Motorikus zavarok (ferdenyak, ujjgörcs) - lelki okai
A motorikus zavarok közös jegye, hogy a páciens részben elveszíti uralmát azok felett a motorikus funkciók felett, amelyek egyébként kicsúsznak az akarat ellenőrzése alól, különösen akkor, amikor az érintett személy úgy érzi, hogy figyelik, illetve ha olyan helyzetbe kerül, hogy másokban meghatározott benyomást szeretne kelteni. Így a ferdenyak esetében (torticollis spastica) a fej lassan vagy éppen hevesen az egyik oldalra billen, sőt részben beáll a féloldalas tartásra. Általában néhány perc múlva a beteg vissza tudja fordítani a fejét normális helyzetébe. Feltűnő, hogy bizonyos fogások, például az állra helyezett ujj vagy valamilyen nyaktámasz segítségével a páciens egyenesen tudja tartani a fejét. A leghatásosabb azonban az, ha a páciens háttal áll a falnak, és a fejét nekitámasztja. Ilyenkor többnyire nehézség nélkül képes egyenesen tartani a fejét.
Ez a sajátosság, valamint a tünet erőteljes szituációs vagy más emberektől való függősége világosan jelzi az ilyen jellegű zavarok alapproblematikáját, ez a biztonság és a bizonytalanság feszültségi mezőjében mozog. A motorikus zavarok, az egyébként akaratlagos mozdulatok amilyenek az izomrángások (tikk) is, olyan demonstratív magabiztosságot lepleznek le, amely csak a külvilágnak szól. Ezek a tünetek azt jelzik, hogy nemcsak másokkal szemben nem vagyunk biztonságban, de még önmagunk felett sincs hatalmunk, kontrollunk. Ha valaki szilárdan, egyenesen, töretlen tekintettel néz a szemünkbe, az a közfelfogás szerint egyenes, bátor jellemet jelent. A ferdenyak szindrómában szenvedő személyek feje azonban éppen azokban a helyzetekben, amelyeknek tétje van, mintegy saját akaratából oldalra fordul. Így egyre fokozódó szorongással érintkeznek a számukra fontos emberekkel, egyre inkább tartanak attól, hogy társaságban megfigyelik őket, és ez a szorongás nem alaptalan. Így aztán a páciens tünetei miatt elkerül bizonyos szituációkat, ahogyan általában mindnyájan kerüljük a kellemetlen helyzeteket. E magatartás következtében észrevétlen marad saját belső konfliktusa, s a világ egyik fele láthatatlan a számára.
Az egyenes testtartás rákényszeríti az embert, hogy közvetlenül szembenézzen a világ kihívásaival. Ha elfordítjuk a fejünket, elkerüljük az ütközéseket. „Egyoldalúak” leszünk, elfordulunk attól, amivel nem akarunk konfrontálódni. Erre az elferdült, egyoldalú látásmódra céloz az, az ismert mondás is, hogy valaki elcsavarja valakinek a fejét. Ennek a lelki lerohanásnak is az a célja, hogy az áldozat elveszítse uralmát saját szempontjai fölött, s önálló akarat nélkül, behunyt szemmel kövesse a másikat.
Ugyanez a háttere az írásgörcsnek és a zongoristák, hegedűművészek ujjgörcsének is. E páciensek mindig rendkívül becsvágyóak, s szélsőségesen magas igényeket támasztanak önmagukkal szemben. Célirányosan törekednek a társadalmi felemelkedésre, kifelé azonban igen szerények. Teljesítményükön, írásukon, gyönyörű zenéjükön keresztül akarnak az emberekre befolyást gyakorolni. A kéz tonikus megmerevedése őszintévé teszi őket, rámutat fáradozásaik s teljesítményük teljes görcsösségére, s azt demonstrálja, hogy valójában nincs mit mondaniuk, írniuk.
