zöldhályog
| ||||||||
|
Ezoterikusan nézve legkésőbb az angol teozófusok óta kapcsolják össze a harmadik szemet és a hipofízist a szellem anyagra gyakorolt hatásával. A gondolatformák és az érzések a harmadik szemben alakulnak át anyagilag is érzékelhető üzenetté - hormonokká. A hinduizmus, az Ayurvéda és a jógafilozófia is a hipofízis két lebenyében hagyományosan az anyag és a szellem szimbólumát látja. Mivel ez a mirigy a látóidegek kereszteződésében található, egyúttal az érzékelést is kihangsúlyozza, amely - a modern amerikai kutatások szerint - jelentős hatást gyakorol a tudat kialakulására. A homlokcsakra síkján magasabb rendű értékeket keresünk. A homlokcsakrához a 35-42. életévek tartoznak. Ez az életközép válság, tipikus korszaka, amikor hirtelen felvetődik az élet értelmének kérdése. A homlokcsakra hatására ekkor többnyire új értékeket fedezünk fel. A régi értékrendszerünket már túlhaladottnak tartjuk, az újat, pedig még nem ismerjük. Már nem hiszünk az alsó csakrák értékeinek kizárólagosságában, és éppen úton vagyunk egy magasabb tudati sík felé. Az átmenet érzése az ébredő homlokcsakra energiáinak eredménye. A homlokcsakra minden zavarát a hiányzó belátás és felismerés, valamint a zavaros érzékelés jelzi, amely azért van, mert az érintett nem akar intuíciójára hallgatni, vagy nem bízik benne, és nem bízik saját képességeiben, megérzéseiben sem. A homlokcsakra leggyakoribb problémája a belső képek hiánya. Az érintett nem látja, hogyan tovább) nincs jövőképe. A gyengén működő homlokcsakra eredménye a pszichét befolyásoló növényekkel való visszaélés. Ilyenkor az illető nagyon vágyik a homlokcsakra szintjére, de nincs meg benne a szükséges külső-belső fegyelem, hogy belső munkával érje ezt el. Azt hiszi, hogy a drogokkal átugorhatja ezt a szakaszt, s ugyanoda juthat el, mint az évekig gyakorlatozók. Ezeknek az anyagoknak minden kultúrában az volt a szerepük, hogy közvetítsenek valamit a harmadik szem dimenziójából. Csak akkor tanítanak meg azonban a harmadik szem energiájának kezelésére, ha rituális keretek között használják. Használatuk legnagyobb veszélye, hogy elszakítanak a valóságtól. Ez azt jelenti, hogy használójuk gyökércsakrája annyira meggyengül, hogy jelentős mennyiségű életenergiát veszít el. A homlokcsakra fiziológiája Az agyalapi mirigy, különböző hormonokat termel, amelyek többek között a növekedést, az inzulin kiválasztást, a tejképzést és a testnedveket befolyásolják, illetve amelyek a mellékvesekéregre és a nemi szervekre hatnak. Mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az agyalapi mirigyet, pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus (autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a látomásokra. Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan „vevőkészülék" amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a hatodik érzékünk „vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért felelős. A homlokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák Fejfájás: Gyakran arra utal, hogy nem akarunk az intuíciónkra hallgatni. A keresztény mitológiában a fejfájásnál Szent Pantaleont hívják segítségül, akinek a legenda szerint a fejéhez szegezték a kezét. Ez a kép arra utal, hogy a fejfájás akkor jön létre, ha már annyit gondolkodunk, hogy nem is tudunk cselekedni. Ilyenkor a cselekvést (a kezeket) a fej (a gondolkodás) gátolja, így fejfájás keletkezik. A fejfájás az elmúlt száz év tipikus betegsége, korábban ezt alig ismerték. Ma az emberek többsége szinte csak a fejét használja, túl sokat gondolkodik, így túlterheli ezt a központot. A homlokcsakra feladata, hogy az érzést és a gondolkodást összekössük az intuícióval. Ha ez sikerül, akkor megszűnnek a fejfájások is. Látászavarok: A szem problémái arra utalnak, hogy nem akarunk valamit látni, vagy belátni. Amit nem vagyunk képesek meglátni, azt többnyire nem is akarjuk látni.
