Asztigmatizmus - lelki okai
Az asztigmiát a szem fénytörő közegeinek fénytörési hibája okozza. A szaruhártya felszíne nem sima, hanem az egyik átmérő irányában domborúbb, és a másik irányban laposabb. Az asztigmia homályos látást okoz, akár közelre, akár távolra néz a szem. Az asztigmatizmus a szaruhártya vagy a szemlencse szférikus aberrációja. Ez azt jelenti, hogy a szaruhártya függőleges, vertikális görbülete jelentősebb, mint a merőleges, horizontális, vagy fordítva.
Ez az elváltozás általában a saját magammal való szembenézéstől való félelmemet jelöli, félek szembenézni azzal, aki vagyok. A szemek helytelen koordinációja azt jelentheti, hogy a reakcióim és a gondolataim nincsenek összhangban a környezetemmel, amely belső konfliktust okozhat számomra. Az is lehetséges, hogy egy másik valóságot akarok magam számára teremteni, és megpróbálhatom magam kivonni a szüleim vagy más, olyan emberek befolyása alól, akikről úgy gondolom, helytelenül viselkednek. Mivel fiatalkoromban gyakran kellett dühvel, bosszúsággal vagy félelmekkel szembenéznem, a szemeimben megmaradt ez a félelem, és a szemem körüli izmok állandó sokkos állapotban maradtak. A szemeimet irritáció érheti, ha a bennem és körülöttem látott dolgok irritálnak engem. Asztigmatizmus lehet nagyfokú kíváncsiság eredménye is. A mindent látni akaró, kielégíthetetlen kíváncsiságom kifárasztotta a szemeimet. Ezzel akarja a testem a tudtomra adni, hogy időt kell hagynom magamnak arra, hogy a dolgokat értékelhessem. Ez arra is utal, hogy a saját szépségemet is fel kell ismernem, azt a csodálatos lényt, aki vagyok.
