végtag
|
Amit tenni kell! Tudatosítani a test túlterheltségét, amely a csonttöréshez vezetett. Önmagunk távol tartása a hasonló túlterhelésektől, bizalmat adni a testnek, jelezni számára, hogy többet ilyen nem fordul elő, hogy ezen a részen nincs szükség új izületre. Ahelyett hogy a testet kényszerítenénk arra, hogy egy nem megfelelő helyen izületet hozzon létre, a tudatunkban váljunk hajlékonyabbá és mozgékonyabbá, tanuljuk meg kifejezni önmagunkat, és jobban készüljünk fel a kihívásokra. Inkább a tudat szintjén konfrontálódni a kihívásokkal, mint túlterhelni a csontokat, a szellemi lelki mozgékonyság kreatív növelése.
Amit tenni kell! Az érintett végtag szimbolikus jelentőségének felismerése, megvizsgálni, hogy életünk mely területét éheztetjük ki. A test nőies vagy férfias oldalát bevonni a vizsgálatba, megszabadulni szimbolikusan az ezzel kapcsolatos, meg nem oldott kérdésektől annak érdekében, hogy az érintett végtagot tehermentesítsük és megtartsuk. Megválni a megoldatlan területektől, például saját fejlődésünk, előrelépésünk az érintett láb esetén először megvonni tőlük az életenergiát, majd elzárni a kifejezési lehetőségeket, és legvégül feloldani a belső struktúrát. Eleget tenni az érintett részek lelki szimbolikus követelményeinek. |
|
|

Álizület esetén nem nőnek össze a törött végek, hanem új izület képződik nem megfelelő helyen. A törött rész végeit porc vonja be, ízületi tok alakul ki, amely akár izületi folyadékkal is megtelhet, az érintett végtag rendellenesen mozog. Törés után az alaphelyzet csonttörés, baleset tisztázása és értelmezése.
Sudeck szindróma esetén a lelki eredetű vérkeringési zavarok a hagyományos orvoslás szerint is fájdalomhoz, duzzadások kialakulásához és funkciózavarokhoz vezetnek az érintett végtagon, csökken a vérellátás, ezáltal beszűkül a megfelelő életterület is. A csontokon a lágy részek vérellátása zavart, az érintett területek kiéheztetése, megölése, csontritkulás és izületi merevedés, az érintett terület szerkezetének és az artikuláció lehetőségének a feladása.