Minden szembetegségnél jó segítséget nyújtanak a homlok- és a köldökcsakrához tartozó meditációk. Migrén: A viszonylag gyakori migrén a homlok- és a köldökcsakrával függ össze. A beteg szeretne tetszeni, és csak a kívülről jövő reakciókat hallgatja meg ahelyett, hogy befelé fülelne. Nátha: A homlokcsakrához tartozik, és elsősorban az arcot érinti. Ezen kívül minden meghűléses betegség a torokcsakrához is tartozik. A tüsszentést is hasonlóan lehet értelmezni a köhögéshez, vagyis valamit kívülre helyezek, ami belül volt, így távolságot teremtek. A tüsszentés még a fej kitisztulásával is összefügg, ezért használtak régen tubákot. A tüsszentés tehát tiszta gondolatokat és érzéseket teremt, így kapcsolódik a homlokcsakrához. A felső három csakra gyakorlatainak rendszeres végzésével csökkenthetjük a nátha kialakulásának lehetőségét. Melléküreg-problémák: Ilyenkor a fejet kell megtisztítani. Ehhez tartozik az is, hogy sírással tisztítsuk meg érzelmeinket. Tisztának és üresnek kell lennünk, hogy új célokat tűzhessünk ki magunk elé.
Az íriszdiagnosztika a szemet mind a mai napig a test tükreként használja, a szemből azonban a karakter- és a személyiség struktúra is kiolvasható. Mind a haragos tekintet, mind a mágikus pillantás azt bizonyítja, hogy a szem nemcsak olyan szerv, amely beenged, hanem valami belsőt kifelé is közvetít. A szem aktivitása, ha szemet vetünk valakire. A népi nyelv a szerelembe esésre azt mondja, elbámészkodik, ez a megfogalmazás arról árulkodik, hogy a szerelmesek nem látják többé a realitást, könnyen elbámészkodnak ebben az állapotban, a szerelem ugyanis vakká tesz, ha nem hullik le szemünkről a hályog.
A szem leggyakoribb betegsége a rövidlátás és a távollátás
A rövidlátás túl erős szubjektivitást jelent. A rövidlátó mindent saját szemüvegén keresztül néz, minden téma által személyesen érzi érintve magát. Csak a saját orráig lát, szűk látóköre azonban nem vezet önismerethez. Éppen ebben rejlik a nehézség, hiszen azt, amit látunk, magunkra kell vonatkoztatnunk ahhoz, hogy jobban láthassuk magunkat. Ez a folyamat azonban saját ellentétébe fordul át, ha beleragadunk a szubjektivitásba. Ez konkrétan azt jelenti, hogy bár mindent magunkra vonatkoztatunk, mégsem vagyunk hajlandók a dolgokban önmagunkat látni és megismerni. Ilyen esetben a szubjektivitás csak duzzogó sértettséghez vagy más elhárító reakciókhoz vezet, anélkül hogy a projekciót feloldaná. A rövidlátás ezt a félreértést fedi fel. Arra kényszerít, hogy nézzünk körül közelebbről saját világunkban. A rövidlátás az éleslátási pontot tolja közelebb saját szemünkhöz, saját orrunkhoz. Ezáltal a test szintjén magas fokú szubjektivitást jelent, célja azonban az önismeret. A valódi önismeret kényszerűen kivezet saját szubjektivitásunkból. Ha valaki nem lát, illetve rosszul lát, a tisztázandó kérdés így hangzik: Mit nem akarok látni? S a válasz mindig ez: Saját magamat. Azt, hogy a rövidlátó milyen erősen áll ellent annak, hogy önmagát olyannak lássa, amilyen, könnyű leolvasni szemüvege dioptriaszámáról. A szemüveg protézis, tehát csalás. Színvonalasan kiigazítja a