véna

Érelzáródáskor az életenergia egyik csatornájának elzáródása, az életáram akadályozása.

Arteriális elzáródás esetén, zsákutcába került az életenergia a vér, kilátástalan élethelyzet, a vitalitás blokkolt, az érintett területen az elhalás veszélye fenyeget.

Vénás elzáródás esetén a visszerek elzáródása, az elvesztegetett életerő már nem tér vissza, többet adni, mint kapni, a lélek vizének elakadása az egész területen.

Ödéma a környező területeket elönti a lélek vize.

Amit tenni kell!

Több időt szakítani a dolgokra, lelassítani az élettempót, nagyobb figyelmet szentelni az adott területre, az életenergiát új utakra terelni, áthidalás. Hidakat építeni, kis lépésekkel haladni előre, időnként meg-megállni, és felmérni a helyzetünket, energiánkat, újrakezdés.

Az embólia által érintett szervek, életterületek eddigi energiaellátásával takarékoskodni.

Tudatosan és önszántunkból többet adni, mint amennyit vissza akarunk kapni, beosztani életenergiánkat életünk egész területén például a láb esetében az előrelépésre koncentrálni. Hagyni, hogy az élet nyugodtabban folyjon.

A kötőszövet összeköti a különleges, sajátos sejteket, mely tartást ad nekik, és az egyes szerveket, és funkciós egységeket egy nagyobb egésszé kovácsolja össze, amelyet mi formai egységként ismerünk fel. A gyenge kötőszövet tartáshiányt, engedékenységre utaló tendenciát és a belső feszítőerő hiányát jelzi. A gyenge kötőszövetű emberek többnyire könnyen sebezhetők s eléggé haragtartók. Ez a tulajdonság mutatkozik meg a testen azokban a kék foltokban, amelyek a legkisebb összeütközéskor keletkeznek rajta.

A kötőszöveti gyengeséggel szorosan összefügg a visszértágulatra való hajlam. A vér elakad a lábszár felületi vénáiban, s így a szívbe nem érkezik vissza belőle elegendő. Ezáltal a vérkeringés az ember alsó pólusában túlsúlyba kerül, ami erős földhöz kötődést s bizonyos tunyaságot, nehézkességet fejez ki. A visszeres emberekből hiányzik a rugalmasság, az elaszticitás.

Trombózisban a véna útját alvadt vérrög zárja el. A trombózis tulajdonképpeni veszélye, hogy a vérrög feloldódik, a tüdőbe kerül, és ott embóliát okoz. Nem nehéz felismernünk a szimptóma mögött álló problémakört. Az a vér, amelynek folyékonynak és mozgékonynak kellene lennie, megszilárdul, megalvad, összecsomósodik, s emiatt pang az egész vérkeringés. A keringés előfeltétele a változás képessége. Ha nem vagyunk képesek változni többé, akkor olyan tünetek nyilvánulnak meg a testünkben, amelyek ott is leszűkítik, vagy akadályozzák a keringést. A külső mozgékonyság belső mozgékonyságot tételez fel. Ha tudatunk tunya, véleményünk szilárd nézetekké, ítéletekké alvad, testünkben is nemsokára megalvad az, aminek folynia, keringenie kellene. Köztudott, hogy az ágyban fekvés növeli a trombózisveszélyt. Az ágyban fekvés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a mozgás pólusát nem éljük meg többé. Minden mozgásban van, mondta Hérakleitosz. Poláris létünkben az élet mint mozgás, mint változás nyilvánul meg. Minden olyan kísérlet, mely csak az egyik pólushoz kötődik, végső soron pangáshoz, halálhoz vezet. A változtathatatlan, a végső lét túl van a polaritás világán. Ahhoz azonban, hogy oda eljussunk, rá kell bíznunk magunkat a változásra, mert csak az vihet el bennünket a megváltoztathatatlanba.