váltóláz

Almafa (Pirus malus)

Az almafát mindenki ismeri és gyümölcsének értékessége és kellemes íze miatt nálunk mindenütt termesztik.

A gyökér kérge phlorizin, keserű glykozidát tartalmaz, mely a maláriaparazitákat elpusztítja; ezért a kinin pótszere volt. 5 mgr bőr alá fecskendezve cukrot választ ki a vizeletből. Kis adagolásban cukorbajosoknak ajánlják. A gyökérkéregben még ezen kívül pectin, cser- és citromsav van.

A nyers, finoman reszelt alma a különböző eredetű hasmenésnek (diarrhoea), vérhasnak és paratífusznak, gyakorlatban bevált gyógyszere.

Almadiéta: a betegnek korához mérten 500-1500 gr kimagozott almát adunk anélkül, hogy folyadékot kapna; 3 nap után könnyű étrend.

Nyersen az emésztést mozdítja elő, vitamin, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra van jótékony hatással, a vese és máj működését szabályozza. A tapasztalat azt látszik igazolni, hogy ott, ahol sok almát fogyasztanak – elsősorban ahol nagyban termesztik – köszvényes beteg nem igen fordul elő.

Az almakúra (alma, vagy almabor) köszvény, elhájasodás, vese és húgycső betegségeinél igen ajánlható. Egy ilyen almakúránál 1-2 pohár almabort, vagy bizonyos mennyiségű almát fogyasztunk el. Rozskenyeret vagy kétszersültet ehetünk hozzá.

Az almalé frissen üdítő és kiválasztást fokozó, láz, gyulladás, rekedtség, álmatlanság, köszvény és emésztéskörüli zavar esetében. Ha az almalé gyomornyomást vagy hasmenést okozna, úgy azonnal abba kell hagyni a kúrát. Megjegyezzük, hogy amikor almalevet iszunk, füstölt húsokat, erősen fűszerezett és pácolt ételeket ne együnk, valamint tartózkodnunk kell az alkoholtól is.

Az almasavó étvágyat támaszt, a nyelv lepedékét eloszlatja, kínzó, hurutos köhögést enyhít, úgyhogy ezeknél a betegségeknél nagy eredménnyel használjuk. Az elfogyasztandó mennyiség egyénenként változik, gyenge természetűek naponta 1-2 evőkanállal fogyasztanak belőle.

Az almamustot izületi lobo (arthriticus) megbetegedéseknél szokták használni; hasonló felhasználása van az almabornak, mely azon kívül, mint havivérzést előmozdító (intermittens). orsógiliszta (askarides) és galandféreg (taenies) űző kedvelt házi-szer.

Az almahéj-tea tápláló, legyengülésnél idegnyugtató; az elhájasodásra hajlamosoknak mindennapi itala lehet.

A gyökér kérgének főzete rendesen más növényi anyagokkal váltóláz esetében (febris intermittens) ajánlható.

A sápkóros leányokat egynémely vidéken olyan almával etetnek, melyben napokon át vasszögek voltak beszurkálva.

Sok helyen találkozunk vele a mitológiában is. Az alma a megtermékenyülés, érzéki szerelem, s az eredendő bűnnek szimbóluma volt. A görögöknél és a rómaiaknál az étkezés végét jelezte: Ú ovo usque ad mala, a tojástól az almáig.

Almasavó. Almabort vízzel, tejjel egyenlő részben összeöntünk és felmelegítjük (nem főzzük). A melegítésre egy túrószerű anyag fog kiválni, ekkor azt egy szitára vagy szűrőre öntjük, a túrószerű rész a szűrőn marad, a szüredéket, pedig a fent említett esetekben felhasználjuk.

Benedekfű. (Cnicus benedictus Áldottbárcs, pápafű, áldottfű)

A félméter magas növény ötélű szárat hajt. A szár alul érdes, felül mirigyszőrökkel borított. Hosszú, szeldelt levelei lándzsa alakúak és tüskések. A virágzat sárga.

Nálunk termesztik.

Közvetlenül virágzás előtt gyűjtjük az egész földfeletti növényt, mely cardui benedicti herba név alatt jön forgalomba.

Hatóanyaga: cnicin, sokoldalúan felhasználható illóolaj és sok ásványi só.

Az emésztőszervek zavarainál kedvelt gyógyszer. Rendelik epe-, májbajoknál, sárgaságnál, gyomor- és bélbajoknál. A fűből forrázatot készítünk, mely által kitűnő házi-szert nyerünk. (5 gr 1/4 1 vízre). Kitűnő házi-szer gyomorbetegség, gyomorégés, idült hurut és váltóláz ellen; hatása enyhén kiválasztó, emésztést előmozdító.

Hasonló célra használatos a fűből készült alkoholos kivonat. A magját méhfolyásnál szokták használni.

Ideggyengeségnél is élénkítő, erősítő, a légzőszervek megbetegedései esetében eredményes. Vesegyulladásnál nem szabad használni. Állandó és félben hagyó hőemelkedésnél javallva van.

Ott, ahol a gyomrot, az emésztést állandó és sok alkáliával (soda bicarbona stb.) rontották el, ezerjófűvel keverve elsőrendű eredményeket lehet vele elérni. Külsőleg az egész növény főzetét daganat, fagyás, sőt fekélyes, rákos daganat öblítésére ajánlják.

A teákat kellő körültekintéssel kell előkészíteni, mert nem mindenki tudja meginni keserűsége miatt; sőt érzékeny, gyönge idegzetű embereknél rosszullétet, undort, sőt hányingert is előidézhet.

Benedekfű tinktúra. 10 gr benedekfüvet 40 gr vízzel 2 napig áztatunk, aztán leszűrjük és a szűrőn visszamaradt maradékot újra 8 napig 20 gr alkoholban áztatjuk, mialatt többször felkeverjük és leszűrjük. A két szüredéket összeöntjük és alkohollal 60 gr-ra kiegészítjük. A kész tinktúrából naponta 2-3-szor 8-10 cseppet cukorra cseppentve adagolunk.

Gyomor bél és tüdő elnyálkásodásnak, májbetegségnek és hasmenésnek kitűnően bevált házi-szere.

Borbolya, sóskafa (Berberis vulgaris)

Ez a cserje nálunk napos, száraz lejtőkön terem. Vörös változata: díszcserje. A levelek zöldek, tojásdadok, ép szélűek, a tövisek egyszerűek, néha több ágúak. A virág sárga és lecsüngő fürtben álló. A bogyó hosszúkás vörös és a levelekkel együtt savanykás ízű. Fontosságát berberin hatóanyagának köszönheti. A gyümölcsben dextrose és laevulose, pectose stb. van.

A gyümölcsből készült ital (bor) üdítő; használják hasmenés, fejfájás, váltóláz, étvágytalanság esetén. Foglazulás és foghúsgyulladáskor leveléből és fás kérgéből főzetet készítenek.

A máj működésében bekövetkezett zavarok, sárgaság, epepangás és főleg epekő bántalom esetén használják. Vesemedence és hólyaggyulladásnál medveszőlő és csalánnal együtt hatásos.

Köszvény és reumás bajoknál is rendelik. A külföldi retanhia pótlására alkalmas.

Buxus (Buxus sempervirens. Télizöld puszpáng, puxpám)

Hatóanyaga: buxin, illóolaj stb.

Levelének főzete hashajtó, lázellenes, izzasztó. Epezavarnál epekiválasztást fokozó, váltóláz gyógyszere.

Vigyázat! Mérgezési tüneteket okozhat még kisebb adagban is.