sorsot, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. A kontaktlencse esetében ez a csalás még nyomatékosabb azáltal, hogy a „rossz látás” tényét az illető el is titkolja. Képzeljük csak el, mi történne, ha egy éjjel mindenkitől elvennénk a szemüvegét és a kontaktlencséjét. Az élet egyszeriben sokkal őszintébb lenne. Rögtön felismernénk, hogyan is látják az emberek a világot s magukat, és ami még fontosabb, az érintettek átélhetnék saját magukat, azt, hogy képtelenek a dolgokat úgy látni, amilyenek. Csak az olyan akadályoztatás segíthet, amit magunk élünk át. Így jó néhányan tudatára ébredhetnének, milyen tisztázatlan is a világképük, milyen homályosan is látnak, milyen szűk is a látókörük. Talán, mintha hályog hullna le a szemükről, lassan helyesebben látnák a dolgokat, mert hát hogyan is akarhat a be-látásig eljutni az, aki nem lát helyesen? Az idős embernek élettapasztalata folytán bölcsnek, széles látókörűnek kellene lennie. Sokan azonban ezt a széles látókört, sajnos, csak testi szinten valósítják meg, méghozzá a távollátás tünetével. A színvakság az élet sokféleségével, tarkaságával szembeni vakságot jelzi, azokat érinti, akik mindent szürkében látnak, akiknek látásmódja a különbségeket nem látja, egyszóval, a színtelen embereket. A kötőhártya gyulladás (conjunctivitis), mint minden más gyulladásos betegség, konfliktust jelez. A kötőhártya-gyulladás fájdalmat okoz a szemben, s ezt csak úgy enyhíthetjük, ha becsukjuk szemünket. Így hunyunk szemet az előtt a probléma előtt, amellyel nem akarunk szembenézni.
A kancsalság (bandzsítás): ahhoz, hogy valami teljes dimenziójában feltáruljon előttünk, látásunk két képet igényel. Ki ne ismerné fel ebben a kijelentésben a polaritás törvényének érvényesülését? Két látásmódra van szükségünk ahhoz, hogy felfoghassuk a látvány egységét. Ha a két látótengely koordináltsága elégtelen, bandzsítunk, azaz a két szem retináján két, egymást nem fedő kép (kettős kép) alakul ki. Mielőtt azonban megjelenne előttünk a két különböző kép, az agy úgy dönt, hogy az egyiket teljesen kiszűri, mégpedig a bandzsító szem képét. Így valóságban egyszeműek leszünk, hiszen a másik szem képét az agy nem továbbítja. Mindent síkban látunk, elvész a térlátásunk. És ugyanígy van ez a polaritással is. E téren is együtt kell látnunk a két pólust ahhoz, hogy egy képet lássunk (például elemi rész és hullám – szabadság és determináltság – jó és rossz). Ha ez nem sikerül s a két kép kettéhasad, tudatunk az egyik látásmódot kikapcsolja elfojtja, és egyszeműek félvakok leszünk, ahelyett hogy belátóak lennénk. A bandzsító ember valójában egy szemmel látó ember, a másik szem által alkotott képet agya elnyomja, ami a dimenziók elvesztéséhez, egyoldalú világképhez vezet.
A zöldhályog (glaukóma) esetén a szem megnövekedett belső nyomása miatt a látótér mindjobban beszűkül, s csőlátás alakul ki. A beteg mintha szemellenzőn keresztül nézné a világot. Áttekintését elveszíti, csak egy tetszőleges részletet észlel. A zöldhályog mögött feltételezhetően a visszatartott könnyek pszichikai nyomása húzódik meg belső nyomás a szemben.
