben gyűjtött bogyónak mesterséges szárításáról kell gondoskodni. Szárítás céljára jól megfelel a Farmer terményszárító, esetleg fűthető helyiség, ahol ugyancsak keretekre kiterítve lehet szárítani.

Kb. 2 kg friss gyümölcsből lesz 1 kg száraz bogyóáru.

Termesztése. Az érett vadrózsatermésekből kigyűjtött aszmagokat azonnal, még ősszel el kell vetni. Vagy szabadágyba 40 cm sortávolságban, vagy pedig ládába nedves homokkal rétegezve, a szabad földbe süllyesztve a fagynak kitenni, s majd csak tavasszal elvetni.

A tavasszal kicsírázott magvakból őszig már állandó helyükre ültethetők a növénykék. A kiültetés 3 m növénytávolságban történjék; hogy a kultúra művelhető, majd 4-5 év múlva, pedig a termés könnyen szedhető legyen.

Iglice, tövises (Ononis spinosa Szamártövis, ekeakadály, ekenyűg, gilicetövis, ökörgúzs)

Erősen szétágazó 1/2 m-re is megnövő tövises növény. Sötétzöld levelei mirigyszőrökkel vannak borítva. Virága, sziromlevele fehér és rózsaszínű, vörös csíkkal.

Hazánkban mindenütt előforduló gyomnövény.

Gyökerét (ononidis radix) gyűjtjük, ez képezi a drogot.

Hatóanyaga: ononin, ononid, pseudoononin, citromsav stb.

Pangásra, ülepedésre és húgysavas kőképződésre való hajlamosságnál kedvelt húgyhajtó. Az epe- és epekő megbetegedés esetében, valamint a mirigyműködés fokozására ajánlják.

Az iglice – a gyakorlat igazolta –erősen kifőzve elveszti húgyhajtó hatását, sőt vizelet kiválasztást csökkentővé válik. Használatában ajánlatos 3-4 nap után pihenőnapokat beiktatni.

A gyökérből készült főzet (20 gr 1/4 1 vízre) kitűnő szer hólyaghurutnál, amikor 3 csészényit iszunk meg naponta. Ajánlható e főzet még idült izületi lobos reuma, vesekő, homok bántalomnál, vizelési ingernél, bőrbetegségnél is.

A friss növény birkának és szarvasmarhának kedvenc eledele. A földműves legszívesebben kiirtaná, mert mint ahogy a neve is mutatja, akadálya a szántásnak, ezért ott, ahol bevette magát, erős trágyázással pusztítják ezt, a különben értékes gyógynövényt.

Kerti ruta (Ruta (graveolens), hortensis Ruta, szegesruta, virnánc, holdruta)

1 m magasra is megnövő, cserjeszerű növény, melynek szára hengeres, sima, zöld elágazó levelei tojás alakúak, virága zöldessárga.

Nálunk főleg termesztik, de vadon is előfordul.

Hatóanyaga: szerves savak, rutin, illóolaj.

Leveleit és a virágzó növényt gyűjtjük (folium és herba).

Erősítő és gyógyító hatásánál fogva igen sokoldalú a felhasználása, bár csak kisebb adagot szabad belőle venni, mert gyomor és bélgyulladást okozhat. 6-7 gr-ot leforrázunk 1/2 l vízzel és 5 percnyi állás után leszűrjük róla a folyadékot, melyet vértódulásnál, kábultságnál és szédülésnél használhatunk. Ez a tea ajánlható továbbá: légzési nehézség, szívdobogás, hisztérikus görcsök eseteiben, és mint óvszer olyanoknak, kik a fenti kényelmetlenségre hajlamosak.

Túlfeszített munka (ülő foglalkozásúaknál), izom kimerültség eseteiben hatásos, látási gyengeséget szüntető gyógyszer. A szemgyógyászatban gyulladásoknál alkalmazzák.

Alkoholos kivonatát a fent jelzett betegségeken kívül gyomorfájás, menstruációs zavar, vesehomok, és ezt kísérő fájdalmak ellen, vizelési nehézség, fehérfolyás, idegfájdalomnál kitűnő házi-szernek tartják. A tinktúra vízbe cseppentve, vagy forrázata is torokgyulladásnál, mint toroköblítő ajánlható. Külsőleg arra a célra és abban a hígításban alkalmazzák, mint az arnikát. Elővigyázattal használandó!

Ruta tinktúra. 1/4 l-es széles szájú üvegbe 20 gr rutafüvet teszünk és leöntjük 200 gr alkohollal vagy rozspálinkával. 4 nap után leszűrjük róla a szeszt és a fent említett esetekben, használjuk.