Idegösszeroppanás - lelki okai
Idegösszeroppanás esetén a központi biztosítékok kiégnek, a túlterheltség miatt zavaros a kommunikáció, az idegrendszer forgalmának összeesése. Dugók, akadályok, túlságosan középpontba állítjuk önmagunkat, majd a túlterheltségtől mélypontra süllyedünk. Túl sok input és kevés output, esetleg nincs is output. Rohanunk az élet után, és hajszoljuk magunkat, nem bízunk abban, hogy képesek vagyunk meggyőzni környezetünket és önmagunkat saját értékeinkről. Ide-oda ráncigálnak bennünket, halmozott feszültségek közepette élünk, semmibe vesszük a kommunikációra és az információ továbbítására vonatkozó szabályokat.
Amit tenni kell!
Ismerjük fel, hogy központunk, agyunk teljesen túlterhelt örüljünk, hogy a biztosítékok kimentek, és így nem történt nagyobb baj. Átmenetileg szüneteltessük a kommunikációt, amíg képesek nem leszünk új rendszert és új irányvonalat kialakítani. Idegeink változzanak kötélidegekké, csökkentsük átmenetileg az inputot és növeljük az outputot. Védjük magunkat a külső behatásoktól, egy ideig ne fogadjunk be semmit, viszont lehetőleg minél több dolgot engedjünk ki és elfolyni. Tanuljunk meg elengedni, mielőtt ismét befogadókká válunk, és a tapasztalatokat, élményeket stb.. A memóriában elraktározzuk, pihenjünk, külső harcainkat adjuk fel, ahelyett hogy a benyomások, és a követelések sokasága túlterhelne, még időben és tudatosan határolódjunk el.
Törekedjünk arra, hogy megfelelő időben átfogó betekintést nyerjünk, szemléljük madárperspektívából az életet, és válogassunk nyugodtan. Az ellenpólus allopatikusan robusztus típusainál objektív túlterheltség mellett sokkal ritkábban fordul elő, mint a túlérzékenyeknél, tehermentesítsük fejünket, az intézkedés és döntéshozatal központját. Tehermentesítsük a területet a szív érzés, ösztön és a has ösztön, hasi érzés bevonásával. Kössünk szövetséget szívünkkel, szívből fakadó kapcsolatteremtés, gyomorból kiinduló cselekedetek.