A látni nem akarás legszélsőségesebb formája a vakság. A legtöbb ember a vakságot tartja a legsúlyosabb testi csapásnak. A vaksággal sújtott kifejezést átvitt értelemben használjuk. A vaktól örökre elvétetett a külső projekciós mező, arra kényszerül, hogy csak befelé nézzen. A testi vakság csak végső manifesztációja a tudat vakságának. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban egy új operációs technika lehetővé tette, hogy jó néhány fiatalkorú vak személy visszakapta a szeme világát. Az eredmény azonban nem boldogság és öröm volt, mint várták, a megoperáltak jó része nem tudott mit kezdeni a változással, nem találta a helyét. E tapasztalatot a legkülönbözőbb szempontokból elemezhetjük és értelmezhetjük. A mi vizsgálódási szemszögünkből azonban csak az a felismerés fontos, hogy bár funkcionális beavatkozással funkciókat megváltoztathatunk, azokat a problémákat azonban, amelyek a tünetekben manifesztálódnak, így nem lehet elhárítani. Csak akkor fogjuk a fogyatékosságban rejlő nyereséget érzékelni, ha megválunk attól az eszmétől, miszerint minden testi fogyatékosság áldatlan állapot, melyet a lehető leggyorsabban s a leginkább feltűnés nélkül kompenzálni kell, vagy el kell hárítani. Hagynunk kell, hogy a fogyatékosság igenis zavarjon bennünket megszokott életmenetünkben, hagynunk kell, hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy úgy éljünk, ahogyan eddig éltünk. Így válhat betegségünk a gyógyuláshoz vezető úttá. Ilyen esetben a vakság is taníthat valódi látásra, s valódi belátásokhoz vezethet el bennünket.
Akinek szem-, illetve látási problémái vannak, először is tegye félre egy napra a szemüvegét vagy a kontaktlencséjét, s próbálja meg tudatosan átélni azt az élethelyzetet, amelybe így került. Készítsen ezután beszámolót erről a napról, s ebben adjon számot magának arról, hogyan látta és élte át világát, mit volt képes cselekedni, s mit nem, miben volt akadályozva, hogyan jött ki környezetével stb. Egy ilyen beszámoló bizonyosan elegendő anyagot szolgáltat ahhoz, hogy az érintett személy jobban megismerje azt a módot, ahogyan a világot és abban önmagát látja.
Ajánlatos még a következő alapvető kérdéseknek is utánajárni:
A zöldhályog, vagy glaukoma a szem belső folyadéknyomásának fokozódása. A szemben két folyadék van, a szemlencse mögött átlátszó zselé alakban megjelenő üvegtest, és a csarnokvíz, ez a vízhez, pontosabban egy kissé sós szérumhoz hasonló folyadék. E két folyadék nyomásnövekedése okozza a zöldhályogot, vagy glaukomát. Gyakran előforduló tévedés, a szemben lévő feszültség és az erek nyomása két különböző dolog, ezeket nem szabad összekeverni, vagy összekapcsolni.
Tünetei és kialakulása Két formája van, az akut és a krónikus zöldhályog. Az akut azaz heveny zöldhályog megjelenése drámai. A beteg szemben tőrszúrásszerű fájdalmat érez, szeme kivörösödik, feszes kemény lesz, mint a kő. Ez feltétlenül sürgősséget igényel, azonnal szemészhez kell fordulni, hogy látását megmenthessék. A krónikus glaukoma sokkal alattomosabb, a szem kicsit rózsaszínűvé válik, a beteg fájdalmas zavart érez, látása időközönként vagy állandóan fokozatosan összezavarodik. Látását közvetlen, reális veszély nem fenyegeti annyira. A károk megszüntethetőek, ha a kezelést a lehető leggyorsabban megkezdjük.
Minden olyan glaukoma, amely kezelés nélkül kifejlődhet, a látás elvesztéséhez, vaksághoz vezet. Ezért szükségszerűen és folyamatosan kezelni kell.
Hagyományos kezelés A szemnyomást feltétlenül csökkenteni kell. Ez súlyos esetekben sebészeti beavatkozással történhet. Általában elég a feszültséget csökkentő termékek használata, sürgős esetben injekció adása, vagy a leggyakrabban szemcseppek alkalmazása. A klasszikus szemvíz gyógyszereken kívül jelenleg új termékeket úgynevezett beta- blokkolókat használnak. Bármi legyen is ez, elég kényszerű kezelési mód, mert cseppenteni kell naponta, mindkét szembe, néha kissé irritáló, izgató cseppeket.
Akupresszúra pontok Nem támaszt igényt arra, hogy meggyógyítsa a glaukomát, sőt arra sem, hogy a klasszikus kezelések helyébe lépjen. Ellenkezőleg, alkalmazása mellett gyakran megengedhető a termékek, különösen a szemvíz-gyógyszerek, szemcseppek gazdaságos felhasználása.
