Császármetszés - lelki okai
A gyermeknél, vágyik arra, hogy még elidőzhessen, a leválás elodázása, így szeretne fontossá és jelentőségteljessé válni, életmintája, hogy lássák csak, hogy belőlem még lesz valami.
Az anyánál, nem szeretné a gyermeket ki- és elengedni, nem akar tőle idejében elválni, a terhességet kevésbé élte át, élvezte tudatosan, önmagát túlságosan is fontosnak tartja. Félelem attól, hogy túl szűk lesz, hogy nem lesz vonzó, elmarad a tudatos beavatás az anyaságba. Önként választott császármetszésnél, félelem a fájdalomtól, a feladat nagyságának általános elutasítása, segélykiáltás a segítőknek, hogy nem tudom, nem akarom, és nem bírom tovább.
Amit tenni kell!
A gyermeknél, későbbi felnőttnél, tanuljunk meg bánni a határokkal, szükség esetén lépjük át azokat. Vállaljunk felelősséget önmagunk iránt, de engedjük azt is, hogy nekünk segítsenek, tanuljunk meg bízni saját erőnkben, hogy a „szoros" helyzetekben szűkség közepette is feltaláljuk magunkat. Váljunk le teljesen, vizsgáljuk kritikus szemmel életmintánkat, vegyük észre időben, hogy másokat csak kezdetben foglalkoztatja, hogy mi lesz belőlünk.
Az anyánál, tanuljunk meg elbúcsúzni, önmagunkat az anyává válás során a háttérbe állítani. Fogadjuk el az anyaság, az érettség szépségét, dolgozzuk fel saját születési traumánkat, létünk ősi félelmét. Álljunk készségesen az anyaság feladatai elé, beavatási szertartások.
