érgyulladás

Az érgyulladás betegség leggyakrabban a lábak és a combok artériáit érintik. Az érgyulladás ezek artériáinak fokozatos elzáródása. Következésképpen az izmoknak, bőrnek stb. ezeken a testrészeken nincs vérellátása, és ebből súlyos következmények adódnak.

Tünetei és kialakulása

Az érgyulladás első jele a fájdalom. De ez a fájdalom elég sajátságos, mert járás közben jelentkezik. A beteg megtesz 100-200 métert, és hirtelen fájdalmas görcsöt érez a lábikráiban, ami megállásra kényszeríti. Rövid pihenő után a görcs megszűnik és a beteg megindulhat, hogy újabb 100 méterrel odébb újra megálljon. És ami szokatlan, ezt a lábak kihűlése kísér, ellentétben azzal, ami normális egyénnél történik. Esetünkben minél többet jár a beteg, lábai annál fagyottabbak lesznek, végül érzéketlenné válnak.

Az alsó végtagok érgyulladásának, ha még nem fejlődött ki, nincsenek jellegzetes tünetei. Megállapítását azonnal orvosi vizsgálatnak kell követnie, már az erek egyszerű kitapintásából is lehet állapotukra következtetni. Normál esetben dobogásukat ujjaink alatt érezzük, a comb magasságában, a térd mögött, a lábháton stb. Különösen a mással nem helyettesíthető Doppler-vizsgálat javasolt, ez nem fájdalmas és veszélytelen. Abból áll, hogy hullámokat bocsátanak ki az erek hosszában, és tanulmányozzák visszatérési viselkedésüket.

Két fő oka van a cukorbetegség és a dohányzás. Ha ezek okozzák, kezelni kell az elsőt, és abbahagyni a másodikat.

A betegség kifejlődése, ha nem törődünk vele drámai. Az alany rákényszerül arra, hogy egyre inkább csökkentse tevékenységét. Mozgásképtelenné válik, a láb rosszul táplált szövetei elfekélyesednek, elfertőződnek, bekövetkezik az üszkösödés. Az érgyulladás egykor az amputálások legfőbb oka volt.

Hagyományos kezelése

Szerencsére a jelenlegi gyógymódok az esetek nagy többségében lehetővé teszik az ilyen drámák megakadályozását. Az egyik ilyen terápia az orvosi gyógykezelés, a dohányzás elhagyásán és a cukorbeteg kúrán kívül értágítók vagy vérhígítók adásából áll.

Ha ezek a gyógymódok nem bizonyulnak elegendőnek, sebészeti beavatkozásra kerül sor, a sebészek általában hidat vernek, azaz az eltömődött zóna fölé egyfajta műanyag csövet helyeznek be. Szerencsés esetekben egy kis ballonnal felszerelt szondával behatolnak az artériába, amelyet felfújnak a megszűkülés szintjén, és ez kidugaszolja, kitisztítja az artériát. Sajnos ez gyakran ismét eltömődik, eldugul. Ezek az operációk valóságos csodák, mindig nagy műtétek, és a beteget figyelemmel kell majd kísérni egész életében.

Akupresszúra pontok

Előmozdíthatja az artériák tágulását, természetesen nem azokét, amelyek teljesen eltömődtek, de a fennmaradt hajszálerekét, amelyek sokáig biztosítani tudják, hogy elegendő vér jusson a lábakba. Három fő és négy kiegészítő pont van.

A fő pontok

Az első egy nehezen megközelíthető helyen van, közvetlenül a végbélnyílás alatt.

második a lábháton, az első és a második lábujj szögletében. A harmadik szemben a térd előtt, egytenyérnyire a térdkalács fölött. Hogy megtaláljuk, tenyerünket a térdkalácsra helyezzük, és kezünket rányomjuk a combra. Nagyujjunk mutatja a pontot.

Kiegészítő pontok

Ezek a pontok a lábujjak tövénél vannak, az őket elválasztó lábközökön.

Ha a betegség krónikus, gyakran kell stimulálni, néhány percig, kétszer-háromszor naponta, vagy folyamatos stimulálást kell alkalmazni.

Gingko, páfrányfenyő Ginkgo biloba

A gingko vagy páfrányfenyő „élő kövület". A földtörténeti középkorban élt egyik növénycsalád utolsó képviselője. Ez az ősi, 40 méteres magasságig is megnövő fa jellegzetes formájú, legyező alakú levelekkel rendelkezik. Kétlaki növény, amelynek sárga, szilva alakú termésében fás mag található. Kínában és Japánban szent faként tisztelik. Taoista, buddhista és sintoista templomok mellé szokták ültetni. Nálunk arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk vele.

A gingkó a kínai gyógyászatban ősidőktől fogva nagy jelentőséggel bír. A leveleiből készített kivonatokat bőrtisztítóként, vérellátási zavarok, idegesség és koncentrálási nehézségek ellen használták. Roston megsütött, éretlen magvai japánban afrodiziákumnak számítanak.

Ha sikerül friss magjához jutnunk, azt csak utóérlelés után ültessük el, tehát a második tavasszal. Védett, melegebb helyre van szüksége, ahol növekedéséhez kellő tér és nyugalom áll a rendelkezésére nemcsak néhány éven, hanem akár egy évszázadon keresztül.

Gyógyászati szempontból európai jelentősége is egyre nagyobb. Bebizonyosodott, hogy leveleiből számos érrendszeri megbetegedést gyógyító szer készülhet. Növeli az érfalak, a hajszálerek rugalmasságát, az érrendszer oxigénellátását, különösen figyelemre méltó, hogy a cukorbaj okozta érelzáródásokat, érfal-gyulladásokat gyógyítja, fokozza az agy vérellátását, a legkülönbözőbb, legnehezebben kezelhető érmegbetegedéseket gyógyítja anélkül, hogy mellékhatásai lennének, hogy magas vérnyomást idézne elő. Természetesen ezeket a készítményeket szigorúan csak a gyógyszeripar állíthatja elő, illetve orvos adagolhatja a rászorultaknak.