A fő akupresszúrás pontok Az első a belső szemzugban van, ott, ahol a könnyek kicsordulnak. A második két ujjnyira a szemöldök közepe fölött, a homlokon.
Kiegészítő pontok Az első a koponya hátsó szélén háromujjnyira beljebb a fültől, kis mélyedésben. A második a láb belső felén, a sarkcsonton, egy ujjnyira bokacsont előtt és alatta.
A heveny glaukoma esetén orvoshoz kell fordulni, majd megállás nélkül masszírozni a szem pontjait. Ez enyhíti a fájdalmat, néha megszünteti a retina romlását, nedveinek pangását. A krónikus zöldhályog esetén a masszírozást naponta többször kell ismételni, például a szembe cseppentéskor. |
||||||||
A szem a lélek tükre. A szem nemcsak benyomásokat enged be, ki is bocsát valamit hangulatunk, érzéseink tükröződnek benne. Ezért kutatjuk a másik tekintetét, próbálunk mélyen a szemébe nézni, s olvasni belőle. Ha a szemet könnyek borítják el, ez a belső lélekállapotról tudósít.
A rövidlátás többnyire fiatalkorban lép fel, míg a távollátás az időskor zavara. A felosztás magáért beszél, az ifjúság valóban inkább saját szűkebb köreit látja, hiányzik az áttekintés, a széles látókör. Az öregség a dolgoktól való eltávolodás és távolság kora. Analóg módon működik az idős emberek emlékezete is, amilyen feledékenyek a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, olyan kitűnően emlékeznek a távoli múlt eseményeire, méghozzá csodálatra méltó pontossággal.
A hályog: a szürke-hályog elhomályosítja a szaruhártyát s ez által a látást. A beteg többé nem lát élesen. Amíg a dolgokat élesen látjuk, azok megőrzik élességüket. azaz megsebezhetnek bennünket. Ha homályunk feloldja a dolgok sebző élességét, világunkból is kivész a megsebzés veszélye. Az életlen látás környezetünktől, s így magunktól is megnyugtató távolságtartást jelent. A szürke-hályog olyan, mint egy redőny, amelyet leeresztünk, hogy ne kelljen mindazt látnunk, amit nem is akarunk látni. A szürke hályog, mely elfedi látásunkat, megvakuláshoz is vezethet.
A szemproblémák, a vakságot beleértve, azt jelzik, hogy bezárulok. Inkább nem veszek tudomást arról, ami körülöttem történik, lemondok a látás élményéről, amely engem megkérdőjelez. Ahelyett, hogy elfogadnék egy számomra fájdalmas, zavaros vagy visszataszító valóságot, inkább behunyom a szemeimet. Okozhat vakságot cukorbetegség is, vagy olyan dolgok felhalmozódása, amelyeket képtelen vagyok elfogadni, amelyek összezavarnak, és nem tudom már, hogy merre, milyen irányba menjek. Gyakran trauma vagy érzelmi sokk, nagy belső félelem következtében veszítem el a látásomat és a látószerveim energiáját is. Lehet, hogy egy számomra fontos személy vagy dolog elvesztésétől tartok. Pedig a külső sötétség általában belső nyitást eredményez, egy saját, titkos és színes világ születik ekkor. Tehát jobban kinyílok a belső lelkivilágomra. A szem elváltozásai (asztigmatizmus, rövidlátás, távollátás) arra utalnak, hogy túlságosan is a külvilágban keresek válaszokat a kérdéseimre, ahelyett, hogy saját magamban kutakodnék. Minél inkább kívül, a külvilágban keresgélek, annál inkább eltávolodom a belső magomtól, belső lényegemtől. A homályos látás (szürkehályog, vagy zöldhályog) arra utal, hogy a valóságról alkotott saját verzióm ellentétes azzal, amit magam körül látok. Ez azt jelzi, hogy nehezen koncentrálok a lényegre, hogy elutasítom azt, amit látok. Tudatára ébredek mindannak a szépségnek, ami körülvesz, és hagyok magamnak időt a nézelődésre.
Két fő pont, két kiegészítő pont van.
